"Szombat, 2012. március 24. 17:39
Nagy Bandó András írása
.Levélféle Pál apostol helyett
Embert keresek
Nincs mese, valakit meg kell szólítani, ehhez keresek egy embert. Egy Embert. Muszáj, mert azokra, amik mostanában történnek, egyre nehezebben tudok választ adni. .
És az a válasz sem az igazi, ráadásul rá kellett jönnöm, mindegy, hogy megírom vagy sem, ugyanúgy nem válaszolnak (emlékszel a beadványodra, Gyuri!), és éppúgy semmi sem történik másként, mint előtte, tehát minden jó szó, minden átgondolt mondat értelmetlen, fölösleges. Azért esett rád a választásom, Sándor Gyuri barátom, mert abban bízom, te leszel, te lehetsz az egyetlen, aki érdemben válaszolsz, lévén elég érett vagy, korban is előttem jársz, barátomnak is tudhatlak, kollégámnak is, és ne szépítsük a dolgot, egy arasznyival közelebb is állsz azokhoz, akikről kérdeznélek. Abban is bízhatok, hogy tárgyilagosabb választ adsz majd, mint azok adnának, akikről szólni kívánok.
Szóval itt volt ez a nemzeti ünnepnek nevezett kampányindító, amelynek eljöveteléig minden oldal megépítette a maga barikádját, bástyáját, várát, hogy láthassa az ünneplésre gyülekező polgár, miként lett a nemzeti együttműködés programjából a nemzeti széthúzás, sőt, a nemzeti egymás ellen uszítás programja. Orfűn, ahol élek, béke volt. A békességet, a madárfüttyös csöndet üvöltötték szét az egymásnak feszülő szónokok. Lehalkítottam a tévét, de még úgy is túl hangos volt. Lenémítottam, de még így is zavart. Végül kikapcsoltam, de semmit sem ért: idáig hallatszott Pestről – élőben. Ezért tudom, hogy együtt óhajtja a magyarság: „Ne legyünk gyarmat!”
Hülye, aki ezzel nem ért egyet. Annyit tennék csupán hozzá, hogy anno a gyarmatosítás nem úgy indult, hogy mondjuk, Kongó felvételét kérte a Belga Királyságba, hogy pénzügyi, gazdasági és sorsközösséget vállaljanak a vallonokkal és a flamandokkal, aztán, amikor megmondták a király emberei, hogy mi mindent és hogyan kell tenniük ahhoz, hogy pénz csordogáljon a kongói kincstárba, akkor szabadságharcba kezdtek, kiosztottak a király embereinek néhány kokit és sallert, lekócerájozták az egész királyságot, és békemenetet indítottak Brazzaville legszebb sugárútján, élén a királyságba akkreditált, milliókat kereső képviselőkkel, hasukra emelve a sugárút szélességéhez méretezett óriás transzparenst, ezzel a fölirattal: „Nem leszünk gyarmat!”
Normális ember azt mondja: oké, fiúk, egyetértünk, ne legyünk gyarmat. Tessék bejelenteni, hogy kilépünk, és egyúttal azt is, főként a hazai fanatikusok tisztánlátása végett, hogy nincs szükség további békemenetelésre, az Európai Uniót elhagytuk, és vállaljuk ennek minden ódiumát. Nincs szükségünk az EU pénzére, az IMF nevét soha többé meg se halljuk, azért pedig, amivel mindez itthon jár, vállaljuk a felelősséget, azaz: ha tönkremegyünk, akkor azért, ha államcsőd lesz, akkor azért. Én már ezt is szívesebben hallanám, mint azt, hogy készen állunk az egyeztetésre, a szükséges kiigazításokra, csak hoci már ide azt a pénzt, amikor pedig forradalmast játszunk, akkor beleverjük a csúfot azokba, akiknek a zsebében van az EU páncélszekrényének kulcsa.
Tudod, Gyuri, a legzavaróbb és legfájóbb, hogy magyarságunkat teszik a gazdasági és politikai kakaskodásuk mellé, és lassan szégyenkeznünk kellene amiatt, hogy mi nem állunk ki a nekünk csakis a legjobbat akaró kormányunk mellett, miközben a huszonöt éve még Jaruzelskitől rettegő lengyel elvtársak is kiállnak. Szavunk sem lehet az ügyben, hogy miképpen képviseljen bennünket az EU-ban a kormányfő, de legyen bármily esztelen, támogatnunk kell, mert ő a mi jóságos Viktor Orbánunk, akit legszívesebben magukkal vittek volna Varsóba az idejüket és pénzünket nem sajnáló vendégtüntetők. Ha óhajuk teljesül, a miénk is, magyar–lengyel tényleg jó barát. Akár ide is költözhetnének, hadd tudják meg.
Amíg a kampánybeszédét tartó kormányfőt hallgattam, úgy éreztem, vége. Hogy minek? Teljesen mindegy, globalizálódott nihil. Innen nincs tovább. Beszélt egy kormányfő, Magyarország kormányfője a „barátainak”. Nem Magyarország népének, nem is a háromharmadának, és immár a kétharmadának sem, mert az már rég oda, hanem azoknak, akik tőle ezt és így akarták hallani. Mert ki ne hallgatná szívesen, hogy „nem leszünk gyarmat”? No de, nem egy állítólagos demokráciában, hanem egy diktatúrában. Ott igen, ott bátorság kimondani. Hacsak nem volt meg mind a kettő: a bátorság is, és a diktatúra is.
Utóbb megértettem a kormányfőt. Vitte a lelkesedés és a teljesítménykényszer. Hogy legalább olyan kemény és eltökélt legyen, mint a Jobbik vezérkara. Azoknál is keményebb és sokatmondóbb, akik a „Nem leszünk gyarmat!” transzparenst cipelték, és azoknál is, akik március idusát ünnepelve szónokoltak. De őket nehéz fölül- (alul-) múlni. Mert amíg a kormányfő legalább némi kényszert érez arra, hogy felelős vezetőként szónokoljon, addig a Jobbik vezére attól sem vonakodik, hogy az interneten zsidók nélküli Magyarországot vizionáljon. Miután a zsidókat netes listára pakolók jóvoltából már évekkel ezelőtt tudomásomra jutott, hogy zsidóvá lettem, cseppet sem rettegek attól, hogy ha most erről írok, lekatolikusoznak.
És itt jutunk el a megválaszolhatatlan kérdéshez, Gyuri. Anno, amikor beszélgetőkönyvünkön munkálkodtunk, kevés sikerrel próbáltuk kibogozni, hogyan is éled meg zsidó származásodat, amely akkor is megmaradt, miután kikeresztelkedtél. Nem csupán az aggodalmam íratja velem a megválaszolhatatlannak tűnő kérdéseket, de az is. Tudod, már az is elképesztő, hogy ez a vízió megfordulhat egy magát politikusnak mondó, egyébként akár honatyának is nevezhető magyar törvényalkotó fejében. Hogy egy ilyen ötlettel hova és meddig jutott el egy hajdan megkattant német vezér, tudjuk, és semmi kétség, a Jobbik vezére is tudja. Na jó, tételezzük föl, hogy egyelőre nem koncentrációs táborokban gondolkodik a kis okos kobakjával, csupán kiebrudalásban, kitoloncolásban, kitelepítésben, csak azt ne kérd tőlem, hogy ezért vállon veregessem, és béke-Nobel-díjra javasoljam. Történelem-pótvizsgára azonban szívesen küldeném. És fizikából, tornából meg magyarból is levizsgáztatnám, túl azon, hogy úgy egészében már levizsgázott. Nem szívesen sorolok zsidó származású magyar Nobel-díjasokat, olimpiai és világbajnokokat, orvosokat, írókat, Radnótit is csak azért emlegetem, mert ő sem ment semmire a fölvett katolikus hitével, lám, zsidóként hurcolták el a hittestvéreinek gondolt keresztények, hogy aztán a ki nem keresztelkedett zsidó társaival együtt belelőjék az általuk ásott tömegsírba.
Szóval, Gyuri barátom, hogy érzed magad ebben a Jobb(ik)nak tartott világban? Nem mint „keresztény”, hanem a tagadhatatlanul zsidó származású, vállaltan jobboldali és kormánypárti, közéleti ember, életművét és hovatartozását Kossuth-díjjal is elismert előadóművész. Föltételezem, abban bízol, hogy téged nem vegzálhatnak utcán, nyilvános helyen, mert ismert arc vagy, tudják, ki vagy. De, ismerve téged és erényes múltadat, nem föltételezem, hogy számodra elegendő, ha téged nem sértegetnek, „csak” a zsidókat. Ne kerülgessük a lényeget, Gyuri: neked akkor is szembe kéne fordulnod a Jobbik víziójával, ha született keresztény volnál. Nemcsak így és azért, mert zsidó énedet sérti, amit művelnek, hanem mert ember voltodban sért. Kell hogy sértsen! Illyés Gyula így ír A jövendő magyar című esszéjében: „A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival... Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyari mivoltában... Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.”
Ugye, eszünkbe sem juthat, hogy mostantól a „jó” zsidók, a „mi zsidaink” védelmében valamiféle jól látható jelzést, táblácskát, urambocsá! csillagot tűzessünk a mellükre, nehogy véletlen nekik essenek a még március 15-én is mocskoszsidózó jobb magyarok. Egyáltalán, Gyuri: ez a mocskoszsidózás sem zavart téged soha? Ha zavart, szóvá tetted ezt bárhol is? Mondjuk, a jobbakhoz közel álló lapokban, esetleg a kuruckodó infón? Lehet, hogy csak én maradtam le róla? Ha nem, azt hiszem, sürgősen meg kellene tenned, nem csupán magad, de őseid, szüleid és nagyszüleid miatt, akik meglepődnének keresztény voltodon, és igencsak szégyenkeznének miattad, ha azt tapasztalnák, hogy még csak szóvá sem teszed, amiért akár meg is kéne verekedned.
Megvallom, keresztény Jézus-követőként próbálok szólni értetek, magyar zsidókért, ha már egyszer úgy alakult, hogy a szeretet prédikátora, a megfeszített anyai és apai ágon is zsidó volt. Azt hiszem, nem lesz könnyű menet, amikor a Jobbik megkezdi a kereszténység zsidótlanítását. Már látom magam előtt, ahogy Vona egyenként vállára veszi a keresztet, és kivonszolja... hova is? Izraelbe, persze, hova máshova? Nagy sikere lesz a keresztúton, lehet, neki is bejön.
Gyuri, ha majd látod, szó nélkül te se menj el mellette! "/168 óra/
|