A Szatmári- és a Beregi-Tiszahát nevezetességei

Kovács János Viktor barátom a Budapest XVIII. kerületi Önkormányzat szervezésében háromnapos kiránduláson vett részt 2011. március 12-14-én a Szatmári- és a Beregi-Tiszaháton, a szállás Vásárosnaményban volt. A kiránduláson látott nevezetességekkel szeretné megismertetni a kedves Olvasót. Az alább bemutatandókon kívül még van sok nevezetesség a térségben, azokról az útikönyvekben és az Interneten bőven lehet információkat találni. Három nap tulajdonképpen nem is elég e látnivalókban gazdag vidék teljes bejárásához, de nagyon jó ízelítőt lehet kapni e csodákból ennyi idő alatt is.

A Szatmári-Tiszahát a Felső-Tiszavidék része, a Tisza bal partjának keskeny sávját foglalja magában Tiszabecstől Záhonyig. A Beregi-Tiszahát vele szemben helyezkedik el, s a Tisza és az ukrán-magyar államhatár által bezárt területet értjük rajta. Mindkét terület az Alföld északkeleti csücskéhez tartozó sík vidék, viszonylag sok erdővel, szinte érintetlen természeti környezettel (az itt található folyókat: a Tiszát és a belé ömlő Túrt, Szamost, Krasznát természetesen szabályozták a XIX-XX. században). Mint ahogy e kistájak neve is megőrizte, egykor az önálló Szatmár és Bereg vármegyékhez tartoztak, a trianoni békeszerződés után azonban Szatmár keleti részét Romániához, Bereg északi részét Csehszlovákiához csatolták. Utóbbi a II. világháború után a Szovjetunióhoz került, az 1990-es évek eleje óta pedig az új állam, Ukrajna része. Így a vidék Magyarországnak maradt részeit összevonták a szomszédos Szabolcs megyével, s így ma a két Tiszahát és a szomszédos Túrhát Szabolcs-Szatmár-Bereg megye része. Félreeső, csendes vidék ez, amit a turisták talán csak mostanában kezdenek igazán felfedezni.

A szatmár-beregi táj jellegzetes látnivalói főként a népi építészet csodálatos alkotásai és a védett természetes élőhelyek. Az egymáshoz közel fekvő kis falvakban egész utcasorok állnak még ma is faragott oszlopos, tornácos, fa oromfalas parasztházakból, sok faluban fa harangtornyos középkori vagy barokk kori, de tömegében mindig román-gótikus jelleget öltő ősi református templom áll. Merthogy ez a szinte tisztán magyarlakta vidék régtől fogva református vallású. Külön érdekességek az ipari műemlékek, szintén a népi építészet csodái: a túristvándi vízimalom és a tarpai szárazmalom. Az építészet emlékein kívül a folyók árterei, torkolatai, holtágai által nyújtott látvány is magával ragadó. Nem véletlen, hogy a vidék jelentős része természetvédelem alatt áll: itt található a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, mely több különálló részből áll, főleg ártereket és erdőket, erdőmaradványokat védve.

Vásárosnamény a „Bereg kapuja”, a Beregi-Tiszaháttal szemben fekszik a Kraszna, Szamos és a Tisza összefolyásánál, ám régen ez a csücsök is Bereg vármegyéhez tartozott. A ma 10000 lakosú kisváros, mint a neve is mutatja, régi vásáros hely, nagy mezővárosi múlttal. Ma is fontos tiszai átkelőhely (itt vezet át a Tiszán és a Krasznán a Nyíregyházát az ukrán határátkelővel, Beregsuránnyal összekötő 41-es főút), és az 1840-es években itt volt a tiszai gőzhajó-közlekedés felső végállomása. Ma elsősorban fürdőiről és Tisza-parti  homokos szabadstrandjáról nevezetes. Utóbbi a város Tiszától keletre fekvő részében, Gergelyiugornyán található. A Kraszna belváros felőli partján áll a pár éve épült Szilva Termál-és Wellnessfürdő három beltéri és egy kültéri medencével. Útitársaim, akik a fürdőben voltak, mialatt én a múzeumot néztem meg, nagyon dicsérték a fürdő kellemes vizét és a nyakzuhanyokat. A városban van az Atlantika Vízividámpark, ahol Európában egyedülálló módon fóka-show-val szórakoztatják a vendégeket. A városközpontban, a tulajdonképpeni főtéren áll a volt Lónyay-Tomcsányi-kastély, amelyben ma a Beregi Múzeum kiállításai láthatók. A XVIII. században épült földszintes, négy saroktornyos kastélyban a magyarországi és ukrajnai Bereg népi kultúrájával (ezen belül főleg a gyönyörű és méltán híres keresztszemes hímzésekkel és szőttesekkel, valamint hímes tojásokkal), régészeti emlékeivel, református templomainak kincseivel, az ukrajnai Munkácson öntött csodás vaskályhák és egyéb vastárgyak garmadájával és Csiszár Árpád néhai helyi néprajzkutató munkásságával ismerkedhetünk meg. Ezeken kívül ott-jártamkor a népi használatú üvegedényekből volt egy valószínűleg időszaki kiállítás. A múzeum nagyon látványos, modern elvek szerint rendezték be és minden felirat angolul is olvasható. Régiesebb múzeumokból ismerős vicces papucsot kell felvenni belépéskor, de ez a régi, díszes parketta védelme érdekében érthető. A városközpontban álló földszintes és egyemeletes XIX. századi polgárházak szép együttest alkotnak a XVIII. századi sárga, barokk református templommal. A város több kisebb szállodája közül ajánlhatom a mi szálláshelyünket, a Hotel Kovács *** Superior-t (régi nevén Hotel Fehér, ez olvasható a homlokzaton is) a Bereg köz 4. szám alatt. Az 1-2-3 ágyas szobákkal és nagyobb lakosztályokkal (utóbbiakban jacuzzi is van) rendelkező családias szállodához étterem és söröző is tartozik. Az étteremben nagyon jó konyhát visznek. A szobák és az ételek árai barátiak. Honlap: www.hotel-kovacs.hu.

Vásárosnaménytől keletre fekszenek a szatmár-beregi Tiszahát fő nevezetességei, amelyek autóval vagy biciklivel a városból kiindulva könnyen bejárhatók, és persze közlekednek itt távolsági Volán-járatok is. A Tisza partján, Nagyar és Tiszakóród közt fekszik Szatmárcseke.  A község néprajzilag és irodalomtörténetileg is nevezetes. A református templom melletti temető az országban egyedülálló: szinte kizárólag csónak alakú, „emberarcú” fejfákból áll, melyekből több száz van. Ilyen fejfákat a mai napig állítanak, a régi hagyománynak megfelelő rímes vagy tréfás sírfelirattal ellátva. A feliratok fölött látható A.B.F.R.A. rövidítés értelme: „a boldog feltámadás reménye alatt”. A fejfák csónak alakját egyesek az ősi ugor kori csónakba temetkezés emlékének tulajdonítják, míg a helyiek szerint nem csónakot, hanem hajlott hátú öreg emberalakot formáznak a fejfák, melynek jelentése: az előre dőlt helyzetből csak egy előre lépéssel lehet kikerülni, amely a feltámadást jelképezi. A temető közepén áll Kölcsey Ferenc (1790-1838.) impozáns oszlopos síremléke, melyet 1938-ban állítottak fel itt a régi, pusztuló sírjel helyére. A költő évekig élt Szatmárcsekén, 1823-ban itt írta a Himnuszt is. Ennek emlékére a sírnál minden év január 22-én (a Magyar Kultúra Napján) koszorúzást tartanak. A faluban, a művelődési ház mellett van Kölcsey egész alakos, ülő bronzszobra, melyet 1973-ban állítottak fel.

Szatmárcsekétől délre a következő község Túristvándi. Az Öreg-Túr partján fekvő település egyedülálló vízimalmáról híres. A csak fából épült, három kerekű, alulcsapós vízimalom 1800. körül készült el. A helyén már a XIV. század közepén is említ vízimalmot egy oklevél. A ma álló malom 1950-ig működött, gabonát őrölt és darálót hajtott. A malom háromszintes, berendezései ma is működőképesek, és turistacsoportok kedvéért be is indítják. Ekkor kívülről és belülről is meg lehet nézni a mozgó alkatrészeket. A felső kis erkélyről csodás kilátás nyílik a vadregényes Öreg-Túrra. A malommal szembeni házban kályhamúzeum van, ahol szép öntöttvas kályhákat láthatunk. A falu nevezetessége még a Kende-kastély az 1830-as évekből, melynek szép az ősfás parkja, valamint a XV. századi eredetű gótikus református templom, melynek tornyát a XIX. század második felében emelték. Mennyezete fakazettás.

Szatmárcseke és Tiszakóród közt ömlik a Tiszába a Túr. Itt található a rendkívül látványos Túr-bukógát: a Túr néhány méter magasról, vízesésszerűen, mesterséges gátról lezúdulva ömlik a Tiszába. A „vízesés” robaja igen nagy, és a vizet messzire permetezi, úgy, hogy a bukógát mellett elhaladó emberre is jut belőle egy kevés. A Tisza túlsó oldala már Ukrajnához tartozik. Ez nem az a hely, ahol Petőfi idejében „a kis Túr sietett” a Tiszába, az 1920-as évekbeli szabályozás miatt ugyanis jóval odébb került a torkolat. A bukógát is ekkor épült. A gát csak földúton közelíthető meg az országútról letérve, mintegy 2 kilométeres sétával.

Túristvánditól 15 kilométerre található Tiszacsécse. A mindössze 300 lelkes faluban született Móricz Zsigmond (1879-1942.). A főutcán látható Móricz-emlékház azonban nem az író szülőháza, mint azt a rajta lévő tábla hirdeti, a szintén a faluban állt szülőházat ugyanis 1970-ben lebontották. Az író kisgyermekkorában élt néhány évig a ma emlékháznak kialakított kis földfalas, szabadkéményes, apró ablakú szegényparaszti házban. A ház egyébként a régies szatmári népi építészet egyik utolsó, eredeti helyén megőrzött tanúja. Tisztaszobából, konyhából és kamrából áll. A XIX. század végéről származó helyi berendezési tárgyak láthatók benne, olyanok, amilyeneket Móriczék is használhattak. Móricz későbbi visszaemlékezéseiben „Tündérsziget”-nek nevezte a falut. Itt töltött éveiről „Életem regénye” című művében olvashatunk. A ház azonban sajnos ott-jártunkkor életveszélyes állapotban volt, az egyik fala a tető alatt beomlott, csak az ajtón lehetett benézni. Ez idő szerint senki nem adott még pénzt a helyreállítására. Az udvarán azért ott áll az író életnagyságú, álló bronzszobra. A falu főutcáján sok szép fatornácos, fa oromzatú régi ház látható még jó állapotban, ezek más, későbbi stílust képviselnek, mint a Móricz-emlékház. Az orsószerűen kiszélesedő faluközpontban áll az 1822-ben épült református templom a négy fiatornyos fa haranglábbal. A harangláb eredetileg vasszögek nélkül épült, erdélyi minták alapján (több hasonló látható a környék falvaiban). A torony galériájára fel is lehet menni, ha a templomgondnok kinyitja a templomot és a haranglábat. A templom berendezése egyszerű, „paraszt barokk” stílusú.

Vásárosnaménytől 18 kilométerre keletre, közvetlenül az ukrán határnál található Tarpa. A település történelmileg nagyon jelentős: itt született Esze Tamás (1666-1708.), II. Rákóczi Ferenc brigadérosa, és az ő vezetésével innen indult a Rákóczi-szabadságharc. A harcokban való részvételéért Rákóczi hajdúszabadságot adott az addigi jobbágyközségnek. Esze Tamás a szabadságharcban a Tiszántúlon, a Felvidéken, majd Erdélyben harcolt csapata élén. Szobra a község közepén áll, a közelében II. Rákóczi Ferenc magas talapzaton álló bronz lovas szobra látható. Szintén Tarpa szülötte Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944.) politikus és publicista, a két világháború közti antifasiszta ellenállás egyik vezetője, a háború mártírja. Az ő ülő bronzszobra szintén a központban látható. Tarpa legimpozánsabb épülete a hatalmas református templom a XV. századból. Magas tornyán négy tűzfigyelő erkély van. Mivel eredetileg katolikus templom volt, gyönyörű gótikus freskók láthatók belsejében, melyek Szt. Györgyöt, Szt. Mihályt és Jézus kereszthalálát ábrázolják. A népi építészet különlegessége a XIX. századi szárazmalom, melyből mára ez az egy maradt az országban. A fából készült épületben lovak vagy ökrök jártak körbe, és fogaskerék-áttétekkel hajtották meg a malomkövet. A község érdekes színfoltja a Bereg Kincsei pálinka-és ajándékbolt, ahol a tájra jellemző sokféle pálinkát, házi lekvárt, aszalt gyümölcsöket és tájjellegű ajándéktárgyakat lehet vásárolni. A község határában emelkedik a 165 m magas Nagy-hegy, amely érdekes kiemelkedés ezen a sík vidéken. A kiváló szőlőt termő domb a beregszászi vulkanikus hegyek legnyugatibb nyúlványa. Egyik oldalán dácitot bányásznak, ezért a teteje már csonka. Érdemes felmászni a tetejére, ahonnan szép a kilátás. A falu határában húzódik az évszázados gyertyános-tölgyes, a Nagyerdő, amely a Szatmár-Beregi-síkság utolsó tanúerdeje, ezért természetvédelem alatt áll. Látogatható. Aki még nem járt Szatmár-Beregben, egyszer mindenképp keresse fel ezt a csodálatos tájat!