A Szentendrei-sziget és Leányfalu

A Szentendrei-sziget a Dunakanyarban, Pest megyében, Kismaros magassága és Budapest északi széle közt terül el. Hosszúsága mintegy 30 km, szélessége 3-4 km. A középkor óta lakott, ma négy község terül el rajta: Kisoroszi, Pócsmegyer, Szigetmonostor és Tahitótfalu egy része. Közúton csak egy helyen, Tahitótfalunál köti össze a szigetet a szárazfölddel egy híd. Komppal a Duna mindkét partjáról több helyen megközelíthető, a váci komp autókat is szállít.

Kisoroszi a Szentendrei-szigeten, az északi szigetcsúcs közelében, a Szentendrei-Duna partján, festői környezetben elterülő kisközség. Közúton csak egy irányból, Tahitótfalu felől közelíthető meg, hiszen Kisoroszi a sziget legészakibb települése. Személyszállító komppal Visegrád-Szentgyörgypusztáról érhető el a gyönyörű falu. Kisoroszi középkori eredetű község, első lakói valószínűleg a magyar király által letelepített orosz ajtónállók voltak, innen eredhet a falu neve. A török hódoltság után nagy számú németajkú telepes érkezett, és itt találtak menedéket a Nógrád megyei Nagyorosziból az ellenreformáció miatt elűzött magyar reformátusok is. Így a mára teljesen elmagyarosodott faluban két templom és két temető található: római katolikus és református. Ma már számos betelepült művész, értelmiségi is lakik Kisorosziban, akik beleszerettek ebbe az érintetlen természeti és épített környezetbe. Kisoroszi református gyülekezetének kántora volt 1992-2007 közt Illés Lajos, a legendás Illés együttes néhai tagja, aki a faluban lakott. Emléktáblája a főtéri parókia falán látható. A főtéren (Hősök tere) még több látnivaló is akad. Az itteni könyvtár épületében kapott helyet a Baktay Ervinről elnevezett Western Játékok Emlékhelye. A kiállítás a két világháború közt Kisoroszi mellett rendezett „indián táboroknak” állít emléket. A táborok szervezője az India-kutató, műfordító Baktay Ervin volt, akinek művész barátai nyaranta sátrakban, amerikai indián módra éltek a kisoroszi „prérin”. A főtéren áll a XIX. század elején épült egyszerű, hagymasisakos református templom, és itt látható több emlékmű is: az 1956-os forradalomé (kötelek közül szabadulni akaró szárnyas ló), a révészeké (kőből faragott hajókormány) és a 2000-es millenniumé (koronás kőoszlop), valamint itt áll Nepomuki Szent János festett barokk kőszobra is. A főtéren található a Rácz Fogadó is, amely kiváló étterme mellett szálláshelyekkel várja a turistákat. A faluközpontból a Széchenyi utcán haladva elérhető a barokk római katolikus templom, melynek gyönyörű oltárképe figyelemre méltó: a lepantói tengeri csatát ábrázolja, a csatázó hajók fölött Szűz Mária ül a felhőkön, karján a kis Jézussal. A Széchenyi utca mentén számos XIX. századi oromfalas, tornácos parasztház áll, szép vakolat-díszítményekkel. Érdekes néhány ház utcai keretes kőkapuja, melyekbe az építés évszámát vésték bele. A faluból kiérve földút vezet a közeli Szigetcsúcsra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a visegrádi várra és a Duna mindkét ágára, sőt a Börzsönyre is. Nyáron ez kiváló fürdőhely is, nagy népszerűségnek örvend.

Tahitótfalu bár közigazgatásilag egy község, mégis a Szentendrei-Duna két partján terül el. Az ősi faluközpont, Tótfalu a Szentendrei-szigeten, míg az újabb keletű Tahi vele szemben, a Duna másik partján helyezkedik el, de egész magasan felnyúlik a Visegrádi-hegység oldalába is. Tótfalu középkori eredetű, nevét talán egykori szlovén betelepülőkről kapta, ma azonban lakossága magyar. Tahi sokáig Tótfalu pusztája volt, a XIX. század végi filoxéravészig sok szőlőskerttel és présházzal. A filoxéra pusztítása után a helyiek az epertermesztésre tértek át, mely máig virágzik. A XIX. század közepétől Tahi a pest-budai értelmiségiek, művészek kedvelt üdülőhelye lett. Itt épített magának (a mai Patak soron) présházat Pollack Mihály, a magyar klasszicista építészet XIX. századi, kiemelkedő alakja is. A ház ma is látható. A tótfalusi községrészben két templom, egy református és egy katolikus található. Előbbi barokk stílusú, belseje is igen szép. Itt volt lelkész a két világháború közt Tildy Zoltán, a II. világháború utáni koalíciós idők köztársasági elnöke. Emléktáblája a parókia kerítésén látható, és az ő nevét viseli a szigetre Tahiból bevezető egyetlen közúti híd is. A tótfalusi rész központjában áll az I. világháború áldozatainak látványos emlékműve, és sok hagyományos népi lakóház maradt meg itt, melyek a kisorosziakra hasonlítanak. A tótfalusi katolikus temetőben (a falu déli végén) található Pollack Mihály romantikus stílusú síremléke, melyet Ybl Miklós tervezett.

Leányfalu Szentendrétől északra, a Szentendrei-Duna jobb partján fekszik, hosszan elhúzódva a folyó mentén. Utcái magasan felkapaszkodnak a hegyekre. A középkori Leányfalu a török hódoltság alatt elpusztult, helye sokáig puszta volt. A mai község a XIX. században kezdett kialakulni, ekkor fedezték fel ezt a szép környéket a budapesti művészek, értelmiségiek. Villák sora épült itt fel, mára Leányfalu virágzó, népes üdülő községgé fejlődött. A hangulatos község legszebb része a Duna-part árnyas fáival, ahonnan át lehet látni a szigeten fekvő Pócsmegyerre. A leányfalusi központban található az 1970-ben létesített termál- és strandfürdő, mely egész évben nyitva tart, de különösen nyáron népszerű kellemes hőmérsékletű medencéivel. A közelben, a főutcán található a Móricz Zsigmond Emlékház. A kiállítás Móricz Zsigmondra emlékezik, aki élete utolsó éveiben Leányfalun élt (egykori lakóháza nem azonos az emlékmúzeummal, de kívülről még megtekinthető). Szintén a főút mentén, egy szép parkban római őrtorony alapfalai láthatók, táblával megjelölve. A közelben ágazik el az az utca, amely mentén a kálvária található, végében a szép, neogótikus, XIX. század végén épült katolikus templommal. Leányfalu ma egyébként Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő és legkevésbé eladósodott települése.