Viharsarok

2014 szeptemberének első három, meleg, nyárias napjában Békéscsabán és Gyulán nyaraltam, majd 2015. május 1-jén csoportos buszos kirándulást tettem a szarvasi arborétumba. Ezen utazások tapasztalatain és persze a vonatkozó „szakirodalmon” (útikönyveken) alapul jelen írás, melyben a Viharsarok nevezetességeivel szeretném megismertetni a kedves Olvasót. A fotókat is ezeken az utazásokon készítettem. Néhány mellékelt gyulai fotó Drimbe István munkája.

A Dél-Tiszántúl Magyarországhoz tartozó részét, vagyis a Maros, a Tisza, a Körösök és a magyar-román államhatár közé eső alföldi síkságot Viharsaroknak nevezzük. Ez az egyik legújabb keletű magyar tájnév, ugyanis nem az időjárásra, hanem az 1800-as évek végén itt kibontakozott agrárszocialista mozgalmakra, „viharokra” utal és arra, hogy ez az ország délkeleti „sarka” az 1920-as trianoni békeszerződés óta. A nevet Féja Géza 1937-ben megjelent „Viharsarok” című szociográfiai könyve terjesztette el és tette máig elfogadottá, néprajzi és történelmi tekintetben egyaránt. A mai Viharsarok területén a történelem során mindig több megye: Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Zaránd osztozott, ma Békés és Csongrád megyékhez tartozik. A török hódoltság előtt sűrűn, apró falvakkal megtelepült vidék volt, s szinte kizárólag magyarok lakták. Gyula várának 1566-os eleste és több közeli erősség hasonló sorsra jutása után a török hosszú időre a Dél-Alföldön is berendezkedett, s 150 évnyi török hódoltság következett. A XVII. század végi felszabadító harcok során a lakosság nagy része elpusztult vagy Szegedre, illetve Hódmezővásárhelyre menekült. A törököktől visszafoglalt területek új, Habsburg-hű birtokosok kezébe kerültek, így például szinte egész Békés vármegyét Harruckern János György, a bécsi udvar hadiszállítója kapta meg szolgálatai fejében 1720-ban. Az osztrák polgárfiúból magyar báróvá előlépett főúr a szinte teljesen elnéptelenedett megyébe magyar, szlovák, német, román és szerb telepeseket hívott, akik a XVIII. században gyakorlatilag a semmiből felépítették a mai városok magvait (Orosháza, Szarvas, Békéscsaba, Mezőberény stb.). Így alakult Békés megye és általában a Viharsarok vegyes nemzetiségű területté, melyet időközben cigány (roma) betelepülők is kiegészítettek. Az etnikai sokszínűség vallási sokszínűséggel is párosult: a román és szerb telepesek ortodoxok, a szlovákok főleg evangélikusok, a németek főleg római katolikusok, a magyarok pedig vegyesen főleg római katolikusok és reformátusok voltak. Ezek a vallási viszonyok többé-kevésbé máig meghatározóak, így Békéscsaba a hazai evangélikus szlovákság fő központja, Gyula a hazai románságé, de élnek Gyulán németek és persze magyarok is. Orosházát Tolna megyéből érkezett evangélikus magyarok alapították, míg a tájon vannak református magyar (pl. Kötegyán) és tiszta ortodox román falvak is (pl. Méhkerék, az utóbbi két falu egyébként egymással szomszédos, jól mutatva a felekezeti és etnikai sokszínűséget). Jelentős német közösség települt meg Mezőberényben, míg Békéscsabán kívül sok szlovák evangélikus él a mai napig Szarvason és Tótkomlóson. Szerb települések inkább Csongrád megyében alakultak ki, de jelentős volt a békési Battonya egykori szerb lakossága is. A Viharsarokban a XVIII. századtól nagyarányú tanyásodás indult meg, így az ma is jellegzetesen „tanyás” vidék egymástól távol eső nagy falvakkal, kisebb-nagyobb városokkal és köztük a tanyavilággal, nagyon kevés erdővel. A Viharsarok népe főleg mezőgazdaságból élt, nagyarányú gabona- és kukoricatermesztés a mai napig folyik a tájon. Mivel az 1800-as évek végén rengeteg volt a föld nélküli család (pl. kubikusok), ez lett a magyar agrárszocialista mozgalmak egyik fő fészke. A tüntetéseket leverték, de a mozgalmak a két világháború közt is folytatódtak. A II. világháború után a Viharsarok is, mint az ország többi része, „megindulhatott a szocialista fejlődés útján”. Ebben az időben a megyék városaiban sok korszerű lakótelep, közintézmény épült. A rendszerváltozás után egyre nőtt a munkanélküliség, és a Viharsarok bár az egyik legjobb termőföldű vidékünk, mégis az elmaradó vidékek sorába lépett. Azért ma a turizmus, főleg a fürdő- és a falusi, valamint a kulturális turizmus szépen virágzik a környéken, melynek jó példája az alább bemutatandó Békéscsaba („Munkácsy, a szlovákok és a kolbász városa”), Gyula („a történelmi fürdőváros”) és az arborétumáról, műemlékeiről nevezetes Szarvas.

Békéscsaba mintegy 67000 lakosú megyei jogú város, Békés megye székhelye. A megye keleti részén, a 44-es főút és a Budapest – Lőkösháza – Kürtös (Curtici) nemzetközi vasútvonal mentén, az Élővíz-csatorna két partján fekszik, teljesen sík terepen. Jelentős vasúti és távolsági autóbusz közlekedési központ, nagy iskolaváros több középiskolával és a Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Karával. Turisztikai jelentőségét tekintve talán elmarad a két közeli fürdőhely, Gyula és Orosháza mögött, de azért itt is bőven akad látnivaló, elsősorban kulturális és építészeti nevezetességek. Budapestről a Keleti pályaudvarról közvetlen Inter City vonatok járnak Békéscsabára, Szolnok – Mezőtúr – Gyoma – Mezőberény érintésével, a menetidő mintegy 3 óra, a távolság kb. 200 kilométer, a helyjegyes kocsik légkondicionáltak, és elvileg működik büfékocsi is, de gyakorlatilag nem mindig lehet ott forinttal fizetni, mivel a büfékocsit általában (a Romániába tartó vonatok esetében) a román vasúttársaság üzemelteti, melynek alkalmazottai nemigen tudnak magyarul. Jelenleg, 2014. kora őszén a békéscsabai pályaudvart renoválják, és sajnos sem itt, sem a szomszédos távolsági buszpályaudvaron nincs csomagmegőrzés. Autóval Budapesttől Kecskemétig az M5-ös sztrádán, majd a 44-es főúton Lakitelek – Kunszentmárton – Szarvas – Kondoros érintésével érhető el a város. A Békéscsabán belüli közlekedést helyi buszjáratok bonyolítják, melyekre jegyet olcsóbban az újságárusoknál, drágábban a sofőröknél lehet venni. A nevezetességek eléggé „egy kupacban” helyezkednek el, viszont a vasúti-és buszpályaudvartól távol, de aki bírja a gyaloglást, az egész várost egy napos kirándulással gyalog is be tudja járni, és minden nevezetesség belefér egy hosszabb nyári napba. Békéscsaba története a középkorig nyúlik vissza, Csaba néven mint falut említi először az 1332-37-es pápai tizedjegyzék. A török időkben teljesen elpusztult, s új tulajdonosa, báró Harruckern János György 1718-ban felvidéki evangélikus szlovákokkal telepítette be, akiknek utódai ma is itt élnek. Csaba sokáig kis falu volt, majd a XIX. század közepére Európa legnagyobb lélekszámú falujává növekedett (magyar betelepülőkkel is kiegészülve), s 1841-ben kapott mezővárosi rangot. A közigazgatásban nem volt nagy szerepe, mert 1949-ig Gyula volt Békés megye székhelye. Békéscsaba, melynek nevét a XX. század elején már mai formájában írták, a Nagyvárad-szegedi és a Szolnok – aradi vasútvonalak megépítése és itteni kereszteződése nyomán kezdett igazi várossá fejlődni az 1870-es években, ám 1876. után városi rangjától megfosztották, melyet csak 1919-ben kapott vissza. Trianon után a román határ közelébe került Békéscsaba az elcsatolt Arad és Nagyvárad szerepét némileg átvette. 1950. óta a maival megegyező kiterjedésűvé alakított Békés megye székhelye és legnagyobb városa.

A reprezentatív, neobarokk jellegű vasúti pályaudvartól az Andrássy út egyenesen vezet a városközpontba. Az út során érintjük a Petőfi ligetet, melynek közepén a bronzszoborral díszített, 2001-ben egy korábbi kút másolataként felállított Angyalos kút áll. Az Andrássy úton áll a Csaba Center, a város modern és hatalmas bevásárlóközpontja, amelyben posta is működik, itt többféle békéscsabai képeslap beszerezhető. Az út belső szakaszát az utóbbi években sétálóutcává, valamint biciklisávvá alakították, ez lett Békéscsaba fő sétálóutcája, melyet több patinás, régi emeletes lakóház szegélyez a XIX-XX. század fordulójáról. A sétálóutcának a Szabadság térbe torkollásánál helyezték el 2006-ban a „Kirándulók” című szoborkompozíciót, mely két egymással beszélgető, pokrócon ülő, Monarchia-korabeli ruhába öltözött hölgyet ábrázol, pontosan a közeli padokon ülő emberek szemmagasságában, így az lehet az érzésünk, mintha a hölgyek egy Munkácsy-festményről „csöppentek” volna közénk. Az út legvégén áll az eklektikus stílusú, 1878-ban Halmai Andor és Sztraka Ernő tervezte, eredetileg vigadónak épült Jókai Színház, melyben Bartók Béla is többször koncertezett. Az épületet 1912-13. közt építették át mai formájára, önálló társulat 1954 őszétől játszik falai közt. A tulajdonképpeni városközpontot négy tér: a Szabadság tér, Szent István tér, Kossuth Lajos tér és a Szeberényi tér egymásba kapcsolódása alkotja. A Szabadság és a Szent István terek összefüggő sétateret alkotnak, öreg fákkal és patinás régi, emeletes épületekkel szegélyezve. A Szabadság téren áll a békéscsabai 101-es gyalogezred I. világháborús kőobeliszkje, a kommunizmus áldozatainak emlékműve, valamint a II. világháború és a zsidó holokauszt áldozatainak emlékműve. A teret hangulatos szökőkutak díszítik. A külváros felé eső sarkon az egykori Osztrák-Magyar Bank eklektikus, kék-fehérre meszelt, szobrokkal díszített emeletes épülete érdemel figyelmet. Az Andrássy út térbe torkollásánál, a sarkon áll a Fiume Szálló 1863-66-ban Sztraka Ernő tervei szerint épült egyemeletes épülete, mely nevét a Nagyvárad – Szeged – Fiume vasútvonal egykori végállomásáról kapta (a szocializmus idején Csaba Szálló volt a neve). Aljában Mc Donald’s étterem, söröző és elegáns étterem működik, a hálószobák az emeleten vannak. A tér szemközti oldalán áll a Városháza 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint épült impozáns, romantikus stílusú épülete. A Szabadság teret a városképet meghatározó római katolikus Páduai Szent Antal-templom zárja le, mely két égbe törő toronnyal, vörös téglaborítással neogótikus stílusban épült 1908-10-ben, Hofhauser Antal tervezte. Belsejében figyelemre méltók az oltárok és a festett üvegablakok, valamint a Gróh István és Gróh Béla készítette falfestmények. A szomszédos Kossuth Lajos teret a névadó egész alakos bronzszobra uralja, Horvay János színvonalas alkotása 1905-ből. Mögötte az egykori Körös Hotel jelenleg üresen álló, modern, sárga épülete magasodik. A teret díszíti még a 2002-ben egy korábbi kút helyén felállított Halászlányos kút is. A Szeberényi tér tulajdonképpen csak egy útkereszteződés, amelynek két oldalán, egymással szemben áll az 1745-ben barokk stílusban épült, később kereszthajóval bővített és homlokzati átalakításon átesett evangélikus Kistemplom (Ótemplom) és a monumentális, klasszicizáló barokk stílusú evangélikus Nagytemplom, mely 1807-24. közt Pumberger Ferenc és Hoffer Ferenc tervei szerint épült, háromhajós, s egyetlen tornya 70 méter magas. Ez Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Szószékoltárát az országos hírű XIX. századi szobrász, Dunaiszky Lőrinc készítette. A katolikus templom tornyával együtt ez határozza meg legjobban a város képét, e két templom tornya szinte mindenhonnan látszik. Az evangélikus Ótemplomban nyugszik idősebb Tessedik Sámuel békéscsabai evangélikus lelkész, a híres XVIII. századi szarvasi agrártudós, Tessedik Sámuel édesapja, aki a hagyomány szerint gyalog ment Csabáról Bécsbe, hogy a templom építéséhez engedélyt szerezzen a császári udvartól. A két evangélikus templom tornyának együttes megjelenítése az utóbbi években Békéscsaba logója lett. Ez egyben érdekes, bár nehéz fotótéma is lehet. A Szeberényi teret egyébként a város vallási életében nagy szerepet játszott Szeberényi családról nevezték el. A Nagytemplommal egy telken áll a már a Baross útra néző Evangélikus Gimnázium eklektikus zöld-fehér, középrizalitos, kétemeletes tömbje 1899-ből, Alpár Ignác műve (a szocializmus idején Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola volt a neve, illetve ekkor a Szeberényi tér is Rózsa Ferenc békéscsabai kommunista politikus nevét viselte). Az eredetileg is evangélikus iskolának épült ódon épület padjait koptatta többek közt Gyóni (Áchim) Géza költő (1884-1917.) és rokona, Áchim L. András (1871-1911.) parasztpolitikus is. A gimnázium előtt Luther Mártonnak, az evangélikus egyház megalapítójának bronz mellszobra, valamint a Szeberényi család emlékoszlopa látható. A Baross úton érdemes még elgyalogolni a Kner Nyomda 1971-ben épült sokemeletes tömbjéhez, mert ez az ország egyik legjelentősebb nyomdája. Nevét érdekes módon nem 1902-es alapítójáról, Tevan Adolfról, hanem a közeli Gyomán még korábban nyomdát létesítő Kner Izidorról kapta. A gimnázium és a nyomda közt az egykori Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézet műemlék épületén emléktábla hívja fel a figyelmet arra, hogy 1947-ben itt alakult meg Rábai Miklós vezetésével a Balassi Táncegyüttes, melynek tagjai a viharsarki táncokat bemutató koreográfiájukkal szereztek nemzetközi hírnevet. A nyomda sarkán induló Áchim L. András utca névtáblája kétnyelvű: magyar és szlovák, utalva a még némiképp beszélt helyi „tót” nyelvre. Az utca névadója is fontos személy: parasztpolitikus volt, aki békéscsabai képviselőként jutott a Parlamentbe, s 1907-ben megalapította a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot. A Baross úttal párhuzamos közeli Garai utcában áll Békéscsaba legjelentősebb néprajzi látnivalója: a szlovák tájház. Jellegzetes népi klasszicista, előtornácos („podsztyenás”) fehérre meszelt épületét Csankó András építette 1818-ban, 1865-ben felújították, s tájházként 1972-ben nyitották meg. Belsejében a XIX. század végi békéscsabai szlovák („tót”) paraszt-polgárság hagyományos bútorai, használati eszközei és viseletei láthatók, belépő ellenében. A tisztaszobában álló ládáról a hagyomány azt tartja, hogy maga Munkácsy festette, amikor 1856-59. közt asztalos inas volt a városban. A Szabadság térre visszasétálva a Munkácsy Mihály Múzeum épületéhez, az Élővíz-csatorna partjára érünk. Az 1914-ben neoklasszicista stílusban épült múzeumépülettel szemben, az út túloldalán áll a modern, 2000-es években épült Csabagyöngye Kulturális Központ, s innen a legjobb a rálátás a csatorna túlpartján magasodó, 1853-ban épült műemlék István malomra is. A múzeum kertjében áll Munkácsy Mihály (1844-1900.) bronz mellszobra. A múzeumban belépő ellenében – fotójegyet külön kell váltani! – látható a monumentális Munkácsy-terem kiállítása a Békéscsabán rokonainál tíz évig élt, asztalos inasnak tanult, s ezért a csabaiak által „földinek” tekintett Munkácsy Mihály több eredeti festménye, például a Trilógiához készült színtanulmányok és több portré. A leghíresebb Munkácsy-képek persze nem itt, hanem Debrecenben (Trilógia) és a budapesti Nemzeti Galériában láthatók, de a teremben megtekinthető Munkácsy sok érdekes személyes tárgya. A folyosón időszaki képzőművészeti kiállításokat rendeznek, míg a belőle nyíló termekben részletes, látványos megyetörténeti kiállítás látható, mely természetesen Békés megye mai területének történetét mutatja be a kezdetektől 1956-ig. A múzeumban még a megye néprajzi értékeit felvonultató kiállítás is megtekinthető. Az előcsarnokban lévő múzeumi boltban képeslapok, kiadványok vásárolhatók. A múzeumtól híd vezet át az Élővíz-csatornán a túlparti Szoborsétányra. A csatornát az 1770-es években ásták ki kézi erővel, hogy az erdélyi hegyekből érkező faanyag szállítását gazdaságosabbá tegyék. A keskeny csatorna a magyar-román határon szakad ki a Fehér-Körösből, és Gyulán, Békéscsabán átfolyva Békés város környékén torkollik vissza belé. A csatorna ma így Békéscsabának és Gyulának is egyaránt „folyója”, szép fűzfákkal övezve, kacsákkal, igazi idilli hangulattal. Békéscsabán a csatornát több hangulatos hidacska íveli át, s az 1970-es években kialakított Szoborsétányon több csabai kötődésű híresség színvonalas mellszobra látható: Áchim L. Andrásé, Lipták Andrásé, Haán Lajosé, Gyóni Gézáé, Móricz Zsigmondé, József Attiláé, Munkácsy Mihályé, Kodály Zoltáné és Bartók Béláé, valamint a „Múzsa” című szobor, különböző szobrászok munkái. A Szoborsétányon visszasétálva a múzeumnál álló hídig, az István malom mellett elhaladva a Széchenyi-ligetbe érünk, mely Békéscsaba „Városligete”. A XIX. század közepén létesítették egy temető helyén. Öreg fái alatt kellemes a séta. Az egykori Sörház svájci stílű épületében ma a Körösök Völgye Natúrpark fogadóháza működik. A parkban érdekes emlék az 1831-es országos kolerajárvány kétezer csabai áldozatának emlékére nem sokkal később állított, magyar és szlovák nyelvű kőobeliszk. A tartalmas városnézéstől megfáradva érdemes visszatérni a Szent István térre, és meginni egy italt vagy kávét a kerthelyiséggel rendelkező Fiume Szálló sörözőjében. A Kossuth Lajos tér sarkán a szlovák ízeket kínáló Szlovák Étterem és Panzió várja a vendégeket. Szálláslehetőségek szerte a városban panziókban, szállodákban több árkategóriában vannak. Információ: www.bekescsaba.hu. A néprajzi értékek iránt érdeklődő, „nagyszabású” városnézésre vállalkozó turisták figyelmébe ajánlható a gyulai országút mellett (Fényes-tanya 2135. szám) 1980-ban megnyílt Gabona Múzeum. Két kiállítóhelye van: a Gajdács-tanya és a Csókási szélmalom. A tanyamúzeum azért is érdekes, mert Békéscsaba lakosságának egyharmada még a XIX-XX. század fordulóján is tanyákon élt. A tanya vert falú épülete 1888. után, míg a Csókási szélmalom az 1860-as években épült. Ha végképp minden nevezetességet meg szeretnénk nézni Békéscsabán, akkor érdekes lehet még a nyugati Erzsébethely (Jamina) városrész Jézus Szívének szentelt római katolikus temploma 1993-ból a Kolozsvári utcában, a Bartók Béla út – Petőfi utca sarkán álló, 1837-38. közt épült ortodox román templom, a Gyulai út 5. szám alatti Munkácsy Mihály Emlékház, valamint a Békési út 17. szám alatt a Meseház, mely reprezentatív játékgyűjteményt és bábgyűjteményt mutat be egy felújított parasztházban. Békéscsaba gyógyfürdője az Árpád Fürdő (Árpád sor 1.), ahol 1925-ben 74 fokos alkálikus, hidrogén-karbonátos gyógyvizet találtak. Ma nyáron szabadtéri és fedett, télen csak fedett fürdő várja a vendégeket.

Gyula mintegy 10000 lakosú festői kisváros Békéscsabától keletre kb. 20 kilométerre, a 44-es út mentén, a román határ mellett. Határátkelőhely közúton Románia felé. Békéscsabáról rendszeres távolsági buszjáratokkal, a 44-es úton gépkocsival, vasúton pedig a Békéscsaba - Kötegyán – Vésztő szárnyvonalon érhető el. Inter Pici motorvonatok kétóránként közlekednek hétköznap Békéscsabáról Gyulára, a menetidő kb. 20 perc, a vonatok nagyon tiszták. Útközben bepillantást nyerhetünk a tanyás-szántóföldes viharsarki tájba.

Gyula középkori eredetű település, nevét Gyula nevű első földesuráról kapta, aki monostort alapított itt, s ezért eredeti neve Gyulamonostora volt. Várát a XIV. században építették a Maróthiak. A vár alatt táborozott 1514-ben Dózsa György felkelő serege. 1566-ban a vár török kézbe került, s ez hosszú századokra megpecsételte a vidék sorsát. A felszabadító háborúk idején elnéptelenedett Gyulát is, mint szinte egész Békés vármegyét, Harruckern János György kapta meg szolgálatai fejében. A város újratelepítésére német telepeseket hívott, akik a magyarokkal nem fértek meg, s új városrészt építettek. 1715-ben Gyula lett Békés vármegye székhelye, és a század közepén betelepülő ortodox románsággal lassan kifejlődött a három városrészből: Magyargyulából, Németgyulából és Romángyulából álló barokk polgárváros. 1849 augusztusában, a közeli Világoson (ma Románia) történt fegyverletétel után a későbbi aradi tizenhármak közül tíz főt (például Kiss Ernőt, Leiningen-Westerburg Károlyt) Gyulára szállították, s itt szállásolták el, mielőtt Aradra szállították és október 6-án kivégezték őket. Gyula megyeszékhely voltát 1949-ig őrizte meg, ekkor került át Békéscsabára a megyeszékhely. Ma Gyula húsiparáról (Gyulai Húskombinát), pálinkájáról, várfürdőjéről és tömérdek műemlékéről nevezetes csendes kisváros. A rendkívül tiszta és gondozott települést nem hiába nevezik hivatalosan is „a történelmi fürdőváros”-nak. Gyula szülötteként tartják számon a valójában a szomszédos Ajtósfalván (mára elpusztult falu) született Ajthósy Antalt, a Nürnbergben letelepült ötvöst, akinek dédunokája volt Albrecht Dürer világhírű, XVI. századi német festő. (Egyébként ezért nevezik Budapest egyik fontos útját Ajtósi Dürer sornak, ezt talán kevesen tudják). Gyulán, német polgári családban született Erkel Ferenc (1810-1893.), a Himnusz megzenésítője és a magyar nemzeti opera megteremtője. Szintén Gyula szülötte Bródy Imre (1891-1944.), a kripton-lámpa felfedezője. A később Gyulához csatolt Gyulavári község szülötte Kohán György (1910-1966.) neves festőművész, aki hagyatékát Gyula városára hagyta.

A vasútállomás egyszerű vörös téglaépületétől a széles és egyenes Béke sugárút vezet a régi városrészekbe. A patinás házakkal szegélyezett sugárutat öreg fák övezik. Épületei közül kiemelendő a Gyulai Húskombinát (mellette a gyár márkaboltjával, ahol a híres gyulai kolbász kapható), a Rendőrség és a Járási Törvényszék palotája, valamint az Implom József Általános Iskola épülete. Ha rövidebb városnézést tervezünk, akkor a Törvényszék után balra a széles Árpád utcán lekanyarodva egyenesen a Petőfi térre érünk. A téren áll az ország egyik legszebb Petőfi-szobra, Ferenczy Béni alkotása. Mögötte a parkban a város legrégibb artézi kútjának szürke kútháza látható. A téren fontos épület a református templom sárga, egytornyos barokk tömbje és a hozzá kapcsolódó klasszicista volt Vármegyeháza, ma Városháza. A Megyeház utca sarkáról a Városház utcára fordulva Gyula sétálóutcáján mehetünk végig. Az Apor Vilmos téren áll a Belvárosi plébániatemplom egytornyú, barokk tömbje. A templom belsejének érdekességei a megőrzött körmeneti céhzászlók, melyeket egykor a magyargyulai városrész céhjeinek tagjai a körmenetekkor magukkal vittek, s a zászlókon az adott céh védőszentje illetve jelképei láthatók. Ma már nagyon kevés hazai templomban látni ehhez hasonlókat. A templom előtt áll boldog Apor Vilmos (1892-1945.) egykori gyulai plébános, majd győri püspök, vértanú egészalakos bronzszobra. A templom bal oldalát követve az Erkel Ferenc térre érünk, melynek közepén a névadó mellszobra áll a Himnusz kezdő soraival díszített talapzaton. A tér legfontosabb épülete a Százéves cukrászda, amely valójában már jóval több, mint száz éves: 1840-ben alapították. Berendezése biedermeier stílusú, termeinek falait freskók díszítik. A műemlék cukrászdában mindenképp érdemes elfogyasztani valamit. A tér egyik sarkán barokk műemlék, földszintes lakóház áll, melyhez hasonlóból sokat lehet látni Gyulán. A belváros képét meghatározzák ezek az utcavonalas beépítésű, fölszintes, cseréptetős régi házak. Több utcában, több házon emléktábla örökíti meg, hogy melyik aradi vértanú „szállt meg” fogolyként az adott házban 1849. augusztusában. Az Erkel Ferenc térről a Petőfi térre visszatérve, majd onnan a Megyeháza és a Kossuth utcán továbbhaladva érjük el az ortodox román templomot (miklósvárosi görögkeleti templom). Ez a XVIII. századi, gyönyörű ikonosztázzal és kék-arany falfestményekkel ékített templom ritka műemlék, belsejében minden felirat román nyelvű. Becsületkasszájába pénzt dobva különféle emléktárgyak is kaphatók a mindig nyitva tartott templomban. Ez egyébként a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye főszékesegyháza, a püspökségi székház a téren (Szent Miklós tér) áll. A Szent Miklós teret díszíti Ady Endre, Albrecht Dürer, Munkácsy Mihály mellszobra. Innen továbbhaladva a volt Harruckern-Almásy-kastély hatalmas barokk tömbjét érintve (2014-ben renoválás alatt) hamarosan a Várhoz érünk. A Vár nagy füves térségen áll, méltóságteljesen magasodva a környezete fölé. Ez az Alföld egyetlen épen maradt gótikus téglavára. Vörös téglából épült, emeletes tömbjét egy sarokbástya és egy torony teszi mozgalmasabbá. A Vár Harruckern-kastély felőli sarkán Tóth Béla „Végvári vitéz” című egész alakos lovas szobra áll. Az egykori várárok egy részét csónakázó tóvá alakították, ahol vízi biciklizni, csónakázni lehet. A Vár udvarán 1964. óta nyaranta Várszínház működik, mely nemcsak hazai és külföldi klasszikusok, hanem határon túli magyar szerzők darabjainak bemutatásával is hírnevet szerzett. A Vár belseje belépő ellenében látogatható, jegyet a különálló rondellában lehet venni, a rondellában egyébként nyáron kávézóterasz üzemel. A Vár termeiben három szinten kiállítások láthatók az épület történetéről, egyes termek enteriőrszerűen vannak berendezve régi korok bútoraival. A legkülönösebb kiállítás a hajdani várbörtön helyén rendezett tárlat, amely a magyarországi büntetés-végrehajtás történetét mutatja be a feudalizmus évszázadaiban. Nem éppen vidám látvány, de történelmileg tanulságos a kiállított akasztófa, tortúra, deres, kaloda, illetve a falakon elhelyezett szemléltető ábrázolások és borzongató leírások. A Várnak a kápolnája is látogatható, valamint a toronyba keskeny csigalépcső vezet. A falak tetején, a gyilokjárón körbesétálva a város csodálatos panorámájában gyönyörködhetünk, tiszta időben a távoli erdélyi hegyek is megpillanthatók. A Vár pénztárában képeslapok és különféle ajándéktárgyak vásárolhatók. A Vár mellett látható a Gyulán őrzött tíz aradi vértanú oszlopokból álló emlékműve. A csónakázó tó túloldalán található a Várfürdő, mely a Harruckern-Almásy-kastély ősparkjában kapott helyet. Fedett uszodáját a kastély klasszicista lovardájából alakították ki. Számos beltéri és kültéri, meleg és hideg medencéje van. A fürdő területén áll az Erkel-fa ráccsal védett, kiszáradt csonkja, mely alatt a hagyomány szerint Erkel Ferenc a „Bánk bán” című operáját és a „Brankovics György” című opera egy részét komponálta. A Várfürdőben számos ajándéktárgy vásárolható, de kapható itt gyulai pálinka is, mint szuvenír. A fürdő mellett két hatalmas szálloda magasodik (az egyik az Erkel Hotel), s a környéken rengeteg a panzió, vendégház. Ha hosszabb gyulai városnézést tervezünk, akkor a bemutatott útvonalat meghosszabbítva, a Béke sugárútról a Göndöcs utcán jobbra fordulva elérjük a Népkertet, benne a Kohán Múzeumot az egykori Vigadó épületében. Itt Kohán György festőművész Gyulára hagyott műveiből tekinthető meg kiállítás. Ettől északra (Epreskert utca 19.) található a Ferences romkert, az egykori ferences templom és kolostor gótikus épületeinek maradványaival. A Népkert mellett, a Dürer utcában áll az Erkel Ferenc Emlékház (a zeneszerző szülőházában megtekinthető kiállítás), valamint a Szent József templom barokk épülete. Innen a Jókai Mór utcán haladva juthatunk el az Erkel Ferenc térre, ahonnan a már ismertetett útvonalon járhatók be a nevezetességek. A teljes bemutatott útvonalon nyaranta „kisvonat” közlekedik, amelyben ülve fél óra alatt körbejárható a város, útközben hangszalagról a nevezetességek történetét ismertetik. A kisvonatok a Szent Miklós tér mellől indulnak és oda is érkeznek. Gyula az Alföld műemlékekben egyik leggazdagabb városa, megtekintésére legalább egy napot érdemes szánni.

Szarvas 17400 lakosú festői kisváros Békés megye északnyugati szegletében, a 44-es főút és a mezőtúr – orosházi vasútvonal kereszteződésében, Kunszentmárton és Békéscsaba között, a Szarvasi-Holt-Körös partján, az „élő” Hármas-Körös közelében. A Viharsarok és az egész Alföld egyik gyöngyszeme, a délkeleti országrész egyik legtisztább, legrendezettebb városa, Békés megye idegenforgalmi látnivalókban egyik leggazdagabb települése. Szarvas középkori eredetű település, a török hódoltság után, a XVIII. század elején települt újra – mint Harruckern János György birtoka - részben evangélikus szlovákokkal, részben evangélikus németekkel, részben magyarokkal. Felvirágoztatója az országos hírnévre szert tett kiváló agrártudós és evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel (1742-1820.), aki a város evangélikus papja volt, és a helyi parasztság életének „megreformálásán” fáradozott a korabeli felvilágosodás eszméinek megfelelően. Mezőgazdasági iskolát alapított itt Európában elsőként, s az országban elsőként meghonosította az akácfát a homokos területek megkötésére. Szarvas későbbi híres történelmi famíliája a Bolza család, akik Itáliából származnak. Bolza József, alias „Pepi” alapította a róla később „Pepi-kertnek” elnevezett, ma is látható csodás arborétumot az 1830-as években, amely mellett szintén látható a Bolza család gyönyörű kastélya. Szarvas neves szülöttei Bajcsy-Zsilinszky Endre (1866-1944) politikus, Ruzicskay György (1896-1993) festőművész és Melis György (1923-2009) operaénekes.

Szarvas fő nevezetessége az arborétum, mely területét tekintve az országban a legnagyobb, még ha fajokban nem is ez a leggazdagabb (oly tekintetben ugyanis a vácrátóti arborétum az első). A város nyugati szélén, a Szarvasi-Holt-Körös nyugati partján terül el, a 44-es főúton Budapest felől érkezve közvetlenül a város előtt balra letérve, jó minőségű bekötőúton közelíthető meg, gyalog sincs messze a főbejárata (kb. 1 km). Természetesen belépőjegy ellenében tekinthető meg, előre bejelentett csoportoknak szakmai vezetést is tartanak a helyi botanikusok. Az arborétumban mosdó, ajándékbolt, büfé működik, mindegyik magas színvonalon. A kerthez kapcsolódó Mini Magyarország Makettparkba külön belépőjegyet kell váltani, miként a Holt-Körösön történő hajókázáshoz is, de természetesen létezik kombinált jegy, amely valamivel olcsóbb, mintha külön-külön váltanánk mindenre jegyet. A Pepi-kertben látható a főbejáratnál a kert felvirágoztatójának, Bolza Pálnak (Bolza József „Pepi” unokájának) a mellszobra. Innen indulnak a vezetett túrák a kert leglátványosabb részeit érintve, és ugyanide térnek vissza. Az arborétum angol tájkerti jellegű, matuzsálemi korú különleges fákkal, cserjékkel, melyek a világ sok tájáról kerültek ide. Az egyik legérdekesebb látnivaló a hatalmas kaliforniai mamutfenyő, valamint a kelet-ázsiai páfrányfenyő (ginkgo biloba) de van egy kis „kilátó” is, ahonnan azonban elég csekély a kilátás, mivel az idők során körbenőtték a fák. Csodás élmény tavasztól őszig sétálni egyet ebben a gyönyörű, fajokban gazdag kertben. A kert kikötőjéből indulnak a kirándulóhajók a Holt-Körösön történő hajókázásra, ahol megcsodálható a vízről Szarvas több nevezetes épülete, a hajóskapitány idegenvezetése mellett. Szintén az arborétumban látható az a kis miniatűr szélmalom, amely a történelmi Magyarország egykori fölrajzi középpontját jelöli. Az arborétummal szemközt, a Holt-Körös partján, festői angolkertben áll a klasszicista stílusú, fehér Bolza-kastély a XIX. század elejéről, előtte a római Romulus és Remus-szobor másolata áll, mely a Bolzák itáliai eredetére utal. A legszebb rálátás a kastélyra a 44-es főút hídjáról, a város nyugati „bejáratától” van. A Pepi-kerthez kapcsolódik a szarvasi Mini Magyarország Makettpark, amely a maga nemében az országban a legnagyobb létesítmény. Néhány évvel ezelőtt létesült, a Kárpát-medence nevezetes épületeit, hídjait, hajóit mutatja be színvonalas maketteken. A makettpark interaktív, tehát egyes objektumoknál az ahhoz kapcsolódó hangeffekteket lehet hallani. Így például a jáki templom makettjénél gregorián énekeket, a budapesti Operaház makettjénél operaáriákat hallhatunk, ha megnyomjuk a gombot. Minden, itt látható épület, objektum felsorolása szétfeszítené ezen írás keretét, de többek közt láthatók itt Budapest, az Alföld és Erdély legnevesebb épületeinek, hídjainak a másolatai, más tájegységek nincsenek annyira magasan reprezentálva az objektumok számát tekintve. Ez érthető is, hiszen az Alföld kellős közepén járunk. A makettek közt mini modellvasút pöfög, amely a magyarországi és határon túli vasútállomások hiteles másolataiként készült állomásokon meg is áll. Szarvason azonban nem csak az arborétum, de számos műemlék is megtekintésre érdemes. Így a szépen berendezett szlovák tájház, a szárazmalom, a barokk evangélikus ótemplom, az 1896-97-ben épült neogótikus evangélikus újtemplom, a késő barokk római katolikus templom, a volt Luther Árvaház épülete, a Millennium idején épült eklektikus Árpád Szálló, a klasszicista Mitrovszky-kúria (előtte az I. és II. világháború emlékműve), a kora klasszicista Bárány vendégfogadó, Tessedik Sámuel szobra (Keviczky Hugó, 1942), a város jelképének számító szarvas-szobor 1913-ból, Ruzicskay György festőművész alkotóháza, a Tessedik Sámuel Múzeum (az egykori mezőgazdasági iskola épületében) pedig a város történetével ismertet meg. Tessedik Sámuel maga ültette akácfája sajnos már kiszáradt, de a helyét megjelölték, illetve a csonkja még látható. A látnivalók zöme a Szabadság út, a város főútvonala mentén helyezkedik el. A Kossuth tér és vele szemközt a Fő tér a város közepe.

A nagy területű Viharsarok egyéb településeinek látnivalóiról is szólni kell, még ha a teljesség igénye nélkül is. Orosházán a XVIII. század közepén épült barokk evangélikus nagytemplomot érdemes megnézni, ahol a Tolna megyei Zomba községből a városalapítók által idáig cipelt harangot kiállították. Orosházán egy régi víztoronyban Kútmúzeum működik, s a város történetével ismertet meg a Szántó Kovács János Területi Múzeum. Orosháza igazi vonzereje azonban a külterületén lévő Gyopárosfürdő, az Alföld egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, mely egész évben üzemel. Tótkomlóson a szlovák tájház érdemel figyelmet. Mezőhegyesen az országos hírű Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok műemlék épületegyüttese tekinthető meg. Makón a Városháza a szép Kossuth-szoborral igen szép látvány, több helyi középületet Makovecz Imre tervezett, valamint műemlékekben, szobrokban gazdag város Hódmezővásárhely is. Utóbbi helyen a Városháza, a Kossuth-szobor és a „kommunizmus múzeuma” emelendő ki. Határában látogatható a kopáncsi tanyamúzeum. Hódmezővásárhely egyébként látnivalókban annyira gazdag, hogy külön útikönyv jelent meg róla. Békéscsabáról könnyen elérhető Szabadkígyós, ahol az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz Wenckheim-kastély és védett parkja elsőrangú látnivaló. Kondoroson a Kondorosi csárda, a betyárok egykori híres tanyája érdemes a megtekintésre. Békés városában a Jantyik Mátyás Múzeum tekinthető meg, elsősorban néprajzi anyaga érdekes. Gyomaendrődön az egykori Kner Nyomda múzeummá alakított épülete érdekes látnivaló, kiállításokkal. Természeti érdekességekben főleg a Körösök bővelkednek – itt található a Körös – Maros Nemzeti Park egy része -, főleg Békés városa mellett (Dánfokon) és Doboz falu közelében (Szanazugon) vannak kiváló homokos folyami strandok. Békésszentandráson a Holt-Körös partja romantikus hangulatú kirándulóhely, de érdemes megkóstolni az itt készülő kézműves sört is. Van tehát felfedezni való bőven hazánk délkeleti csücskében!