Velence épült volna Budapesten
2011.07.27.
Budapestet sokféleképpen meg lehet ismerni. Felkutathatjuk a legjobb helyeket, amiket érdemes megnézni vagy kipróbálni. Kutathatunk a múltban is, könyvtárakban a legtöbb épületnek, térnek, formának megtaláljuk a történetét - ha ezeket megismerjük, új szemmel nézünk körbe a séták alatt. Egy idő után úgy járhatunk, mint Rexa Dezső, Budapest mesemondója a századfordulón, aki egyszer azt mondta egy pesti séta alkalmával: Az az én bajom, hogy mindenről rettenetesen sok minden jut eszembe.
Aztán van egy harmadik arca Budapestnek. A meg nem valósult arca, a majdnem-Budapest, olyan tervek összessége, amiknek csak egy hajszál hiányzott, hogy létrejöjjenek, és ma egy egészen másik városban sétáljunk. Az 1900-as években, Budapest fénykorában, a város építésének lázában pedig rengeteg ilyen született.
Ezek közül is kiemelkedik néhány, amiktől az ember álla is leesik, mert alapjaiban változtatná meg a mindennapokat még ma is. Ilyen például ez:
Ez a Nagykörút akar lenni, az úttest és a járdák helyére vizet és hajókat álmodva. Néhány hónapja posztoltuk ezt a fotót a facebookos oldalunkon a Köztér blog bejegyzését megtalálva. Aztán múlt héten Csaba és én is, egymástól függetlenül botlottunk bele újra a tervekbe, amik a 19. században Velencét varázsoltak volna a belvárosból, a körút helyén egy csatornát kialakítva. Ezen akkor szállítóhajók jártak volna, egy belvárosi rakpartnak szánták tehát a körutat, ma meg nyilván gondolák vinnék ezen körbe a turistákat.
Akkor ugyanis a rakpart nyüzsgő valami volt, hajókon érkeztek az áruk, amiket felszívott a város, a maradékot pedig visszaköpte.
Az akkori rakpartfejlesztések képébe jól illett Reitter Ferenc, a Helytartótanács főmérnökének ötlete az 1860-as években: széles, hajózható körcsatorna építése körülbelül a mai Nagykörút vonalában. Egy 36 méter széles (a mai Nagykörút 45 méter szélességű), rakodásra alkalmas, mesterséges Duna-mellékág, zsilipekkel, 12 híddal.
Valójában mégsem az ő ötlete volt, Kossuth Lajos már 1849-ben elrendelte a csatorna megépítését, de akkor idő nem volt a terv megvalósítására, Reitter esetében pedig a pénz hiányzott. 1865-ben a terveket bemutatta a pesti községtanácsnak, ahol tetszést aratott, de kijelentették: anyagi forrást nem tudtak biztosítani. 1867-ben a közlekedésügyi minisztériumnak mutatták be a terveket, mondván, hogy a csatorna az egész ország érdeke, különben is a Duna szabályozásának része, ez szintén országos jelentőségű ügy: dobjon össze mindenki az építéséért. Beindultak az előmunkálatok, felmérték, mennyibe kerülne a dolog.
A sajtó felkapta a tervet, már szinte mindenki látta, ahogy a csatorna két oldalán épülnek a terveken szereplő paloták, amik ablakaiból az elhaladó hajókat lehet látni. A minisztérium viszont megnézte a becsült költségeket, és megrémült. Nem vállalkozott egy ekkora beruházásra.
1868-ban a Société du Credit Général francia pénzintézet a magyar állam segítsége nélkül is hajlandó lett volna megépíteni a csatornát. Az ajánlatot végül nem fogadták el, de azért nem zárták ki a lehetőségét egy ilyen lépésnek: a terveken szereplő nyomvonalra két évig nem adtak ki építési engedélyt.
Aztán addig vártak, hogy már más tervek kezdtek előtérbe kerülni. Egy belga csoport ajánlkozott a város felújítására, egy Duna-hidat, 2200 házat, iskolát, könyvtárat, vágóhidat, szeméttelepet, lófuttató teret, sugárutat ígértek, plusz egy "félköralakú boulvard-os teret". Ez lett volna a Nagykörút, párizsi mintára, víz, hajók, csatorna nélkül.
A belgákat is visszautasították, mert annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy kisebb várost húztak volna fel, akkoriban mindenki a vállalkozás, építés, spekuláció lázában égett. Nehéz volt kiszámítani a következményeket, ráadásul a gyors növekedést követő krachtól (ami 1873-ban be is következett) is tartottak. Végül csaknem minden megépült a hatalmas tervek közül, csak éppen a város finanszírozásában, apránként.
A csatorna nyomvonalán a hetvenes évek közepétől megindult a Nagykörút építése. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa részére az útvonal kialakítására 1 800 000 koronát, a körúton építkezőknek pedig 15 éves adómentességet biztosított. Megvalósult ez, és ennek mentén a kávéházak városa:
A csatorna ötlete, és részletesen kidolgozott terve pedig végleg elsüllyedt.