> MIÉRT LÉPETT KI ORBÁN VIKTORBÓL A LEGJOBB BARÁTJA
>
> Kedves Viktor, drága barátom!
>
> Régen írtam neked levelet, mert el voltam foglalva az illegális
> migráncsok elleni védelemmel. Itt strázsáltam a kertkapuban egy
> kapával, nehogy valamelyik elvegye a munkámat. Most is ott lennék, de
> egy illegálist se evett ide a rosszbaj. Illetve egyet igen, de arról
> is kiderült, hogy csak a falu közmunkása gyűjtött neked
> aláírást, amivel tiltakozunk az uniónál a telepítés ellen. Nem
> értem ugyan pontosan, mit akar ide telepíteni az unió, de aláírtam,
> mert kérted. Kétszer is! Biztos, ami ziher.
>
> Meg azért is hagytam abba a kapával történő honvédelmet, mer
> rohadtul hideg van már kint. Igaz, bent is, mert nincs tüzelőnk, de
> pénzünk se, hogy vegyünk. Pedig senki nem vette el a munkámat, hanem
> nem is volt nekem évek óta. Szóval bejöttem, de azért én ott
> állok mögötted, ezt ne felejtsd el! A kapával.
>
> Látom ám én, milyen szépen fejlődik az ország. Csak csudálkozok,
> mennyire hasítunk. Kár, hogy ez a fejlődés a mi falunkba még nem
> ért el, de az már csak idő kérdése. Ugye, Viktor? Minden reggel
> nézem is, hogy van-e fejlődés, mert mindig figyelem a tévében a
> híreket. Ott aztán mondják, hogy jobban élünk, meg nincs infláció
> se, amit az a rohadék Gyurcsány csinált a bandájával, franc aki
> megeszi azokat is! Tiszta szerencse, hogy elmulasztottad ezt
> kézrátétellel, drága egy barátom. Azt is mondják a tévében
> mindig, hogy mennyi sok új munkahelyet csináltál te azzal a két
> dolgos kezeddel.
>
> Igaz, hogy én itt nem látok egyet se, de kicsi falu ez, meg messze is
> vagyunk a fővárostól. Biztosan ide lassabban ér el az a sok jó. De
> nem vagyok türelmetlen, csak mondom, hogy kicsit megsürgethetnéd
> már.
>
> Azt is mondták a híradóban, hogy megtámadott téged az unió. Hát
> micsoda egy dolog már az, amikor te csupa jót akarsz mindenkinek?
> Ammondó vagyok én, Viktor, nem mászkálj te oda. Az unióhoz. Mert
> azok csak rosszat akarnak neked és a te bánatod fáj ám nekünk is az
> asszonnyal. Beszéltünk is erről a kocsmában, hogy ki kell nekünk
> lépni az unióból, ha nem hallgatnak rád azok a külföldiek! Mert
> csak jobb nekünk itt magunk között, hát nem igaz? De.
>
> Hagyd őket a francba, süljenek a saját zsírjukban, a hülyék!
> Lépjünk mi ki onnan, aztán majd meglátják, mire mennek
> nélkülünk. Vigyék innen a nyűves bankjaikat meg üzleteiket, a
> hülye autógyáraikat meg azt a gumigyárat, vagy mit. Jobb lesz
> nekünk magunkban, majd termesztünk tököt meg krumplit. Egyet se
> félj, nem halunk éhen nélkülük se!
>
> Egy darabon már van is kerítés, a többit is bekerítjük, aztán nem
> lesz itt az a nagy mászkálás. Mint régen, emlékszel? Amikor
> ötévente adtak vagy ötven dollárt és abból mehettünk dőzsölni
> csehszlovákba. Az kell megint! Se ki, se be! Legalább akkor
> hazajönnek a gyerekeink is. Mert kint vannak ám külföldön. Nem csak
> az enyémek, hanem a fél falu is rajtuk kívül. Itt már csak az
> öregek maradtak, azok meg nem győznek sopánkodni, hogy kicsi a
> nyugdíj, drága a gyógyszer és az unokáikat még nem is látták,
> mert egyrészt a szemészetre fél évet kell várni, másrészt meg
> szemüveggel se látnak el Londonig. Na, azt a sok fiatalt mind
> kirúgnák az unióból és jönnének haza. Legalább megszűnne a
> sipákolás.
>
> Látom ám én amúgy, hogy ez neked a célod, Viktor. Kilépni. Nagy
> kópé vagy te! Úgy is kell. Ameddig adnak valami kis pénzt, azt el
> kell fogadni. Abból van a közjó, meg a Mészáros barátod
> disznótelepe is. Ha meg már nem adnak pénzt, menjenek ők a francba,
> hát nem? Okosan csináltad, hogy gyorsabban kéred el, ami még jár
> pénz. Legyen az itt, aztán meg be lehet nekik inteni. Az uniónak.
> Akkor jobb lesz nekünk, ha csak te uralkodol itt. Ne ugasson bele senki
> külföldről abba, mit csinálsz. Amit akarsz. Ha bevezeted a
> kivégzést, akkor is csak a te dolgod. Nahát!
>
> Egyszóval én melletted állok Viktor! Illetve mögötted. A kapával.
>
> Csakhogy van itt egy kis baj, ezt akarom én most elmondani neked.
> Merthogy feszült lett a helyzet itthon. Nem miattad, mert te mindig
> rendes ember voltál. Hanem az a Kövér kollégád, az most nagyon
> betett nekem. Pedig okosan beszél az is, szerettem én eddig. Most is
> tetszett nagyon, amit kitalált. Siettem is haza a kocsmából, hogy
> még ébren találjam az asszonyt. Éppen a konyhakövet sikálta, én
> meg megálltam peckesen (tudod te, hogy csináljuk ezt mi, férfak) és
> mondtam neki: Asszony! Szülj nekem unokát, de izibe!
>
> Tovább nem is mondhattam, mert az annyuk a fejemre borította a
> felmosóvizet, de még a gyökérkefét is hozzám vágta. Most is
> látszik a helye a szemem alján, úgy megkékült. Akkor nagyon
> összevesztünk, pedig ritkán szoktunk és akkor is csak az asszony
> szeme alatt szokott monokli lenni a megbeszéléstől. Most meg nekem
> van, nem is merek addig a kocsmába menni, ameddig el nem múlik.
>
> De az még csak egy dolog, hogy bekékült a képem. A feleségem
> teljesen megvadult. Addig nem áll kötélnek (tudod, mire gondolok), de
> még csak főzni meg mosni sem hajlandó, ameddig ki nem lépek
> belőled. Megkötötte magát, makacs, mint egy öszvér. Azt
> hajtogatja, hogy aki tőle akar unokát, az nem is lehet normális.
> Magyaráztam én neki, hogy is van ez, de csak nem akarja érteni.
>
> Ezért nincs mit tenni, ki kell nekem lépni belőled, drága egy
> barátom. Ne vedd a lelkedre és ne bántódj meg, de meg vagyok én
> zsarolva. Csak ezt akartam elmagyarázni, hogy ne aggódjál. Kilépek
> belőled, de mindig számíthatsz rám.
>
> Ameddig csak élek, ott leszek mögötted.
>
> A kapával.
>
|