A világ valódi irányítói eldöntötték, hogy Orbánnak mennie kell, és azt is, hogy a teljes magyar szélsőjobboldalt, beleértve a Fideszt, a KDNP-t és a Jobbikot fel kell számolni.
Az oka is egyszerű: A rezsim közvetlen súlyánál nagyságrendekkel nagyobb biztonsági kockázatot jelent a világ gazdaság-, és társadalompolitikai folyamataira. Súlyos destabilizáló tényező.
Jelenleg a vele szemben való fellépés tekintetében a hezitáció oka az, hogy a ma Magyarországán nem látnak olyan kormányzásképes erőt, amely képes lenne az ország irányítási feladatait ellátni.
Azt mérlegelik, hogy egy magyarországi anarchia nagyobb veszély-e Európa és a világ érdekei, de főként az euroatlanti értékválasztás szempontjából, mint az, hogy hagyják még ezt a rezsimet egzisztálni mindaddig, amíg meg nem formálódik egy kormányzásra képes, közmegegyezéssel támogatott erő, amely képes átvenni az irányítást.
Kétség se legyen abban a tekintetben, hogy a nyugat pusztán azért tűri Orbánék dúlását, mivel még nem találtak rá arra az erőközpontra, amely képes és alkalmas lenne arra, hogy konszolidálja az országot.
A nyugat gondolkodása szempontjából, analóg módon viszonyulnak hozzánk, a magyar társadalom érdekei szempontjából, mint Görögországhoz, amelynek kapcsán kimondták, hogy amennyiben az nem képes a belső politikai egyensúlya megteremtésére, úgy sem az EU-nak, sem az IMF-nek (amelynek - mint tudjuk - legnagyobb befizetője az USA), a továbbiakban nem áll érdekében az államcsőd elhárítása.
Úgy vélem, hogyha Magyarország továbbra is kiszámíthatatlan és szerződésszegő gyakorlatot fog folytatni, úgy Németország kormányzatában lesz akkora elszánás, hogy pár hónapra lelassítsa, avagy akár le is állítsa a magyarországi termelését azoknak a gyáraiknak, amelyek a magyar GDP alapját képező export legnagyobb hányadát jelentik.
Felteszem, hogy az ehhez szükséges kompenzációk tekintetében a német kormány már jó ideje folytat háttértárgyalásokat a német ipar képviselőivel.
Úgy vélem, hogy Merkel tervezett februári villámlátogatása nem csupán baráti figyelmeztetés lesz a rezsimmel szemben, hanem egyértelmű jelzés arra, hogy Orbánnak mennie kell, mert ez alapfeltétele annak, hogy - legalább 2018-ig - megtűrjék a szerkezetében jelentősen átalakított Fideszt a hatalomban, ha mindaddig nem képződik vele szemben kellő politikai ellensúly a magyar társadalomban.
Úgy vélem, hogy - függetlenül az addig és akkor elhangzó "baráti" propagandaszólamoktól - Merkel fogja átnyújtani Orbánnak a - nemzetközi egyeztetéseken megsodort - selyemzsinórt.
Orbán súlyosan eltaktikázta magát, mind ideológiai, mind geopolitikai, mind gazdaságpolitikai szempontból.
Az egész euroatlanti szövetség elfogadhatatlannak minősíti ugyanis a "munkaalapú társadalom" társadalomszervezési, ideológiai bázisát, mivel az nem egyéb, mint a korporatív állam- és gazdaságszervezés neokommunista és neofasiszta, centralizált irányításon alapuló, a korrupciót egyenesen az állam működtetése alapjává emelő, az Európát és a világot háborúba sodró XX. század eleji ideológiai tévutak reinkarnációja.
Magyarország olyan sajátos helyet foglal el Európa térképén, amely hely mindig is alkalmas volt és ma is az, világméretű konfliktusok kirobbantásához.
Ezt az euroatlanti szövetségbe tartozó államok, az egykori kisantantot képező államokkal az élen, véres tapasztalások során megtanulták.
A legkevésbé sem fogják eltűrni, hogy Magyarország újra destabilizálja nem csak a térséget, de Európát és a világot is.
Az a politikai szemlélet, amelyet a rezsim és az azt fenntartó és támogató pártok képviselnek, a mai napig képtelen volt felmérni, vagy szándékában sem állt, hogy Magyarország milyen módon integrálódhatna úgy az európai együttműködésbe, hogy ne jelentsen biztonságpolitikai kockázatot.
A nyugat azt tapasztalta meg, hogy a magyar szélsőjobb - a Fidesztől a KDNP-n keresztül a Jobbikig - a mai napig olyan irredenta, soviniszta revánspolitikát preferál, amely újra szétzilálhatja Európát.
Az egységesülő Európa nem engedheti meg magának, hogy az alig 10 milliós Magyarország, a maga gazdasági súlytalanságával, beékelődjön az EU-ba és a Nato-ba integrálódni szándékozó, jelentős, kiaknázatlan gazdasági potenciált jelentő, geopolitikailag a pánszláv világállamot vizionáló Oroszország fékentartásához elengedhetetlenül szükséges, 45 milliós Ukrajna közé.
Mivel pedig Magyarország nem "emelhető ki" a térképről, így nyilvánvaló az, hogy a dezintegrációs veszélyt jelentő politikai szervezeteivel szemben lépnek fel, azokat gyengítik, mi több, támogatnak minden olyan szándékot, cselekvést, ami ezeket eliminálni képes.
Az egységesülő Európára ugyanis jelenleg a legnagyobb veszélyt ennek a rezsimnek és politikai környezetének a léte jelenti.
Józanul gondolkodva be kell látni, hogy a rezsimünk nagyobb károkat képes generálni az EU számára, mint a sajátos belpolitikai és ideológiai zavarodottság és céltalanság állapotában leledző Görögország. Ez utóbbinak ugyanis a geostratégiai pozíciója kevésbé kényes, mivel az EU perifériáján található és egyben tengeren megkerülhető.
Amennyiben csődbe kerül, úgy nemzetgazdasága - bár elképesztő mértékű tartozásokat halmozott fel - nem jelent az európai szövetség számára kompenzálhatatlan veszteséget, és ezért az unió türelmes lehet vele szemben, különösen azért, mert a szanálásához - éppen tengerparti pozíciója okán - kellő, értékesíthető vagyoni tartalékkal bír.
Ezzel szemben Magyarország csődje esetén a magyar gazdaság szanálása csak úgy képzelhető el, ha az ország olyan vezetést kap, amely képes és hajlandó az integrációra.
Ez olyan kockázat, amely felé a jelenlegi kormány hajszolja az országot, és amely kockázat fenyegetése alól, csak annak eltávolításával lehet kikerülni.
Összegezve azt állíthatjuk, hogy ez a rezsim nem volt képes megtalálni a helyét az európai együttműködés keretében, ugyanakkor az ország geostratégiai okból, nem engedhető ki sem az EU-ból sem a Nato-ból, így a szövetségeseknek nincs egyéb választása, mint az országot irányító rezsim eltávolítását szorgalmazni és elősegíteni.
Orbánnak az a törekvése, amely egy - a maga korában természetes folyamat - a nemzeti nagytőke megteremtésére irányul (függetlenül attól, hogy ezt ráadásul úgy irányítja, hogy a vagyonok az érdekkörébe tartozó személyeknél, csoportoknál akkumulálódjanak), egy olyan anakronisztikus szemléleten alapulnak, amely a globalizált gazdaság körülményei között nem működik. Az ennek megvalósításához általa szükségesnek vélt társadalomszervezési folyamatok, és az azokat kikényszerítő törvények pedig nemcsak a gazdaságfejlődést állítják le, de a modern társadalmi viszonyok között dezintegrálják a társadalmat is.
Ennek a nemzetközi következményei is súlyosak és elfogadhatatlanok.
A rezsim ezáltal zsákutcába lavírozta magát.
Abból kiút a számára nincs.
Az országnak természetesen van kiútja: a rezsim felszámolása, és az azt létrehozók maradéktalan számonkérése.
Mindez fájdalmas folyamat lesz.
Az országnak szembe kell néznie önmagával, és meg kell találnia az európai utat.
Az alapoktól kell újjáépítenie önmagát, mind szellemileg, mind társadalmilag, mind politikailag, mind gazdaságilag.
Orbánt és rezsimjét pedig a történelmünk fekete könyvének lapjaira kell száműznünk.
Ha önként tesszük, kevésbé fog fájni, mintha kivárjuk, hogy azt kikényszerítsék belőlünk.
A folyamat megindult. A döntés - még - a mi kezünkben van.
|