Vértes

Kovács János barátom 2013. március elején járt Bodajkon és Móron, a Vértesalja két szép településén. Ezek látnivalóival, kincseivel szeretné megismertetni a kedves Olvasót. A fotókat is ekkor készítette.

A Vértesalja Észak-Fejér megyében, Székesfehérvártól északra található néprajzi kistáj. Nem keverendő össze a földrajzban használt Vértesalja fogalommal, mely a Vértes északi, Komárom-Esztergom megyei előterét jelöli. A néprajzi Vértesalja magában foglalja a Vértes délnyugati, déli, délkeleti előterét, a Zámolyi-medencét és az Etyeki-dombságot, valamint az úgynevezett Fejér megyei Sárrétet is. A tájat a magyarság már a honfoglalás idején benépesítette, nem talált itt korábbi őslakókat. Később a török hódoltság során sokat szenvedett a vidék népe a háborúktól, és jelentős mértékben pusztult. A hódoltság utáni újranépesítésben magyarok mellett németek („svábok”) is részt vettek. Mór városa és térsége már a középkor óta jelentős borvidék, mely eredetileg a közeli csókakői uradalom bortermeléséből bontakozott ki, később tevődött át a borvidék központja a részben németek által újjátelepült Mórra. A Vértesalja magyar népi kultúrája mintegy „összekötő kapocs” az Alföld és a Kisalföld kultúrája között, ami például a hagyományos építkezésben is meglátszik. A térségben ugyanis sokáig jellemző volt a nádtetős, rakott sárfalú lakóház. Ezek néhány példánya még Bodajkon és más falvakban is látható. A térség és egyben az egész Dunántúl legnagyobb fazekas központja a Mórhoz közeli Csákvár volt, ahol a jellegzetes zöld mázas, szerényen díszített tűzálló edényeket készítették. Valaha az itteni fazekasok az egész Kelet-Dunántúlt, sőt Buda és Pest környékét is ellátták termékeikkel.

Bodajkot és Mórt a Székesfehérvár – Győr közti 81-es főúton, vagy a Székesfehérvár – Komárom vasúti szárnyvonalon érhetjük el, mindkét településnek saját vasútállomása van, Székesfehérvár felől busszal is elérhetők. Budapest és Mór közt Csákváron át közvetlen buszjáratok közlekednek.

Bodajk a Bakony oldalába simuló, a Vértes közelében található kisváros. Neve valószínűleg a „Bodak” szóból származik, mely valaha a Vértes hegység helyi népi neve volt. Jelentőségét a történelemben az adja, hogy itt található a legrégibb magyar búcsújáró hely, Bodajk-Szentkút. Ezt a gyógyítónak vélt forrást már Szent István és Szent Gellért is felkereste. Bodajk ma szépen gondozott, falusias jellegű település többnyire földszintes házakkal. A régi nádfedeles parasztházak közül már csak néhány maradt meg. A város központjában áll a már említett kegytemplom, mely azonban a kegyhelynél sokkal újabb eredetű: a XVIII. században épült, barokk stílusban. Nincs mindig nyitva, de napközben a szomszédos parókiára becsengetve kinyitják az érdeklődők számára. A templom és a kegyhely búcsúnapja Mária-nap, azaz szeptember 12. A templom közelében magasodik a Kálvária-domb, melynek stációi szépen festettek, felújítottak. A stációk és a domb tetején álló három kőkereszt, illetve szobrok is barokk koriak. Esténként a kereszteket szépen kivilágítják. A kegytemplom mellett, a város központjában áll a Városháza sárga klasszicista oszlopos, portikuszos, földszintes épülete. A központ közelében fürdőmedencévé alakított természetes tó található, mely nyáron strandként szolgál. A Kálvária közelében, a főutca mentén áll a volt Lamberg-Hochburg-kastély egyemeletes, klasszicista tömbje. A kastély egykor a Lambergek téli lakhelye volt (nagyobb, nyári kastélyuk Móron látható). A kastély ma sajnos elég rossz állapotban van, csak kívülről lehet megnézni.

Bodajk természeti környezetét legjobban a Kálvária-domb tetejéről nyíló csodás körpanorámát nézve tekinthetjük át, látszik innen a Keleti-Bakony és a Vértes hegyvonulata, Mór városa és a csókakői vár is. A legjelentősebb természeti látnivaló azonban a Balinka falu felé vezető országútról megközelíthető, jelzett turistaúton bejárható Gaja-szurdok. A Gaja patak gyönyörű szurdokvölgye gazdag állatvilágáról, sziklatornyairól és csodás szépségéről nevezetes. A völgyben vezető kényelmes turistaút mentén tájékoztató táblákon olvashatjuk el a helyi élővilág jellemzőit. Él itt többek közt gímszarvas, róka, vadmacska is. A szurdok egyik különlegessége az úgynevezett Ádám-Éva fája, mely egy, az 1960-as években a patakra dőlt, és természetes „hídként” szolgáló hatalmas tölgy. Rajta korlátot is elhelyeztek, a könnyebb átkelést segítve. A patakon egyébként nem muszáj átkelni, az egyik jelzésen könnyű sétával visszatérhetünk Bodajkra, a Kálvária-dombhoz. Még a Kálvária előtt utunkba esik az Alba Regia-forrás és a Kesellő-hegyi szoborpark, mely a sziklás hegyoldal anyagából helyben kifaragott néhány oszlopszerű, modern szoborból áll. A Kálváriától leereszkedve a kegytemplomhoz jutunk.

Mór a róla elnevezett völgyben, a Vértes és a Bakony között, a Vérteshez közelebb eső oldalon elterülő festői kisváros, a Móri Borvidék központja. A település már a XVIII. század második felében mezővárosi, vásártartási joggal rendelkezett. Ebben az időben, Mária Terézia császárnő kezdeményezésére németek települtek be a mai Dél-Németország területéről a már itt élő magyarok mellé. A magyar lakosság nem fogadta szívesen a német telepeseket, ezért sokáig alig tartott kapcsolatot velük. Még templomba is máshová jártak, pedig mind a németek, mind a magyarok (többnyire) római katolikusok voltak. Ma is áll a városban a német és a magyar templom. 1848. december 30-án Mórnál zajlott a szabadságharc egyik vesztes csatája, ekkor a hajnalban meglepetésszerűen támadó, túlerőben lévő osztrák sereg legyőzte a magyar honvédeket. Mór földbirtokosai a XVIII-XIX. században a Lamberg és a Luzsénszky családok voltak, külön kastélyaik ma a város gyöngyszemei. A századok során városi rangját elvesztett, „visszaközségesített” Mór 1984. január 1. óta ismét város. A közelmúlt szomorú eseménye a 2002. tavaszán történt, „móri mészárlás” néven elhíresült, nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás. Az akkori bank előtt az áldozatok emlékére szobrot emeltek. Egyébként ma Mór barátságos, biztonságos, rendezett település, jelentős turizmussal.

A város legtöbb látnivalója a főtéren (Szent István tér) és környékén található. A 2012-ben gyönyörűen parkosított főteret a volt Lamberg-kastély uralja. A Lambergek számára Fellner Jakab által az 1760-as években tervezett késő barokk kastély országos jelentőségű műemlék. Külseje egységesen barokk, noha az 1810-es földrengés után némileg helyre kellett állítani. Termeiben az elmúlt években szép freskók kerültek elő a vakolat alól, ám ezeknek ma még csak kis részét restaurálták. Ma a kastélyban kulturális központ működik, ennek keretén belül kapott itt helyet a városi könyvtár, a művelődésszervező iroda és a városi múzeumi kiállítóhely. A kastély és szép franciakertje télen-nyáron olcsó belépő ellenében, vezetéssel látogatható (hétfő szünnap). A kastély kiállításai a helytörténeti gyűjteményből, a sváb szobát, konyhát és kamrát bemutató enteriőrből, a móri csata makettjéből, a Victor Vasarely kiállításból, az Ezerjó Pincegalériából állnak, valamint megtekinthető két emlékszoba is. Az egyik szoba Wekerle Sándornak (1848-1921.), Mór szülöttének állít emléket, aki az ország első polgári származású miniszterelnöke volt, és sok miniszteri posztot is betöltött. A másik emlékszoba dr. Zimmermann Ágostonra (1874-1963.), a móri születésű híres állatorvosra emlékezik, aki több ma is használatos állatorvosi tankönyv szerzője volt. Ennek az emlékszobának minden tárgya eredeti, Zimmermanntól és családjától származik. A sváb kiállításban figyelmet érdemelnek a jellegzetes csákvári zöld edények, a legalább száz éves, kézzel hajtott mosógép és az úgynevezett „kvircedli-nyomó” formák. A „kvircedli” tulajdonképpen szögletes babapiskóta, melyet nyomott mintákkal díszítettek, és borba, pálinkába mártogatva fogyasztottak a helyi németek. Másik két jellegzetesen Mór környéki német sütemény a „macskapracni” (kakaós kekszféle) és a „nusstangli” (diós rúd). Ezeket a süteményeket olcsó áron megkóstolhatjuk a múzeumhoz közeli „Ilonka Kézműves Cukrászműhelyében” (Szt. István tér 10.), receptjük pedig a múzeum honlapján is megtalálható: www.lambergkastely.hu. A kastélymúzeum ajándékboltjában képeslapok, prospektusok, díszes kvircedli-nyomók, emléktárgyak, Mórról szóló történelmi témájú könyvek kaphatók.

A Lamberg-kastély mellett, a tér másik oldalán áll a Luzsénszky- vagy helyi nevén a Láncos-kastély. Helyi nevét az előtte lévő láncos kerítésről kapta. Klasszicizáló, egyszerű, egyemeletes kastély, 1790. körül épült. Ma a városi polgármesteri hivatal működik benne. A téren még több szép épület áll, például a rendőrségé és a postáé. A posta előtt áll az I. világháborús emlékmű, mely igen szép alkotás. A posta mögötti Kapucinus téren található az egykori kapucinus vagy német templom és a vele egybeépített rendház. A szép barokk templom előtt Nepomuki Szent Jánosnak, a gyónási titok, hajósok, vízimolnárok, utazók védőszentjének szobra áll. Nepomuki Szent Jánost mindig ugyanabban a stílusban és testtartással ábrázolták a barokk korban, de itt csillagos arany glóriát illesztettek a kőszobor fejére. Szintén ezen a téren áll a más hazai városokból is ismerős Szent Sebestyén-oszlop és Szent Flóriánnak, a tűzzel dolgozók védőszentjének a barokk szobra. A főtér másik végére visszatérve, egy mellékutcában rögtön feltűnik a magyar templom magasba törő, neogótikus épülete. A különleges tagolású egytornyú templom a XIX. században épült, szépek díszes üvegablakai. A városközponthoz közeli Arany János utcában egész sort alkotnak a megmaradt népi lakóházak, melyek két ablakkal néznek az utcára, cseréptetősek, udvarukat keresztben álló csűr zárja le. A városból kivezető országutak mellett ma is áll Szent Vendel, Szent Orbán és Szent Rókus műemlék kápolnája. Mórról szólva meg kell említeni a borkultúrát is. A Móri Borvidéken főleg fehérszőlőt termelnek, a leghíresebb szőlő- és borfajta az Ezerjó, de megtalálható többek közt a Tramini is. Volt idő, amikor a magyar borok közül a tokaji után a mórit lehetett a legjobb áron eladni. Érdemes ellátogatni erre a hangulatos, szép vidékre, megnézni műemlékeit, járni erdeit, megízlelni borait, süteményeit.*

Bársonyos (Északi Vértesalja)

Kovács János barátom 2013. decemberében a Vértes északi részén, Bársonyoson járt. A Vértesről szóló útleírás itt folytatódik.

A földrajzi szóhasználatban Vértesaljának nevezett vidék a Vértes hegység északi lejtőit és északi előterét foglalja magában. Ennél valamivel tágabb értelemben, a Kisalföld jelentős részére is kiterjesztve használják a néprajzi irodalomban és történeti tájnévként a „Bársonyos” nevet, mely ma teljes egészében Komárom – Esztergom megye területére esik. A táj névadója a nyugati szélén fekvő, ma is létező kis Bársonyos nevű falu volt. A Vértes szelíd lankái és északabbra a sík kisalföldi szántóföldek találkozása jellemzi ezt a tájat. Délnyugatról már a Bakony lejtőivel határos. A Bársonyos patakjai a Vértes lejtőin erednek, s nagyjából dél-északi irányban folyva futnak a Dunába. A Vértes hegység a Bakony és a Gerecse közt húzódik, legmagasabb pontja, a Nagy-Csákány csupán 487 méter magas. Főként üledékes kőzetek építik fel. Lankás dombjaival, hegyeivel, szép erdeivel kellemes, könnyű kirándulásokra alkalmas, a hegységet turistautak hálózzák be. A Vértes természeti értékeinek védelmére jött létre a Vértesi Natúrpark. Irodalomtörténeti jelentősége is van a hegységnek: itt játszódik Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka” című verse, mely így kezdődik: „A vadász ül hosszú, méla lesben, vár felajzott nyílra gyors vadat…”. Az alábbiakban a Vértestől északra elterülő Bársonyos tájegység főbb idegenforgalmi látnivalóit mutatjuk be, nagyjából keletről nyugatra haladva.

Oroszlány városa Tatabányától délnyugatra helyezkedik el, Tatabányáról vasúti szárnyvonal vezet ide és közúton is innen érhető el legjobban. A nagyjából 18600 lakosú település modern jellegű, igazi bányaváros. A környéken ugyanis jelentős szénbányászat folyt a közelmúltig, és erre épült rá a város infrastruktúrája. Oroszlányban nincs sok látnivaló, épületeinek nagy része a szocializmus idején épült, ezáltal viszont jellegzetes példája a magyar ipari városoknak. Érdemes azért megnézni a haraszt-hegyi víztornyot, a római katolikus és az evangélikus templomot, a Városkaput, az Oroszlányi Bányászati Gyűjteményt és a szlovák nemzetiségi tájházat. Oroszlányhoz tartozik azonban a tőle északkeletre elterülő, közúton megközelíthető Majkpuszta, melynek kamalduli remetesége országosan egyedülálló nevezetesség. A kamalduli szerzetesrendet Szent Romuald herceg alapította 1009-ben az itáliai Camaldoliban, innen ered a neve is. Ő fektette le a rend alapszabályait, melyek a mai napig érvényesek. Eszerint a kamalduli szerzeteseknek, akik csak férfiak lehetnek, fehér csuhában kell járniuk, kopaszra borotvált fejjel és szakállt kell viselniük. Némasági fogadalmat kell tenniük, ami halálukig érvényes. Minden évben csak karácsonykor és húsvétkor beszélhetnek egymással, egyébként kimondaniuk csak az imádkozás szavait szabad. Naponta nyolc órát imádkozással töltenek kis kápolnájukban, ezen kívül pedig kertgondozással, gyógynövény-termesztéssel foglalkoznak. Magányosan élnek kis egyforma házaikban, melyekhez dolgozószoba, hálószoba, kamra és kápolna, valamint veteményes kert tartozik. Nagy ünnepeken a központi nagytemplomban gyűlnek össze misére, és ilyenkor a központi igazgatási épületben, az ún. konventben étkeznek, közösen. Majkpuszta esetében azonban mindez a múlté, mert az itteni szerzeteseket már II. József (uralkodott 1780-1790.) elűzte, a rendet 1782-ben feloszlatta, azóta a házak lakatlanok. A remeteség tehát összesen tizenkét évig működhetett. Bár a mai Magyarországon ez az egyetlen kamalduli remeteség működött, ma vannak még működő remeteségeik Lengyelországban, Spanyolországban, Franciaországban és több dél-amerikai országban. Majkpuszta tehát ma érdekes idegenforgalmi látnivaló, mert a nagytemplom kivételével minden létesítmény eredeti, XVIII. századi állapotában maradt meg, ahogy annak idején az Esterházy család megbízásából Franz Anton Pilgram osztrák építész barokk stílusban megtervezte. A központi, romos templomot – melynek csak a tornya sértetlen – szimmetrikusan veszi körül a 17 egyforma remetelak és a Konvent emeletes épülete. Az egész komplexumot kőkerítés övezi. A házak körül helyreállították a veteményes- és díszkerteket, a Konvent épületét pedig 2013-ban restaurálják. A cellaházak homlokzatát az adott cellaház építését finanszírozó nemesi család (Cziráky, Erdődy stb.) kőből aprólékosan faragott címere díszíti. A házak közül az egyik a XVIII. századi állapotnak megfelelően van berendezve, és látható itt a gyönyörű barokk oltárral díszített házi kápolna is. A többi ház szálláshelyként üzemel árammal, konyhával, mosdóval ellátva, televízió és Internet azonban nincs. A házakat meghatározott összegért bárki kiveheti, és élvezheti a Vértes tiszta levegőjét, a gyönyörű tájat és a remeteség spirituális légkörét. A hajdani templom tövében húzódik egyesek szerint egy úgynevezett Szent György-vonal, amelyre állva energiával töltődhetünk fel. Hogy ez nem csak szóbeszéd, azt bizonyítja, hogy minden itt járó turistacsoport tagjai bizsergést éreznek az ujjaik végén, és az idegenvezető is megerősíti, hogy ez így van. Majkpuszta egyébként csoportos idegenvezetéssel tavasztól őszig látogatható, belépőjegy ellenében. A gyönyörű komplexumot ajándékbolt egészíti ki, ahol levendulából készült szappanokat, illatzsákokat és egyéb ajándéktárgyakat lehet venni, valamint van büfé is. A remeteségtől néhány száz méterre terül el a mesterséges Majkpusztai-tó, melynek fekvése igen festői, benne horgászni lehet. Majkpusztát egyébként erdőségek veszik körül, és idelátszanak a Vértes hegyei.

Oroszlányból a vasútállomással rendelkező Környe községben buszra átszállva, vagy Tatabányáról közvetlen távolsági busszal, szintén Környén át érhető el a Vértes tövében fekvő festői zsákfalu, az 500 lakosú Várgesztes (németül Gestitz). A kis falut erdők övezik, a szépen gondozott házak közt figyelemre méltó a sárga, neogótikus katolikus templom. A községben a XVIII. század óta németek is élnek, így „sváb” falunak is tekinthető. Fő látnivalója azonban a faluból turistaúton könnyű sétával elérhető, és erdei autóúton is csaknem végig megközelíthető, 366 méter magasságban álló Gesztesi vár. A jó állapotban fennmaradt és restaurált középkori gótikus vadászvár négyszög alaprajzú, szárnyai egy udvart zárnak körbe. A kőből rakott falak vakolatlanok. A XIV-XV. században kezdte építtetni a várat a Csák nemzetség. Maga a vár nem különösebben látványos épület, ám a falak tetején kialakított kilátóteraszról gyönyörű panoráma tárul a látogató elé. Látni innen Várgesztest, az erdős hegyeket, sőt egészen Oroszlányig ellátni tiszta időben. A Gesztesi vár nevezetessége, hogy 1948-ban részben itt forgatták a „Valahol Európában” című filmet (a filmben távolról látható vár azonban nem ez, hanem a cseszneki, csak a belső felvételek készültek Várgesztesen). Másik nevezetessége, hogy falai közt megfordult Luxemburgi Zsigmond király (uralkodott 1387-1437.) is. Hadászati jelentősége azonban csak ritkán volt. A várban 2013 őszén még működött az egykori lovagteremben berendezett hangulatos étterem és a presszó, valamint az emeleten a turistaszálló. Az üzemeltető elmondása szerint azonban veszteségessége miatt hamarosan be kell zárni ezeket a létesítményeket. A vár azért legalább kívülről biztosan körbejárható. A környező erdőkben szép séták tehetők. Várgesztes és Vértessomló közt az országút mellett terül el a híres Várgesztesi Villapark üdülőkomplexum.

Tatabányáról Környe, Oroszlány, Bokod, Dad, Császár és Vérteskethely érintésével mellékúton érhető el a 7300 lakosú Kisbér városa. Érdemesebb ezen a mellékúton haladni, mint az M1-es autópálya felől közelíteni meg Kisbért, mert a gondozott kis településeken, erdős-dombos bársonyosi tájon haladó útvonal sokkal szebb. Kisbér közúti csomópont, a kisbér-komáromi 13-as és a Székesfehérvár-győri 81-es út találkozási pontja, valamint a Székesfehérvár – Komárom vasútvonal állomása. A városon átfolyik a Bakonyban eredő és a Dunába tartó Concó patak. A Concón felduzzasztott halastó partján alakították ki 2010-ben a Mini Magyarország Makettparkot, ahol a mai Magyarország mintegy negyven épületének és nevezetességének kicsinyített mása tekinthető meg szabadtéren, tavasztól október közepéig. A parkba a belépés ingyenes, a bejáratnál képeslapok kaphatók. A szépen gondozott parkban a zalaegerszegi színház építészei által készített igényes makettek körbejárhatók, lefotózhatók. Sok más mellett látható itt a Parlament, a budapesti Hősök tere, a szegedi dóm, a debreceni Nagytemplom, a tihanyi apátság, a majkpusztai remeteség, a tatai vár, a tatabányai turulszobor és egy Kisbér melletti faluban, Etén álló régi parasztház makettje. Kisbéren még más látnivaló is akad: az egykori Batthyány-kastély 1770 körül barokk stílusban épült, 1840-ben klasszicistává alakították, ma kórház, szép parkja látogatható. A parkban áll Leverdi Kozma Ferenc, egykori miniszteri tanácsos, a kisbéri méntelep felvirágoztatójának szobra. A híres ménesbirtokot 1853-ban alapították katonai célokra, de már 1848-ban felépült a ma is látható, közép-európai szinten is jelentős fedett lovarda. Figyelemre méltó a barokk római katolikus plébániatemplom is, mely 1744-ben épült.

Kisbérrel mára összeépült Ászár község, amely sokáig közigazgatásilag is hozzá tartozott, csak nemrégiben nyerte vissza önállóságát. Ászáron született Jászai Mari (1850-1926.) híres színésznő, a Nemzeti Színház művésze, akinek szülőháza ma igényesen berendezett emlékmúzeum (Jászai Mari u. 17.). A házat emléktábla jelöli. A Jászai-ház közelében áll a falu tájháza, amelyben a Bársonyosra jellemző paraszti enteriőrt mutatnak be. Láthatók itt többek közt viseletdarabok és tatai készítésű cserépedények. Ászár legkülönlegesebb látnivalója a Mini Skanzen, amely az országban egyedülálló a maga nemében. A tájház melletti területen 2011-ben felépítettek egy teljes „utcát” a Bársonyosra és a Bakony környékére jellemző parasztházakból és falusi épületekből. A házak ma eredeti helyükön többnyire már nem láthatók, ugyanis a makettek 1960-as évekbeli fotók alapján készültek. A különböző falvakból származó házak mellett látható itt egy ászári cselédsor, egy falusi iskola archetípusa és egy románkori templom elképzelt archetípusát bemutató makett is. A skanzenben áll Jászai Mari mellszobra. A tájházban Ászárról és a Mini Skanzenről készült képeslapok kaphatók.

A Bársonyos vidékén megtekintésre érdemes még Oroszlány és Bokod között a nagy kiterjedésű Bokodi-víztároló, amelyen az országút is átvezet, valamint a Dadról északnak tartva elérhető Kocs községnek is több kultúrtörténeti nevezetessége van. Az egyik, hogy Mátyás király uralkodása idején itt találták fel a kocsi szekeret, s így a „kocsi” szó a falu nevéből ered, a szót több idegen nyelv is átvette a magyarból (angol coach, német Kutsche, svéd kush stb.). A másik, hogy Kocson született Bátky Zsigmond (1874-1939.), a XX. század első felének egyik legnagyobb néprajzkutatója. A szintén néprajzkutató Fél Edit (1910-1988.) a faluról írta „Kocs 1936-ban” című szociográfiáját. Érdemes tehát ide is ellátogatni. Egyébként a budapesti KEN-EDI Travel utazási iroda (Bp., VI. Teréz krt. 3.,  www.keneditravel.hu ) 2014-ben a tervek szerint többször szervez egynapos, olcsó buszos kirándulást Budapest - Kisbér - Ászár – Mór – Majkpuszta útvonalon, idegenvezetéssel (Mórról további információk a „Vértes” című cikkben találhatók). **