Evolúció vagy teremtés?
Régóta heves vita tárgyát képezi a világunk kialakulásának kérdésköre, illetve az, hogy az ember hogyan jelent meg a világban. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az állatvilágból fejlődött ki, miközben folyamatosan fejlődött, mások pedig szentül hiszik, hogy az embert Isten teremtette a maga hasonlatosságára. Sokak számára megrázó lehet az a nézet, miszerint az igazság a két véglet között található (mint általában), tehát mindkét elmélet igaz, csak ennek megértéséhez előbb azt kell tisztázni, hogy a teremtés valójában mit jelent.
Evolúció
Gondolom az evolúciós elméletet nem kell részletesen bemutatni. Nagy vonalakban annyi a lényege, hogy az egyes fajok legyenek akár állati vagy növényi, egymásból fejlődtek ki. Ez a fejlődés természetesen nem megy egyik napról a másikra. Azon alapul, hogy akár belső meggyőződésből (a vizsgált létforma tudatossági szintjének megfelelő szinten) akár egy külső behatás következményeként egy biológiai szervezet (növény, állat, ember) másképp kezd el viselkedni. Ez a megváltozott viselkedés aztán tovább öröklődik a leszármazottakba a géneken keresztül, illetve a "nevelés" folyamata során. (A nevelés szót azért tettem idézőjelbe, mert növények esetén ez vitatható, állatoknál már szélesebb körben elfogadott, embereknél pedig egyértelmű.) Ha ezt a változási folyamatot az időskálán megnyújtjuk, akkor egy új faj kifejlődésének lehetünk szemtanúi.
Vegyük például az embert és az állatvilágot. Már kinézetre is elképesztő a hasonlóság az ember és a csimpánz között, sőt a génállományuk kb. 99%-a meg is egyezik. A majmok az emberhez hasonlóan beszélni ugyan nem tudnak, de ettől függetlenül magas intelligenciával rendelkeznek. Számos majmot vetettek már alá többféle kísérletnek, amik ezt alátámasztják. Egyes majmok például megtanulták a jelbeszédet, aminek segítségével már kommunikálni tudnak az emberrel. Ennek ismeretében már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy az ember a majmokból fejlődött ki hosszú évezredek alatt, mert abban a helyzetben adottak voltak a körülmények a továbbfejlődéshez. Az adott körülmény lehetett akár egy kényszer, ami abba az irányba hajtott egy majom csoportot, hogy változtasson az életvitelén, ami aztán az intelligenciájának az emelkedéséhez vezetett, ami további változásokat indított útjára. Az adott körülmény azonban lehetett akár egy belső indíttatás is, aminek következményeként az adott változás megtörtént. Ilyen belső indíttatásokkal a mindennapi életünk során is találkozhatunk, amelyeknek az alapja a gondolkodás és a cél, ami felé haladni szeretnénk. Ha megfogalmazódott bennünk az igény, hogy mit szeretnénk, akkor tudatalatti szinten is olyan irányba fogunk haladni, hogy elérjük ezt a célt. Sokak számára ismeretlen a tény, hogy ez minden biológiai életformára igaz.
Ha valaki számára ez a magyarázat nehezen befogadható, annak érdemes megvizsgálnia az emberi szervezetet, és összehasonlítani azt az állatok szervezetével. Az emberben számos úgynevezett csökevényes szerv található, aminek a jelenléte nem indokolt, illetve az állati múltat bizonyítja. Például számos rágcsálóban és emlős állatban megtalálható az úgynevezett vomeronazális szerv, ami a feromonok észlelését teszi lehetővé, amely a szaporodáshoz alkalmas partner kiválasztásában játszik szerepet. Ez a szerv sok felnőtt emberben is megtalálható, mégsem kapcsolódik az agyi idegközponthoz. Másik érdekes példa lehet a libabőr jelensége. Ez a madarak és az emlősök esetében a tollazat illetve a szőrzet hosszúsága miatt hasznos (egy vékony izom a szőrtüszőnél összehúzódik, felállítva ezzel a szőrszálat védekezve a hideg ellen vagy nagyobbá téve a testet, ezzel védekezve a ragadozók ellen), de az ember szőrzete azonban túl rövid és ritka, hogy ennek bármi haszna lehessen. További érdekes csökevény az emberi farkcsont is, amely az emlősök farkának maradványa. Ezen árulkodó jelek felfedésével hamar belátható, hogy az evolúciós elmélet szilárdan megállja a helyét.
Teremtés
A másik oldal elmélete szerint a világot és mindent, ami benne van, Isten teremtette. Ezzel így önmagában nincs is probléma, attól függ, hogy hogyan értelmezzük a teremtést és Istent. A probléma ott kezdődik, hogy Istent a legtöbben egy emberszabású valakinek képzelik el, tekintve, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtette az embert, akkor biztosan ő is úgy néz ki, mint az ember, gondolják. Továbbá Istent mindent látónak, mindent hallónak és mindenhatónak képzelik el és tekintik, aki ha legyint egyet, és mondja, hogy itt legyen egy fa, akkor az itt lesz, ott meg legyen egy nyúl, akkor az ott lesz. Isten ilyen mivoltában biztosan nem létezhet, mert akkor a brancs 80-90%-át már rég seggbe billentette volna az illetők viselkedése miatt, továbbá nem lennének katasztrófák sem, mert Isten beavatkozna, tekintve, hogy mélységesen szereti a teremtményeit. Egyértelmű tehát számomra, hogy Isten ilyen minőségében nem létezik.
Egy elmélet szerint a világ hármas tagolódású. A legbelsőbb szint a mentál sík, ahol a szellem létezik. Ezt a szellemet nem célszerű a széles körben elterjedt szellemvilág elnevezéssel és annak vetületeivel azonosítani, mert az rossz irányba visz az elképzelésben. A szellemet nem mint lebegő árnyat kell elképzelni, mert a szellemnek ilyen módon nincs ráhatása arra a világra, amit észlelünk mindennapjaink során. A szellem nem más, mint a gondolat. A szellem az ősszellemből jött létre, és utóbbi az, amit a legjobban Istennek lehetne nevezni. Tehát az ősszellemből szellem jött létre, ezt jelenti az "Isten a maga hasonlatosságára teremtette" kifejezés. De nem csak az embert, hanem minden mást is. Vagyis mindennek van megfelelője a mentál síkon, a szellem úgymond otthonában. Ahogy a szellem elkezd kivetülni a mentál síkból, átlép egy másik síkra, amelyben már értelmezhető a távolság fogalma, vagyis van tér. Ez a lélek "otthona", az asztrál sík. A szellem és lélek együttese tovább vetül egy következő síkra, amit anyagi síknak nevezünk, vagyis az a világ, amit anyagi érzékszerveinkkel felfogunk, érzékelünk. Itt már tér és idő egyaránt létezik. Ez a kivetülési folyamat a teremtés.
Ha a mindennapi életben elgondolkodunk valamin, akkor a szellemünket használjuk, mert a szellem a gondolat. Ha a gondolkodás következményeként alkotó tevékenységet végzünk, amelynek eredményeképpen létrejön valami (akár kézzel fogható, akár szellemi termék), akkor gyakorlatilag mi is teremtettünk, létrehoztunk valamit, ami azelőtt nem létezett. Azáltal, hogy kitaláltuk és létrehoztuk, megteremtésre került. Tehát a teremtés egy állandó folyamat, ami az idők kezdete óta történik. A hátterében nincs semmilyen tudatosan közbeavatkozó Isten, aki irányítja a történéseket. Minden aszerint történik meg, ahogy ahhoz a körülmények az adott pillanatban, helyzetben rendelkezésre állnak. Vagyis az adott helyzetben minden kizárólag egyféleképpen történhet meg. Ennek megfelelően, ha valaki ismeri a körülményeket, vagyis a bemeneti értékeket, és ismeri a teremtés törvényeit, vagyis a rendszer működését, az az ismeretei pontosságától függő mértékben meg tudja határozni a jövőbeli események alakulását. Trendeket lát, amik valósággá válnak, ha időközben nem változik meg nagy mértékben a bemeneti körülményrendszer. A rendszer alkotóelemei azt a valóságot teremtik maguknak, amilyen tudatossági szinten állnak, noha ennek a legtöbben nincsenek tudatában. Ilyen alkotóelemek az emberek is.
Hívők és hitetlenek
Sajnos az itt ismertetett elméletet nagyon kevesen ismerik, és még kevesebben ismerik el, pedig a segítségével megválaszolható többek között a gondolatátvitel és a telekinézis is. Aki ismeri a teremtés alaptörvényeit, az mások számára elképzelhetetlen tettekre válik képessé. Ehhez azonban nagyon hosszú út vezet, amin a legtöbben el sem indulnak, ezért aztán felfogni sem képesek az ezzel kapcsolatos dolgokat. Elfelejtik, hogy fejlődni kizárólag nyitott elmével lehet. A legtöbben elvetnek mindent, ami számukra elképzelhetetlen, pedig ez nem azt jelenti, hogy az adott jelenség nem létezik. Jó példa erre az 50-es években élt fizikusok nagy része. Ők azt mondták, hogy semmi sem repülhet, ami nehezebb a levegőnél, és pont. Ha atomi szinten nézzük, akkor igazuk volt, mert minden atom, ami nehezebb az oxigén atomnál, az a föld felé igyekszik, így a levegőben nem maradhat meg. Azonban, ha az ismert atomokból bonyolult struktúrákat építünk össze, akkor az említett "törvény" már nem feltétlenül életképes, hiszen magasabb szinteken más törvényszerűségek működnek. Pl. a felhajtó erő, ami emelő erőként funkcionál a repülő szerkezetek szárnyai alatt, ezzel megfelelő feltételek esetén a levegőben tartva azokat.
A Biblia valóban megmagyaráz sok mindent, csak a legtöbben félreértik azt. A Tízparancsolat például véleményem szerint nem más, mint a harmónia receptje, melynek elérése során megtanulunk békében élni önmagunkkal és a környezetünkkel. Megtanuljuk, hogy ne cselekedjünk olyat, ami mások számára rossz lenne, mert mi sem szeretnénk, ha ilyesmit cselekednének irányunkba. Istenhez közel kerülni kizárólag úgy lehet, ha szellemi, lelki és anyagi minőségünket egyensúlyban tartjuk, és folyamatosan emeljük, ezzel emelve tudatosságunkat. A hívőket szemlélve kijelenthető, hogy nagy részüknek fogalma sincs erről az egészről. Próbáltam már "hittérítőkkel" beszélni, akik nagyon kedvesen megengedték, hogy én is ismertessem a nézeteimet, de a végén mindig ugyanoda lyukadtunk ki. Ha eltértem a szokványos Biblia értelmezéstől, amit ők vallanak, akkor elzárkóztak tőlem, és még csak át sem gondolták azt, amiről beszéltem. Egyszerűen elkönyveltek úgy, hogy nem akarok Isten útján járni, miközben vélhetően ők azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi Isten útja.
A hívők nagy része ugyanúgy hazudik, mint azok, akik nem hisznek. Ugyanúgy ármánykodnak, és ugyanazokat a bűnöket követik el, mint azok, akik nem hisznek. Ezek a tettek aztán a teremtési rendszer törvényei miatt szépen visszaverődnek azok elindítóira is, csak ezt ők már nem fogják fel, és a történteket az őket ért személyes támadásnak veszik ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, hogy miért kapták. Így ugyanis könnyen kiderülhetne, hogy esetleg saját maguk okozták azt, amit mástól kaptak vissza. Ez természetesen nem csak a negatív tulajdonságokkal kapcsolatban van így, ugyanilyen minta alapján működik a szeretet és a tisztelet is. Aki ad, az kap is. A gond az, hogy a legtöbben inkább kapni szeretnek, adni nem vagy elvárják, hogy előbb kapjanak, aztán majd ők is adnak. Az ilyenek miatt minimális a társadalom fejlődése, ha egyáltalán lehet fejlődésről beszélni. Itt természetesen nem a technikai fejlődésről beszélek, mert ha az ember lelki szinten nem fejlődik, akkor a technika csak arra jó, hogy hatékonyabban és több egyedet lehessen a halálba küldeni vele. Ha a lelki fejlődést tekintjük, akkor sajnos kijelenthető, hogy az ember az utóbbi 2000 évben siralmasan keveset fejlődött, és minél hosszabb távon fenntartja ezt, annál veszélyesebb a vetülete, mert annál nagyobb a különbség a szellem és a lélek között, ez pedig óriási feszültséget és egyre többféle betegséget hordoz.
Visszatérve egy kicsit a hívőkre, általában annyi a különbség köztük és a hitetlenek között, hogy a hívők bemennek a templomba, és meggyónják a bűneiket. Ezzel úgy gondolják, hogy azok semmissé váltak Isten által, aztán "tiszta lélekkel" kimennek a templomból, és kezdődik minden elölről. A hívőkben és a hitetlenekben egyaránt közös jellemző, hogy megpróbálják mindig úgy csavarni a dolgokat vagy épp az adott vallást vagy olyan vallást vallani, ami kedvükre való, a lényeg hogy még véletlenül se kelljen tenni vagy tanulni semmit. Ezzel azt érik el, hogy sosem fognak közel kerülni az Istenükhöz, akár hisznek benne, akár nem, mert ha mélyebben nem foglalkoznak a kérdéskörrel, akkor megérteni sem fogják tudni annak lényegét, ami emelni tudná a szintjüket az adott témakör kapcsán átélt megvilágosodás miatt.
Az efajta életmód nem vezet sehová. Akik így élik az életüket, azokon tisztán látszik, hogy nem értik a magasabb szintű összefüggéseket, amiknek tudatában pl. a Tízparancsolat is kidolgozásra került. Ennek hiányában pedig nem is tudnak annak megfelelően cselekedni, mert hiányzik belőlük a meggyőződés, ami segítene abban, hogy azokat a bűnöket, amiket korábban elkövettek, ne kövessék el újra, mert már tanultak belőle, és rájöttek arra, hogy az nem vezet előre. Ez megmutatja, hogy Istenhez a tudáson keresztül vezet az út, melynek során folyamatosan emeljük tudatossági szintünket, melynek keretein belül egyre több és magasabb szintű összefüggés válik elérhetővé, érthetővé számunkra, és ez meggátolja, hogy olyat cselekedjünk, amiket azelőtt.
Pölöskei Csaba