GESZTI LEVELE
Levél Nemecsek Ernőnek
Cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a
múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz
abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár
Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar
sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy
sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják
felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te, Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy
Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs,
polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele
kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva
születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt,
az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal
öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett
életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 26 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett
a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken
a
te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez
már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban,
amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak
túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték
Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem
feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái
már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük.
Az
áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom
tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később
kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette
meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház.
Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt,
csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett,
lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács
mögül. Nem olyan idők voltak.
Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész
országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a
Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók,
szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe.
Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi
meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított
minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt
foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!
Te, Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is,
hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán
jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és
elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel
írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy
áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd
valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják
egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene.
Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson,
tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma
divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi
ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze
nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel
írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség
semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a
világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű,
csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy,
SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG,
BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így?
Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod,
most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te
születésnapod.
Köszönöm neked.
Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts!
Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő!
Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter
|