Velencei-tó és környéke

A Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb természetes tava, területe 25 négyzetkilométer. Fejér megye középső részén, Székesfehérvártól keletre húzódik. Az úgynevezett sztyeppei tavak típusába tartozik, tehát vize rendkívül sekély (1-1,5 méter), jelentős részét nádas borítja, és a történelem folyamán volt már rá példa, hogy átmenetileg teljesen kiszáradt. Ma vízjárását már zsilipekkel szabályozzák, így mindig van benne fürdésre, horgászásra, vitorlázásra kiválóan alkalmas víz, mely ráadásul a mozgásszervi betegségek gyógyítására is alkalmas. A sekélységnek köszönhető, hogy melegebb években késő tavasztól október végéig lehet fürödni a tóban. A tavat az északi oldalon a Velencei-hegység kíséri, mely tulajdonképpen dombság, hiszen legmagasabb pontja, a Meleg-hegy csupán 352 méter magas. A kis dombvidéket erdő borítja, és az országban egyedüliként gránitból épül fel. A Velencei-hegység dombsora a déli partról nézve, az aljában elterülő Sukoró és Pákozd pirosló háztetőivel igen szép látványt nyújt. A tó déli és nyugati partját a Mezőföld lapos síksága kíséri, nagy gabonamezőkkel. A tó szűkebb térsége néprajzi szempontból a Vértesaljához kapcsolódik, az itt élő és élt, zömmel magyar parasztlakosság kultúrája átmenetet képez az Alföld és a Kisalföld kultúrája között. A tó körüli települések egykor mind kis falvak voltak, és főleg halászatból éltek itt az emberek. A déli-délkeleti oldalon kiépült, egybefüggő üdülőövezet (Kápolnásnyék, Velence, Gárdony, Agárd) csak az 1930-as évektől kezdett fejlődni, ekkor indult fejlődésnek a tó idegenforgalma. A déli part végén a kis Dinnyés falu máig megőrizte falusias, csendes jellegét. Az 1950-es években állami pénzből, a Velencei-tavi Intéző Bizottságot létrehozva kezdték a déli part infrastruktúráját a részben ma is látható formában kiépíteni. A déli part nagy részét kő védművel övezték, csakúgy, mint a Balatonnál. Ekkor alakították ki a főbb strandokat is. A tó térségének idegenforgalmi fejlesztése máig folyik, de mindez nem jöhetett volna létre dr. Springer Ferenc (1921-2003.) munkássága nélkül, aki 1958-1985. közt a Velencei-tavi Intéző Bizottság főtitkáraként, majd nyugdíjazása után egészen haláláig a tó idegenforgalmának fejlesztéséért lelkesen munkálkodott. Mellszobra az agárdi mólónál látható.

A Velencei-tó déli parti településeit a Budapest/Déli pu. – Székesfehérvár vasútvonalon, vagy a 7-es számú főúton érhetjük el. A tó „fővárosa”, Gárdony félúton fekszik Budapest és a Balaton között. A tömegközlekedést választók zöme nyári hétvégéken Budapestről vonattal közelíti meg a kedvelt velencei-tavi fürdőhelyeket. Ma már általában légkondicionált, akadálymentesített, korszerű „Desiro” motorvonatok közlekednek személyvonatként a nyári időszakban, de Gárdony állomáson megáll sok olyan gyorsvonat is, amely a Balatonhoz tart. Kápolnásnyék, Velence, Velencefürdő, Agárd és Dinnyés állomásokon általában csak a személyvonatok állnak meg. Az egész vasútvonalat felújították 2009-2013. közt, az állomásokat is beleértve. Az északi part falvaiba a 7-es útról Velencénél lekanyarodva juthatunk el, autóval vagy távolsági busszal. A déli part legnagyobb részén, egészen Dinnyésig kerékpárút vezet végig.

Kápolnásnyék nagyközség mára egybeépült a tó partján található Velencével. Az egykor Pusztanyéknek hívott faluban született Vörösmarty Mihály (1800-1855.), kiváló magyar költő, a Szózat szerzője. Élete végén itteni birtokára vonult vissza, és mezőgazdasággal foglalkozott. Egykori lakóháza ma emlékmúzeum (Vörösmarty út 51.). Ebben az 1802-ben épült földszintes ispánlakban töltötte Vörösmarty a gyermekkorát.

Velence város neve nem véletlenül cseng egybe az itáliai város magyar nevével: állítólag Bonfini, I. Mátyás király krónikása nevezte el így a települést, mert alapítóit tévesen velencei olaszoknak vélte. A valójában magyar falu, ma már fejlett üdülőváros északi része a legrégibb, itt található a műemlék római katolikus templom (Hild József, 1830 körül) és számos jellegzetes, e tájra jellemző fehérre meszelt, nádtetős parasztház. Az önkormányzat egy szép régi portikuszos kúriában kapott helyet. A város déli részén van Velence és Velencefürdő vasútállomás, az előbbinél kezdődik a tópart. Szépen kiépített sétány és móló található itt, valamint egy vadonatúj létesítmény, a Velence Resort and Spa szállodakomplexum, melynek szobáiból szép kilátás nyílik a tóra. A velencefürdői városrésznek kedvelt a strandja. A Bence-hegy oldalában áll Vörösmarty egykori présháza, melynek teraszáról szép kilátás nyílik a tóra.

Gárdony, a „Velencei-tó fővárosa” valójában három régi település: Gárdony, Agárd és Dinnyés egyesítésével jött létre, és vált várossá 1989-ben. Gárdony és Agárd zömmel hétvégi házakkal beépített övezete egymással összeépült, több kilométer hosszan húzódva a tó mentén. Dinnyés jóval nyugatabbra, a tó végénél fekszik, és kifejezetten falusi jellegű település maradt a mai napig.

A tulajdonképpeni, „igazi” Gárdony városrész a déli part igazgatási és üzleti központja. Szép, árnyas fasorokkal szegélyezett széles utcák, nyaralók és állandóan lakott kertes házak jellemzik a gondozott települést. Építészeti látnivaló elég kevés van itt. Figyelmet érdemel viszont a népies stílusban épült vasútállomás, a Városháza előtti szökőkút, a barokk református templom (1784.), az 1944-ben épült római katolikus templom. Az utóbbi előtti kis téren látható az 1956-os emlékmű, az 1848-as kopjafa és több szobor. Gárdony igazi vonzereje azonban természetesen a tó, és annak egyik szép itteni szakasza, a Holdfény sétány. Számos hotel, panzió található itt, és persze sok büfé, étterem.

Agárd vösszeépült Gárdonnyal, csak egy csatorna választja el a két városrészt egymástól. Agárdra is az újabb keletű nyaralók, szép fasorok jellemzőek, műemlék épület kevés van itt. A fő vonzerőt itt is a tó strandjai jelentik. A korszerű vasútállomásról aluljáró vezet a fizetős Napsugár Strandra, és az annak szomszédságában elterülő hatalmas szabad strandra („Popstrand”). A fizetős- és a szabad strand minősége, szolgáltatásai közt nincs lényeges különbség, árkülönbség azonban igen. A fizetős strand előnye, hogy itt egy szakaszon homokos partról lehet a vízbe lépni, és ezt a részt Bory Jenő „Vízbelépő nő” című dekoratív szobra díszíti. A szabad strandon viszont lépcsőkön kell a vízbe lépni, akárcsak a Balatonnál. Ám itt is rengeteg büfé, fagylaltárus van, továbbá fizetős illemhely, ahol át is lehet öltözni. A fák elégséges árnyékot adnak. Sajnos azonban nagyon kevés a tóparton a pad, és a nyári délutánokon itt nagyobb zsúfoltságra kell számítani, mint a Napsugár Strandon. A szabad strand mellett ingyenes parkoló is van. A vasútvonal túloldalán terül el Agárd központja, a gyönyörű szobrokkal és virágokkal díszített park, melynek szomszédságában nemrég kisebb sétányt alakítottak ki, büfékkel. A park folytatásában, az országút túloldalán áll Agárd híres szülöttének, Gárdonyi Gézának (1863-1922.) a mellszobra. Az ő nevét viseli az a hosszú fasor is, amely elvezet a város szélén álló volt Nádasdy-kastélyhoz, a pálinkafőzdéhez, a termálfürdőhöz és a Gárdonyi Géza emlékházhoz is. Közben útba esik a régi temető, ahol megtekinthető Nádasdy Lipótné síremléke, egy magas obeliszk, melyet 1866-ban állítottak. A távolabbi Nádasdy-kastély bár szép, emeletes, XIX. századi épület, de fákkal sűrűn benőtt parkjába tilos a bemenet, ugyanis itt labdarúgó akadémia működik. Amikor lombosak a fák, a kapun keresztül éppen csak megpillantani lehet a kastély épületét. Innen továbbhaladva hamar elérhető a Gárdonyi-emlékház és annak parkja, mely mára valóságos látogatóközponttá fejlődött. Itt, az egykori Agárd-pusztán, a ma is álló uradalmi cselédházban született Ziegler Géza 1863-ban, aki felnőtt korában azért vette fel a Gárdonyi nevet, mert szülőhelye, Agárd-puszta közigazgatásilag Gárdony községhez tartozott. Agárd-puszta ekkor egy tipikus mezőföldi uradalom volt, a Nádasdy család tulajdonát képezte, akárcsak az említett kastély. Az uradalmi épületekből az emeletes magtár áll még. A cselédházon emléktábla hirdeti, hogy itt született a nagy író. Ő azonban csak néhány hónapos koráig élt itt, majd családjával elköltözött, így személyes emlékképei Gárdonyinak erről a helyről nincsenek. A kiállításon látható a konyha korabeli berendezése, Gárdonyi fő műveinek, így természetesen az „Egri csillagok”-nak is számos régi példánya, régi fotók, egy Gárdonyit ábrázoló festmény, valamint az író néhány személyes tárgya. Az egyik legérdekesebb emlék Gárdonyi saját maga által kifejlesztett titkosírásának eredeti lapja. Ezt a furcsa írást azóta a kutatóknak már sikerült megfejteniük. Kevesen tudják, de Gárdonyi az íráson kívül festett, rajzolt is, méghozzá nem is akárhogyan. Az író egyébként Egerben, a várban nyugszik, és az egri lakóházában berendezett emlékmúzeumban tanulmányozható az ő igazi alkotói világa. Azért ma az agárdi emlékház parkjában egy újabb látványosság is csalogat: az életnagyságú palánkvár, amely vezetővel látogatható, és az egri vár középkori állapotát idézi meg. A magtárépületben a Velencei-tavi Galéria művészeti kiállításai láthatók (külön belépővel), illetve kávézó működik itt. Az emlékház mellett álló kápolnában keresztelték meg Gárdonyi Gézát. Az agárdi vasútállomástól az emlékházig kellemes, mintegy húsz perces sétával el lehet jutni. Agárd déli részén kellemes pihenőhely még az Agárdi Parkerdő.

Dinnyés falu a tópart utolsó települése, mintegy 1000 lakossal. Saját vasútállomása van. A tópart itteni szakasza már teljesen vadvízi világ, hatalmas nádasokkal, gazdag madárvilággal. Az állomás közelében, a vasút felől sajnos nehezen megközelíthető helyen, a tó partján áll az úgynevezett „Sarvaicz körösztje”. Ez egy szép, korpuszos kőkereszt, amely az itt szolgálat közben elhunyt néhai tóbírónak, Sarvaicz Lajosnak állít emléket. A tónak ez a része a Velencei-tavi Madárrezervátumhoz tartozik, a nádasok közé csak vezetéssel lehet bemenni. Dinnyés keleti szélén található az ugyancsak korlátozottan látogatható Chernel István madárvárta, ahonnan megfigyelhetők a tó különleges madarai. Két tanösvény azonban szabadon látogatható Dinnyés határában, ezek a környék élővilágával ismertetnek meg. Vezetéssel lehet megnézni továbbá a falutól délnyugatra elterülő Dinnyési-fertő mocsaras területét. Dinnyés település látnivalója a klasszicista, dombon álló Szent György templom (1814.), és a kertjében kialakított Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Kulturális Központ színpaddal, valamint egy régi kúriaépületben berendezett kiállításokkal. A Velencei-tóról további információt www.visitvelenceito.hu honlapon talál az érdeklődő.*