*Egy talpig úriember megnyugtató szavai
Helyszín: a 6-os villamos.
A Keleti Károly utcánál felszállt egy öreg nő, kb. olyan
sminkkel és
ruházatban, mintha most múlt volna 16. Az arca
pirospozsgásra kimázolva,
rózsaszín csókos száj, olcsó kölniszag lengte körül,
csiricsáré sárga,
piros, lila szín-összeállítású ruhájához nem nagyon ment a
barna, rozzant
műbőrszatyor.
Alig hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett
az amúgy is
tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig
ülőhelyre
lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt, punk frizura,
biztosítótűkkel teleaggatott farmerdzseki, néhány karika a
fülében, két
pofára rágta a rágógumit, néha nagy "lufi"-kat fújva. Na, az
öregasszony el
is kezdte lökdösni a szatyival, meg dülöngélt, nyögdécselt.
Meg is jött a várt eredmény, a fickó nem bírta tovább,
felugrott és
ingerülten odaszólt az öregasszonynak:
- Tessék, üljön le, vén kurva!
Az öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni,
hangosan
sikítozott, hogy "hallotta, hallotta, hallotta..." közben
kereste a
megfelelő alanyt, aki őt megérti.
A közelben állt egy idősebb fehér hajú úriember, sétapálca a
kezében.
Az öregasszony hozzá sietett segítségért:
- Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta
NEKEM!!!!, hogy
VÉN KURVA! Nekem, azt mondta nekem....
Mire az öregúr:
- Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 10 éve nem
praktizálok, mégis mindenki DOKTOR ÚR-nak szólít!
|