A Jászság

Jászberény, a Jászság fővárosa. A Jászság az Alföld északnyugati részén, Jász – Nagykun - Szolnok megye területén elhelyezkedő történeti-néprajzi táj, melynek ősi központja és legnagyobb városa Jászberény (30000 lakos). A Jászság földrajzilag nem válik el élesen környezetétől, főleg mezőgazdasági művelés alatt álló, részben erdős terület a Zagyva és a belé ömlő Tarna folyók mentén. A mintegy tizenöt-húsz önálló településből álló térség önálló történetének kezdete a XIII. század közepe, a tatárjárás időszaka. Ekkor hívta be ugyanis a kunokkal együtt IV. Béla az iráni (alán) eredetű, Moldvában tanyázó lovas népet, a jászokat katonai védelmi célból, s a Zagyva legelőkben gazdag lapályán telepítette le őket. Lovas életmódjukat később feladták, a XVI. századra elhagyták iráni eredetű nyelvüket, nyelvileg magyarrá váltak, nem sokkal később pedig már egyértelműen magyar, római katolikus népcsoporttá váltak (a velük együtt ideérkezett kunok a Kis- és Nagykunság területén telepedtek le, s később szintén elmagyarosodtak). A jászok keresztény hitre térítésében a már a XV. században Berényben élő ferences szerzetesek játszották a fő szerepet. A Jászság magyarrá válásában a török kiűzése után a Palócföldről betelepült magyar lakosság is szerepet játszott, a jászoknak nevezett mai helyi lakosság nagy része már az ő leszármazottaiknak tekinthető. Közigazgatásilag az elmagyarosodott-betelepült jászok megtartották különállásukat a középkortól 1876-ig, Jász – Nagykun - Szolnok megye megalakulásáig. A török erősen pusztította a vidéket, és (Jász)Berényben rendezte be helyi központját, a település ekkor közvetlenül a szultánnak adózó ún. khász város volt. A török kiűzése után közvetlenül a Jász Kerület lakosságának mintegy fele Berényben élt. A Habsburgok a Jászságot is, mint más vidékeket, újszerzeményű területnek tekintették, és a nagy számú (főleg palóc) beköltözőre hivatkozva úgy látták jónak, ha a terület kiváltságait elveszik és eladják az eredetileg a Baltikumban rezideáló Német Lovagrendnek (1702.). A Lovagrend is Berényben rendezkedett be, s ekkortól kezdve a város a Jász-, a Kiskun-, és a Nagykun Kerületek (együttes nevén Hármas Kerület) közös központja lett. 1745-re az idegen fennhatóságot megelégelt jászok és kunok összeszedték saját erőből azt az 580000 forintot, amelyért „visszavásárolták” régi szabadságukat. Ezt az eseményt (1745. május 6.) nevezik jászkun redemptio-nak („önmegváltás”), a benne részt vevő jászokat, kis- és nagykunokat, illetve azok leszármazottait pedig redemptusnak. Ettől kezdve 1876-ig a Hármas Kerület közvetlenül a mindenkori nádor fennhatósága alá került, aki helyettese révén gyakorolta itteni hatalmát. A jászok egyébként jelentős részt vállaltak a Rákóczi- és az 1848/49-es szabadságharcból is. A „jászkun huszár” a XIX. században külön fogalom volt, melyről nóta is született: „Nincsen a világnak még olyan csodája/Mint mikor egy jászberényi huszár felül a lovára./Felül a lovára, rágyújt a pipára, még az a hétszentséges Atyaúristen is lemosolyog rája!/Lemosolyog rája, csókra áll a szája: hiszen a Jézus Krisztus is Berénybe’ volt huszár fiatal korába’!”. Jászberény fejlődése 1876. után lelassult, bár az 1873-ban épült hatvan-szolnoki vasúti mellékvonal érintette és érinti ma is. Az igazi fejlődés csak a II. világháború után következett be, többek közt a Lehel Hűtőgépgyár létesülésével. Ma Jászberény jelentős iskolaváros, fontos távolsági buszközlekedési csomópont, fürdőhely, szépen gondozott, műemlékekben gazdag kisváros.

Jászberény nevezetességei négy csoportra oszthatók: egyházi (római katolikus) emlékek, világi építészeti emlékek, a Jász Múzeum és az Állatkert. A nevezetességeket egynapos, tartalmas kirándulás alatt meg lehet tekinteni. Érdemes a sétát a távolsági buszpályaudvarról kezdeni (Rákóczi út - Palotásy János utcasarok). Ha innen továbbhaladunk a Rákóczi úton, hamar a Városi-Zagyva (a Zagyva egyik szép mellékága) hídjához érünk. A hídon átkelve pedig a Lehel vezér térrel találjuk szembe magunkat, mely tkp. egy hosszú, széles utca. E tér mentén és a belőle nyíló Szentháromság téren csoportosul a legtöbb építészeti látványosság, ez a város központja. A Szentháromság téren áll a pompás barokk római katolikus Plébániatemplom, mely az előtte álló bronz huszárszoborral (Vass Viktor, 1926.) együtt városképileg szimbolikus jelentőségű. A templomot középkori alapokon a XVIII. század második felében építették Mayerhoffer András tervei szerint. Szépek a torony rokokó szobrai, melyek Conti Lipót munkái. Az impozáns belsőben a főoltár tabernákulumát Pollack Mihály tervezte. A templom oldalában áll a barokk ún. Pálinkás-kereszt két mellékalakkal. Mellette áll az 1831-es kolerajárvány emlékére emelt Szentháromság-szobor. Kicsit odébb áll a Rozália-kápolna klasszicista épülete (1839.) Rozália fekvő alakjával és a Hit, Remény, Szeretet allegorikus szobraival. A Lehel vezér tér hosszában fákkal övezett sétány húzódik, a végén szökőkúttal és a Jász emlékművel. Utóbbit a redemptio 260. évfordulójára állították, egy álló vitézt ábrázol a Lehel-kürttel, a talapzaton pedig a jászsági települések címerei láthatók.

A Lehel vezér tér központi helyén áll a volt Lehel szálló impozáns késő eklektikus épülete (1894.), melyben ma a Tourinform iroda és a Déryné Művelődési Központ működik. Az intézmény nem véletlenül kapta nevét a színésznőről: Déryné Jászberényben született 1793-ban. Az épület előtt áll a szép bronzszoborral díszített Korsós lány kútja (XIX. század vége). A tér túloldalán találjuk az egykori jászkun kerületi székházat (ma Városi Bíróság), mely a XVIII. században épült barokk stílusban, többször átalakították, végül mai klasszicista formáját 1825-ben nyerte. Kicsivel odébb, ugyanezen az oldalon áll a Városháza klasszicista épülete, falán a ’48-as szabadságharc gyermek honvédjeinek és az ’56-os forradalom áldozatainak emléktáblái láthatók. A Városháza mellett, a Táncsics Mihály és Mészáros Lázár utcák sarkán található a Jász Múzeum, egy XVIII. századi földszintes, egykori istálló- és raktárépületben. Az ízlésesen berendezett tájmúzeum állandó kiállításai a Jászság történetét, régészetét, néprajzát mutatják be, egy külön teremben pedig a Lehel kürtje (Jászkürt) látható, amely pompás IX-X. századi bizánci elefántcsont faragvány, eredetileg cirkuszi játékok alkalmával használták. A XVIII. század óta a Jászság jelképe, Jászerény és más jász települések címerében is szerepel. Valószínűleg nem azonos Lehel vezérnek a mondában szereplő kürtjével, mellyel agyonsújtotta Konrád német császárt. A múzeumnak ezen kívül mindig vannak állandó kiállításai is, és a városról szóló néprajzi, történeti kiadványok, fotóalbumok, illetve képeslapok is megvásárolhatók itt. Jászberényben járva a múzeumot nem szabad kihagyni! Hétfőn természetesen zárva tart.

A Plébániatemplom oldalában induló Nádor utcában látható a Nádor-oszlop, melyet József nádor 1797-es látogatása emlékére állítottak. 1849-ig a tetejét kétfejű sas díszítette, azonban ezt a helyiek politikai okból eltávolították. A Nádor, majd a Hatvani utcán tovább haladva elérjük a Ferencesek terét. A parkos téren áll a város legrégibb műemléke, az 1472-ben épült hatalmas, gótikus külsejű ferences templom. Szentély melletti tornya ferences rendi előírás szerint épült. A templom belseje barokk, gazdagon díszített. A templomhoz csatlakozik a valószínűleg középkori alapokra épült barokk rendház, mely ma szociális otthon. A Ferencesek terén több szobor, emlékmű látható: egy barokk Kálvária-kereszt, szintén barokk Mária-oszlop és a török-magyar megbékélési emlékmű (1909.), melyet az egykor itt állt török palánkvár helyén, itt talált török kori csontok fölé emeltek. A Hatvani úton visszafelé haladva a városközpont felé találjuk azt a kis hidat, mely a Városi-Zagyva parkos szigetére, a Margit-szigetre vezet. A sziget bejáratánál áll Déryné Széppataki Róza mellszobra. A Hatvani úton, a városközpont közelében áll a termál- és strandfürdő. Az egész évben működő kis termálfürdő vize 45 fokos, mikor a felszínre tör. A szomszédos nyári strandfürdőt is ezzel a vízzel táplálják.

A város szélén, a Fémnyomó út 5. szám alatt találjuk az Állatkertet, melyben hazai és egzotikus állatokat, növényeket is láthatunk igen nagy számban. *