Bocsika, ha szabad bátorkodnom, de az iránt érdeklődnék, hogy te, Picinypofám, mit méltóztattál csinálni a zemútnyócév alatt? Tudod, amiről annyit beszéltél az elmúlt két évben. Nem bosszantásból kérdezem, nem azért, hogy ki gyere a sodrodból.
Pusztán kíváncsiság a részemről, tudásvágy.
Érdeklődés szintjén, ha szabad bátorkodnom.
Mert jó, a szocik korruptak voltak, meg impotensek. Talicskával tolták ki a Nokiás dobozokat. Hallottuk elégszer, jön már ki a könyökünkön. Mindent lehet rájuk mondani, megteheted, Picinypofám, van hozzá médiád dögivel. Hullámhosszod, csatornád, frekvenciád. Az özönvizet is ők hozták az országra, meg a pestist és a tatárjárást. Ők hívták be az oroszokat, a németeket, a törököket, az IMF-et.
Minden tudunk, Picinypofám.Csak azt nem tudjuk, hogy te mivel töltötted a zemútnyócévet?
Azon kívül, hogy a hazafiakkal összehugyoztattad a Kossuth teret, mert a haza nem lehet ellenzékben. Ezt nagyon szépen kitaláltad annak idején, Picinypofám. Előremutató gondolat volt, és nagyon felemelő!
Bizisten nem kötözködés, csupán miheztartás végett és tényleg csak zárójelben: tölthetted volna hasznosabban a zemútnyócévet!
Használhattad volna másra is, mint rombolásra. Gondolkodásra, teszem azt.
Hogy mi legyen, amikor majd ti lesztek. Az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal. Az inflációval, a növekedéssel.
Magyarországgal, Picinypofám.
Építkezni kellett volna. Programokon agyalni, szakértőket megkérdezni, közgazdászokkal konzultálni.
Erre kellett volna használnod a zemútnyócévet.
Ehelyett csak egy Matolcsyra futotta, megalázott közmunkásokra, megvezetett pedagógusokra.
Egy bugyuta, perverz tündérmesére.
Nem sok, tudod azt te is. Kevesebb több lett volna.
Egy dolog foglalkoztatott, Picinypofám, de az nagyon: hogy miként lehet megszerezni a hatalmat. Minél többet.
És megtartani. Az idők végezetéig, de minimum mindörökké.
Ez járt egyedül a fejedben Picinypofám. Ezért kellett lebontani a demokráciát, megbénítani a szakszervezeteket, szárnyaszegetté tenni az alkotmánybíróságot
|