A kövirózsa csodákra képes A kövirózsa (Sempervivum tectorum) igénytelenségét meghazudtolóan szép, örökzöld növény. Számos fajtája létezik. Levelei színének árnyalta típusonként eltérő. Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben fordul elő, termesztett körülmények között azonban gyakran találkozhatunk vele. Húsos, csillag alakban szétterülő levelei sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes a kertben helyet találni a számára, alig van dolog vele – Bálint gazda egyenesen “koplalóművésznek” becézi - viszont annál több hasznot hajt. Hatóanyagai: × szénhidrátok (szedoheptulóz) × gyümölcssavak (izocitromsav – 5-9 % -, citromsav, almasav, malonsav × szabad aminosavak: aszparaginsav, fenolkarbolsav, kávé- és klorogénsav × flavonoidok (7 %-ban kvercetin kepmferol, flavon glikozoidok) × cserzőanyagok (3-4 %) × procianidinek × jelentős mennyiségű C-Vitamin × nyálkaanyag Gyógyerejére a klasszikus orvoslásban számos példát olvashatunk. Dioszkoridész és Hieronymus Bock a kövirózsa hűtő és összehúzó erejét emelik ki, s elsősorban külső felhasználásra javasolják, pl. gyulladt kelésekre, orbáncra. Pókok mérges csípésére, égésre. Présnedvét a népi gyógyászatban ma is felhasználják középfülgyulladások enyhítésére – minden bizonnyal ezért ragadt rá a fülfű név is – valamint égések, vágások, rovarcsípések gyógyulásának elősegítésére. Farmakológiai hatása gyulladáscsökkentő, antioxidáns. Főleg ezen hatásoknak köszönhető, hogy pozsgás leveleinek nedvét a kozmetikai ipar is sokrétűen hasznosítja. Elsősorban regeneráló készítményekben, napozás után ajánlott testápolók összetételében, halványító szerekben találkozhatunk a nevével. A kövirózsa levét, alkoholos kivonatát a kozmetikai kezelések során is széleskörűen felhasználjuk: - száraz, dehidratált bőröknél masszírozáshoz, krémpakolásába, - túlzásba vitt napozástól, szoláriumozástól felhevült, lepirult bőr lehűtésére, nyugtatására, regenerálására, - gyantázás utáni égő érzés, valamint viszketés csillapítására, - halványító kezelésekhez pakolásba, iontoforézissel. A természetgyógyászati irodalom szerint többi bőrprobléma otthoni kezelésére is javasolható: - a bőrön keletkező hólyagocskák (herpesz, övsömör, bárányhimlő) gyorsabb leszárítására, - futószemölcsök elmulasztására (éjszakánként kell rákötni egy félbevágott levelet a szemölcsre), - leveleinek forrázatát kisebesedett száj és afta kezelésére, - aranyér és szopástól kirepedezett mellbimbók kezelésére, - tyúkszem eltávolítására is javasolják (a sós vízzel feláztatott, felpuhított tyúkszemre éjszakára kell rákötni a félbevágott levelet). A növény használatának nincs ellenjavallata, mellékhatással sem kell számolnia senkinek. Tipp! Napozás utáni nyugtató, regeneráló bőrápoló-keverék: Egy virág megmosott, leitatott leveleit nyomjuk ki egy kis tálkában (dörzscsészében), a nedvhez keverjünk kb. hasonló mennyiségű hidegen sajtolt növényi olajat (napraforgó-, {Helianthus anuus}, oliva-, {Olea Europea}, vagy argánfaolajat [Arganum Spinosa}) és 3 csepp levendula olajat – Lavandel officinalis. A keveréket gyengéden masszírozzuk be a frissen felégett bőrbe úgy, hogy közben levendula aromavízzel nedvesítjük a kezeinket. Felhasznált irodalom: Gyógy- és aromanövények, szerkesztette: Bernáth Jenő 2. A NÉV Latin név: Sempervivum tectorum Népies nevek: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág. RENDSZERTANI BESOROLÁS Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta) Osztály: Kétszikűek (Dicotyledonopsida) Alosztály: Rózsaalkatúak (Rosidae) Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae) MORFOLÓGIA, ELTERJEDÉS Főleg Európában gyakori, többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin található. A karsztsziklagyepek jellegzetes növénye. Nálunk csak a Villányi-hegységben él vadon, de falakon, háztetőkön, sziklakertekben megtalálhatjuk, mint kedvelt dísznövényt. Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen, szereti a sok napot. A pangó vizet nem tűri, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirohad. Legalkalmasabb számára a kevés humuszt tartalmazó, laza, jó vízáteresztő talaj. Pálha nélküli húsos tűlevelei levélrózsát alkotnak, sejtjeikben sok a vizet megkötő nyálka, szöveteik duzzadtak. Pozsgás növény, 2-6 cm hosszú levelekből álló tőlevélrózsája 5-15 cm átmérőjű, nyitott. 20-50 cm magas száron nyár végén nyílnak a virágai, melyek rózsaszínűek. A növényen sarjak is képződnek, így könnyen szaporítható, a sarjak a földre hullva tavasszal gyökeret eresztenek. HATÓANYAGTARTALOM, HATÁS Flavonoidokat, cserzőanyagot, növényi savat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, C-vitamint tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, külsőleg fájdalomcsillapító, baktérium és vírusölő hatású. NÉPI GYÓGYÁSZAT Lázcsillapításra, hasmenés kezelésére és féregűzésre, külsőleg végtagi fájdalmak, égési sebek, leégés, napszúrás és vérzések kezelésére használták. A népi gyógyászatban az összezúzott pépes leveleket antiszeptikus hatásúnak vélt borogatásként sebek kezelésére használják. Az étolajba mártott és összelapított leveleket szemölcsökre tapasztják, de alkalmazzák rovarcsípések okozta viszketések, szemölcsök, különféle dagadások, duzzanatok megszüntetésére is. A levet leforrázva, teaként torokgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett száj és afta gyógyítására használhatjuk. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) az előbb ismertetett alkalmazások mellett a kövirózsát égés, aranyér és a mellbimbók kirepedezése ellen ajánlja Leggyakrabban a fülfájás kezelésére használták. Az összetört leveleket ruhába tették, kinyomták a levét és a fülbe csepegtették. A növény alkalmazásának másik módja az volt, hogy egy levéldarabkát vékony cérnára fűzve bedugták a fülbe. A levél nedve elmulasztja a tyúkszemet is. Nem csak külsőleg használták, hanem kinyomott levét hideglelésben és hagymázban szenvedő betegeknek valamint ijedős kisgyerekeknek adták. Napjainkban, a kozmetikai iparban is használják. KULTÚRTÖRTÉNET, NÉPHIT, MÁGIA Tudományos Sempervivum neve ókori eredetű. Dioskurides és Plinius is ezen a néven említik, bár más latin nevét is feljegyezték (Jovis barba). Méliusz Péter 1578-as Herbáriumában a kövirózsáról azt írja, hogy a "kövér" növény házakon is terem, hatása hűsítő és szárasztó. Lippai János Posoni kert című művében (1664-1667) a vetemények ellenségeinek elűzésére és elpusztítására használt orvosságok közt említi a kövirózsát, melynek főzetét más növényekkel együtt hernyók elleni öntözésre használták. Jupiter szakállának is nevezték, mert a néphit szerint a kövirózsa Jupiter ajándéka a villámlás, mennydörgés, tűz és boszorkányság ellen. Mivel a villámlás istene Jupiter, így Jupiter növényévé lett. A germán mitológiában a mennydörgés istene Thor, így Thor szent növénye lett a germánoknál. Szutórisz szerint: „a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ősi nép a természet tünemnyit és tárgyait különös figyelemmel kísérve egészen önként arra a hiedelemre jutott, hogy bizonyos növények az isten kedveltjei. A zivatar, a jégeső nem verte el, tehát Thor szeretheti – tartották a germánok.” Háztetőkre, kerítésekre, a kapu elé ültették a kövirózsát, nehogy magukra vonják Thor haragját. Ez a bajelhárító hiedelem átment a köztudatba, olyannyira, hogy Nagy Károly rendeletileg írta elő a kövirózsa ültetését. A növényszimbolikában a kövirózsa az életerőt és a szorgalmat jelképezi. Forrás: Surányi Dezső: Lyra florae – A növények örök himnusza. Bp 1987. Tankönyvkiadó Dr. Turcsányi Gábor: Mezőgazdasági növénytan. Bp. 1998. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. Bp. 1932. Királyi Magyar Természet-tudományi Társulat

Nézd meg, és emlékezz!

Vassily Maximov

Renoir festmények plusz még valami

Tudod mi a Tiffany ?

Láb reflexzónák

Rozgics Mária: A láb jelzőrendszere

A láb mindig kéznél van”-invitálják ezzel a bugyuta szöveggel a testmozgásra a „tömeget”, hiszen a drága edzőtermekből és a még drágább élsport területéről kiszorultaknak jobb esetben csak az utca köve maradt, mivel lassan már az összes zöldterületet is lakóparkokká, bevásárló központokká és a jó ég tudja, milyen irodakomplexumokká építik át. Vidéken szerencsére még akad üres grund, ahol a gyerekek focizhatnának, ha őket meg nem szögezi oda a számítógép a karosszékhez. A sportolásra való felhívás mellett azonban nem tanítják meg a felnőtteket sem a helyes lábápolásra, holott már egészen kicsi korban rá kellene nevelni mindenkit erre a naponta legfeljebb néhány percet igénybe vevő teendőre, hogy idősebb korra megkímélje magát mindenki sok csúnya és az életminőséget teljesen megváltoztató bajoktól.

Kezdjük tehát az elején. A láb nemcsak azért fontos, mert egész életünkben a súlyunkat cipeli, hanem azért is, mert a talpunkon található idegvégződések idejekorán jelzik jó előre, ha a helytelen életmód, a rossz táplálkozás miatt bizony szervezetünk előbb-utóbb lebetegszik.

Az öregek azt tartják, hogy lefekvés előtt legalább az arcunkkal együtt a talpunkat is meg kell tisztítani az egész napos rárakódott szennytől, hogy nyugodt legyen az álmunk, s bizony ez megszívlelendő tanács.

Soha ne feküdjünk úgy le, hogy talpunkat nem tisztítottuk meg, ha más lehetőségünk nincs, akkor egy benedvesített ruhával.

Fontos volna hetente legalább egyszer arra is időt szakítani – különösen idősebb korban! -, hogy egy lavórba 36-38 fokos vízbe egy jó evőkanál szódabikarbónát téve áztassuk a lábunkat legalább tíz percig. Utána hideg vízben öblítsük le, de lehet váltakozva is, tíz-tizenöt másodpercig a meleg, majd a hideg vízben áztatva frissítsük fel a lábunkat.

Miután gondosan szárazra törölgettük, kezünkbe óvatosan töltsünk egy kis almaecetet és térdtől lefelé masszírozzuk bele a bőrünkbe, majd a talpunkat és különösen a lábujjak között szintén almaecettel itassuk át a bőrfelületet.

Nem kell szárazra törölni, mert néhány másodperc alatt a bőr beszívja az almaecetet. Ez a művelet nemcsak nyugtató hatással van a lábunkra, de a vérkeringést is felfrissíti, a duzzadt visszereket, a megrepedezett hajszálerek miatt elszíneződött bőrt is regenerálja.

Aki hajlamos a visszérre, de akár megelőzésként és a gondos lábápolás velejárójaként körömvirág kenőcs is ajánlatos bekrémezni a lábat. Aki visszérbántalmakban szenved, azok számára naponta kötelező volna. Arra azonban vigyázzunk, hogy a kellemes illatú sárga kencefice az ágyneműt megfogja, tehát lefekvés előtt gondosan dörzsöljük be a bőrbe és várjunk 5-10 percet, hogy jól beitatódjon. Nappalra is használható, de akkor csak nagyon vékonyan dörzsöljünk el egy borsószemnyi kenőcsöt a lábunkon. A körömvirág egyébként a sarkak repedezéseit is gyógyítja, s számos jó hatása mellett az aranyeret is kiválóan gyógyítja.

Érdemes már egészen fiatal korban megtanítani a gyerekeket is a talpreflex-zónák felismerésére. Ma már számtalan bioboltban, de az internetről letöltve is megismerhető talpunk ideghálózata.

Nincs más teendő, minthogy a lábáztatást követően hüvelykujjunkkal körkörös mozdulatokkal, kissé erőteljesebb nyomással feltérképezzük a talpunkat. Ahol a nyomásra érzékenyebb, netán fájdalmas pontokat tapintunk ki, tessék a talp „térképéről” megnézni, milyen belső szervünk jelzőrendszere ez.

A talp-ideg ugyanis soha nem téved. Előre jelzi, ha például a májunk túlterhelt, ha a tüdőnkben túl sok a lerakódott szenny, ha a szemünk, fülünk, orrunk begyulladt, s ilyenkor lényegesen enyhébb lefolyású fájdalommal időben orvosolhatjuk a nagyobb bajt.

Gyakran panaszkodnak sokan arra, hogy a cipő feltörte a lábat, bőrkeményedést okozott, vagy tyúkszemtől szenvednek. Természetesen fontos a megfelelő lábbeli, amely szellőzik is, kényelmes is, tartja is a lábat, de elsősorban az esetek 99 százalékában nem a cipő a felelős a bajokért.

Ilyenkor először valóban a tünetet kell azonnal kezelni, a nagyobb fájdalmak elkerülésére, de ha már a tyúkszemet eltüntettük, a bőrkeményedést fellazítottuk, akkor gondoljuk végig, hogy az utóbbi időszakban mit étkeztünk, hogyan éltünk, mert ezek a bajok mindig valamilyen szervi elváltozásra – epe bántalmakra, gyomor túltelítettségre, vagy a májat terhelő túlzott szintetikus anyag bevitelére hívják fel a figyelmet.

Talán már mindenki érzett kínzó fájdalmat a láb kis- és gyűrűsujja között keletkezett bőrkeményedéstől, tyúkszemtől. Bizony, ha itt valami rendellenességet tapasztalunk, az elsősorban az epeműködés zavaraira figyelmeztet.

Számtalan „recept” adott az orvoslásra, hiszen az epét a fekete-retek levének fogyasztásától kezdve sokféleképpen lehet orvosolni, válassza ki, ki-ki a magának legmegfelelőbb kúrát. Egy biztos: különösen nyáron érdemes hosszabb ideig is gyümölcsön, zöldségfélén élni, ajánlatos a vesetisztító dinnyekúrán át a több napos böjtkúráig többféle regeneráló módszert elvégezni, hogy a hidegebb és napfényszegény hónapokban is egészségesek legyünk.

A tyúkszem és bőrkeményedés azonnali orvoslására egy általam is bevált módszer: szódabikarbónát egy pici tejföllel összekeverve – hogy csak pépes és ne folyós legyen – a sérült felületre vigyünk fel, vigyázva, hogy az egészséges bőrhöz ne érjen. Garantáltan rövid időn belül „lemarja” a nemkívánatos bőrt. Tyúkszemnél fontos, hogy a „tyúk szemét”, azaz a szabad szemmel egy méh fullánkjához hasonlítható kis elhalt idegvégződést is kihúzzuk, különben bármikor ismét begyulladhat a bőrünk, újra előidézve a szinte elviselhetetlen fájdalmat.

Aki ülőmunkát végez, ne legyen rest, bármilyen nagy a napi hajtás, óránként néhány percet sétálni, lábát tornáztatni, vagy akár állott vizes ruhával végig dörzsölni.

Aki egész nap álló munkát végez, különösen a „foglalkozási ártalmak” - okozta lábfájósok figyelmébe ajánlom, hogy hetente legalább egy alkalommal fejeskáposzta leveléből készítsenek „borogatást” legalább térdtől lefelé, de akár egész lábukra.

A fejeskáposztát szedjék leveleire, hideg sós vízbe tegyék néhány percre, majd lecsöpögtetve a vizet, klopfolóval vagy bármilyen tárggyal ütögessék meg a leveleket, hogy a káposzta nedve kezdjen szivárogni, majd ezzel a levéllel borítsák be a lábat. Lehet akár egész éjszakára lábon hagyni.

Meglátják, hogy csodákra képes a káposztalevél. Persze, egészségesek csak úgy maradhatunk, ha egészségesen is táplálkozunk, tehát minél kevesebb állati eredetű terméket és minél több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. Aki csak teheti, kerülje el messzire a multicégek élelmiszerutánzatát, mert bár a szemnek megtévesztő portékát kínálnak, de összetételében már lényegesen rondább mindaz, amit elfogyasztanak.

Gondoljanak csak bele, ma már az ínycsiklandó császár szalonnától a kötözött sonkáig mindennek a jelentős része „adalékanyagok” tömkelege, az egyéb kotyvalékokról már nem is beszélve. Nem véletlenül tartja a népi mondás, hogy az olcsó a legdrágább! Mert bizony, aki olcsón szerzi be az ételét, mert rest egy kicsit többet gyalogolni az áruért vagy a tévészenny nézése miatt lusta főtt ételt készíteni, az megelégszik ezekkel a nevesincs összetételű kotyvalékokkal, hogy utána rövid időn belül az esetleg megspórolt pénzét orvosra, gyógyszerre, kórházra költse.

Hogy szükséges-e ennyiféle gyógyszert fogyasztanunk, erre következő számunkban térünk ki. Addig is fontolják meg, ha a lábunkat gondozzuk, megfelelő figyelmet fordítunk talpainkra, sokkal egészségesebben élhetünk. S még egy jó tanácsot szívleljenek meg. Ha csak tehetik, járjanak mindig mezítláb. Legalább ilyenkor, kánikula idején. Az sem baj, ha a közeli boltba, a szomszédhoz vagy akár a sarki kocsmába így mennek el. Nem kell félni az út porától, mivel az a cipőbe, de a szandálba különösen befurakodik, s a lábbeliben megizzadt bőrfelületen sokkal jobban megtapad, mintha cipő nélkül járnánk. Nem véletlen, hogy régen sokat jártak így eleink, mert a talp bőrfelületének a talajjal történő érintkezése egészséges irritációt adott az idegrendszerünknek. Még népmeséink is őrzik a mondást, hogy a reggeli harmat gyógyító hatása milyen csodálatos érzés. Szeretném felhívni, elsősorban a szülők figyelmét a gyermekek csoszogására. Sajnos, a hosszú évek során beidegződött rossz szokást felnőtteknél már ritkán lehet megszüntetni, de a kisgyermeknél, ha idejekorán ráneveljük a helyes lábemelésre, akkor rövid időn belül elhagyja. Erre nemcsak azért van szükség, mert esztétikailag is rossz a csoszogó ember látványa, hanem, hogy a talpunk idegszálai a folyamatos súrlódás következtében idegrendszerünket rossz irányban befolyásolják. A ruganyos lépés, a talp megfelelő érintkezése a talajjal már fél egészség. Vigyázzunk hát rá! Rozgics Mária /Forrás: http://www.vilagmagyarsaga.hu 2010.08.05./ *B.K-T.L.

A káposztapakolás

A káposztapakolás az egyik legsokoldalúbban felhasználható pakolás. Szinte minden problémánál valamilyen fokú gyógyhatással rendelkezik, és gyorsan, akár már az első alkalom után is érezhető hatása.

A káposzta gyógyhatását már nagyon régóta használták a népi gyógyászatban.

Belsőleg különféle emésztőrendszeri fekélyek, gyulladások esetén fogyasztották a nyers káposzta levét.

A savanyított káposzta magas C-vitamin tartalmának köszönhetően télen védi szervezetünket a vírusok, baktériumok támadásai ellen. A savanyú káposztáról már a 18. századtól köztudott volt, hogy gyógyítja a skorbutot, aminek a legjellegzetesebb tünetei a fogíny vérzése és a fogínysorvadás, és sajnos jelenleg is népbetegség.

A káposztát külsőleg különféle gennyes fekélyek, ízületi gyulladások, ízületi fájdalmak, ízületi duzzanatok kezelésére használták. A káposztában lévő hatóanyagok nyugtató, fertőtlenítő, hámosító tulajdonsággal bírnak, a gyulladt, ödémás, fekélyes helyeken alkalmazva pedig képes a felhalmozódott salakanyagokat a bőr pólusain keresztül a felszínre hozni és ott megkötni. Ezáltal komoly helyi méregtelenítő hatással rendelkezik.

A káposzta hatóanyagai a bőrön keresztül bejutva a problémás területre, erős keringésjavító, gyulladáscsökkentő hatást váltanak ki.

A káposztapakolás külsőleg az alábbi problémáknál alkalmazható:

- Ízületi gyulladás, fájdalmak

- Reuma, köszvény,

- Ízületi duzzanatok, zúzódások, húzódások

- Ideggyulladások, fájdalmak

- Gennyes fekélyek, lábszárfekély

- Égési sérülések

- Kelések

- Gyulladásos bőrbetegségek

- Köhögéscsillapító (mellkasra helyezve)

- Hólyag, nőgyógyászati gyulladások (alhason elhelyezve)

- Vesegyulladás

- Nehezen gyógyuló sebek

Most lássuk, hogy néz ki gyakorlatban a káposztapakolás kivitelezése:

Szükséges kellékek:

1. fejeskáposzta

2. reszelő vagy aprítógép

3. folpack vagy műanyag fólia

4. vászonruha vagy csomagolópapír

5. törölköző

6. fásli

A káposztát lereszeljük vagy aprítógépben összedaráljuk, a felesleges nedvességet kinyomjuk belőle. Elterítjük egy akkora vászonruhán vagy csomagolópapíron, amivel a kezelni kívánt felületet körbe tudjuk csavarni.

Ezután felhelyezzük a pakolást a kívánt területre úgy, hogy a káposzta közvetlenül érintkezzen a bőrrel. Fóliával vagy folpackkal körbetekerjük, hogy a nedvesség ne tudjon elszivárogni, majd törölközővel becsavarjuk és fáslival rögzítjük éjszakára. A törölköző melegen tartja a kezelt felületet, ezáltal a bőr pórusai kitágulnak és nagyobb mennyiségű salakanyagtól tudnak az izzadás útján megszabadulni.

A káposztapakolást javasolt 2-4 héten keresztül minden este felrakni és reggel eltávolítani, vagy egészen addig alkalmazni, míg az adott problémától meg nem szabadulunk.

Égési sérülésnél, bőrbetegségeknél, gennyes fekélyeknél 1-2 óránként szükséges cserélni a pakolást egészen addig, míg a nedvedzés meg nem szűnik és a hámosodás el nem kezdődik. Ez általában a pakolás hatására 1-5 nap alatt bekövetkezik.

(http://hu.netlog.com/groups/egesz_segunkert/forum/messageid=29235 )

Így fürdik két meztelen lány!!!

 Így fürdik két meztelen lány!!!

HOGYAN ÉBRESSZÜNK SZERELMET EGY NŐBEN?

A 100 éves háború, országok kialakulása...