Állati Erőforrások Minisztériuma


Lovaik összeírására szólította föl a humánminisztérium a kórházakat - adta hírül a nol.hu. Lajstromozni méneket, kancákat, csikókat, ahogyan kell... Az a keserves kontraszelektív osztályvezető, aki ezt vakon elrendelte, ugyan honnan tudta volna, hogy éppen milyen beosztásba, és milyen feladatra helyezte őt a Párt. Talán még arról sem értesült, hogy reggel eljött otthonról...

Lényeg, ami lényeg: az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyesnek látta - Balog Zoltán lelkipásztorral az élén - , ha átmegy zöldbáróügyibe, és megdönti a kórházigazgatók maradék hitét az épeszű kormányzásban. (Amúgy is tuti buli, hogy tegnaptól várfogságra is ítélhetik az inzulinmámorban fetrengő diabéteszeseket, ha nem hajlandók kilónként négyezerért nyírfacukrot venni.)

Nincs kétségem, hogy e körlevél is a Parlament Orbán-folyosóján keletkezett, és egyetlen nyálzó csicskásnak sem volt mersze megkérdezni, mivégre is az újabb marhaság. Gondolták, ennek is van annyi értelme, mint egy nemzeti konzultációnak. Hát kiküldték. Bizonyára a külügynek is, mert, ha baromság, hát legyen a lehető legnagyobb...

Sajnos az orvostudomány jelenlegi állása szerint csak a méneknek van az, amit belegondolnak a főorvosok a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, annak is megálmodója, illetve jobb keze megfelelő helyére.

Álmodó egyébként is akad, mert a fülkeforradalom dühe Dunát rekeszt.
Gyulán például kínai mintára tiltják az internetet az önkormányzatnál. Pontosabban: egyetlen gépet jelöltek ki a világháló korlátozott használatára - nyilván egy cenzor ellenőrzése mellett, az Alaptörvény Asztalán.

Név nélkül mesélem: egy szintén közpénzből működő hivatal vezetője nemrég rendelte el, igaz csak szóban, nem a bunkóság kényszeres írásbeliségével, mint Gyulán, az internet "kötelező" használatát. Úgy érvelt, hogy a munkatársak, ha csak lehet,e-mail-ben, skype-on, és más hasonló ingyenes kommunikációs felületeken bonyolítsák dolgaikat. Így ugyanis nem terhelik a cég, adóval bőven növekedő telefonszámláját.

Hogy melyikük a nyilvántartandóbb négylábú, azt döntse el a tisztelt olvasó. Egy biztos: a lólistázást levélben rendelték el.

Veress Jenő / Népszava

  

Lezuhan egy amerikai magánrepülőgép. Az utasok egyike - egy vérbeli amerikai manager - túléli, és valahogy eljut egy lakatlan szigetig. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő. A manager megörül:- Remek, végre valaki megmentett!!!
- Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
- Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából, és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám, biztos régen volt már társasága?
Át is eveznek a sziget másik felére. A manager teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nő.
- Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
- Van saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül, és kortyolgatja a Martinit.
- Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A manager szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van...
- Igen. - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tett meg...