Somogy

Barátaimmal 2011. júniusában négy napos kirándulást tettünk Somogy, Tolna és Baranya megyékbe. Az alábbiakban a kirándulás során felkeresett somogyi helyszíneket Kovács János barátom mutatja be.

Somogy megye egyike a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű megyéinek. Északról a Balaton partja, délnyugaton a Dráva folyó (magyar-horvát államhatár), keletről Tolna és Baranya, nyugatról pedig Zala megye határolja. E megyehatárok már sok évszázada rögzültek, és az idők során alig változtak. Somogy vármegye egykori székhelye Somogyvár volt, ahol ma történeti emlékhely tekinthető meg. A XVIII. században lett megyeszékhely Kaposvár, mely ekkortól fejlődött falusias településből a XIX-XX. század fordulójára nagyvárossá. Somogy északi, Balaton-parti sávja régóta kiemelt üdülőövezet, ám a délebbi vidékek – Kaposvár környéke kivételével – viszonylag félreeső, döntően aprófalvas tájak. Somogyot néprajzi szempontból hagyományosan két fő részre osztják: a Kapos folyótól északra esik Külső-Somogy, délre a Dráváig terjed Belső-Somogy vidéke. A kettő közti átmeneti vidék a Kapos folyó völgye, az ún. Vízmente. Belső-Somogyban sajátos kistájat alkot a Rinya folyócska melléke, az ún. Rinya-mente. Újabb néprajzi munkák ennél több részre is osztják Somogy megye területét, ám ezzel részletesen Borsos Balázs lentebb jelzett könyvében ismerkedhet meg az Olvasó. Belső-Somogy néprajzára a szennai falumúzeum ismertetésénél még visszatérek.

Kaposvár ma Somogy megye székhelye, legnagyobb városa (mintegy 67000 lakossal). A közelmúltban egyetem és római katolikus püspökség (1993.) is létesült itt. Jelenleg Kaposváron működik az ország egyetlen cukorgyára. A várost Budapest felől vasúton Sárbogárd – Dombóvár érintésével közelíthetjük meg, a Dombóvár – Gyékényes mellékvonalon. Közúton az M6-os autópályáról vagy a 6-os főútról Dunaföldvárnál leágazó 61-es főúton érhető el a város. A települést ugyan már 1009-ben oklevél említi, mégis csak a XVIII. század közepén lett végleg Somogy megye székhelye. Akkor indult jelentős városi fejlődése, mikor az 1870-es években megépült a várost érintő vasútvonal. Kaposvár bár mai formájában nem ősi település, mégis sok látnivalóval kecsegtet, szép belvárosa sétára csábít. A beszédes nevű Fő utca egykor a város forgalmi ütőere volt, mára azonban nagyobb szakaszát sétálóutcává alakították. Ezen utca mentén sorakoznak a város legnevesebb épületei. Ilyen az Arany Oroszlán patika XVIII. századi műemlék épülete, vagy az egykori, klasszicista Vármegyeháza. Utóbbiban jelenleg a Rippl-Rónai Múzeum és a Somogy Megyei Múzeumi Igazgatóság működik. A múzeumban gazdag és látványos állandó kiállításokon ismerkedhetünk a megye történelmével, természeti értékeivel, néprajzával és műalkotásaival. Utóbbiak közül kiemelkednek Rippl-Rónai József (1861-1927.) festményei, a magyar avantgárd művészet remekei. Rippl-Rónai Kaposváron született és élt, a város déli részén elterülő dombon ma is áll egykori háza, az ún. Róma-villa, melyet az ő emlékmúzeumának rendeztek be. Kaposvár főtere, a Kossuth tér a Fő utca kiszélesedése, melynek közepén emelkedik a hatalmas neoromán, római katolikus Nagyboldogasszony püspöki székesegyház (XVIII. század első fele, átalakítva 1866-ban). A templomon kívül meghatározó épülete a térnek a tornyos Városháza és az a zöld színű emeletes ház, mely előtt Kossuth Lajos (1802-1894.) egész alakos szobra áll (alkotója Kopits János, 1911). A székesegyház mellett helyezték el a közeli Toponárról áthozott gyönyörű barokk Szentháromság-oszlopot. A tér sarkán áll a XVIII. század végi Dorottya-ház (Csokonai Hotel és étterem), amely eredetileg is szállónak épült. Nevezetessége, hogy falai közt játszódik Csokonai Vitéz Mihály „Dorottya” című vígeposza (innen a ház mai neve). A ház előtt mintegy száz éves meteorológiai, időjárás-jelző házikó érdemel figyelmet. A térnek érdekes épülete még a XIX. század közepe táján épült sárga, romantikus stílusú egykori zárdaépület. A belvároson kívül is találunk szép épületeket: a közeli vasúti pályaudvar eklektikus épülete országos viszonylatban is a legszebbek közé tartozik, közelében áll a ma is működő Csiky Gergely Színház XX. század eleji, szecessziós épülete. A városközponttól keletre található Kaposszentjakab városrészben láthatók még az egykori kaposszentjakabi bencés apátság romjai (Várdomb 1). Az apátságot a Győr nemzetségbeli Ottó ispán alapította a XI. század közepén, később többször átépítették. Ma a romok mellett kőtár tekinthető meg a megye legkorábbi kőfaragványaival. Kaposváron egyébként modern bevásárlóközpontot, gyorséttermeket is találunk. A városhoz csatolták a tőle délnyugatra, már a Zselic dombjai közt megbúvó festői Töröcske községet. Itt szép út menti kereszteket, népi barokk stílusú, egyházi témájú szobrokat találunk. A „faluból” tanösvény indul az erdőbe, mely ugyanide tér vissza, és kellemes, könnyű erdei sétát kínál.

Kaposvártól nem messze, délnyugati irányban közúton érhető el a Zselic dombvidékén fekvő, mintegy 700 lakosú Szenna község. Mivel Szenna a Zselic magyar falvai közül néprajzilag a legjellegzetesebbek közé tartozik (bár a mai falukép az 1860-as falurendezés során alakult ki), itt kapott helyet a Belső-Somogy népi építészetét bemutató Szennai Falumúzeum. Ennek a regionális skanzennek – mely mintegy három hektáron terül el - az érdekessége, hogy az élő falu belsejében, az eredetileg is ott állt barokk református templom dombja körül hozták létre. A műemlék, gyönyörűen festett kazettás mennyezetű és karzatú református templom (épült 1787-ben) is látogatható. A templom fa berendezésének egy részét az építés idején Nagyváti János asztalosmester készítette. A különböző falvakból (pl. Csököly, Rinyakovácsi) áttelepített öt parasztporta a templomdombot félkörívben veszi körbe. Belső-Somogy és a Dél-Dunántúl jelentős részére a múltban az ún. talpas-vázas faépítkezés volt jellemző, a lakóházakat fa vázszerkezettel, faragott oszlopos elő- és oldaltornácokkal építették, fehérre meszelték és zsúppal fedték. A lakóházak mellett láthatók az egykor jellemző gazdasági épületek is, és a házakban a berendezés a XIX. századi helyi magyar paraszti hagyományokat tükrözi. A szép, festői összképet mutató kis skanzent egy mezőgazdasági gépszín egészíti ki, ahol régi gépeket állítottak ki, valamint a domboldalban boronafalas borospincék is láthatók a belső-somogyi tájról. A skanzennek büféje, ajándékboltja is van. Gyakran lehet látni a skanzen területén legelésző kecskéket, juhokat, a múzeum mai „lakóit”. Az említett református templom lelkésze volt egy ideig Tildy Zoltán, aki később, 1945. után a „koalíciós idők” magyar köztársasági elnöke volt a kommunista hatalomátvételig. Az Árpád utca 38. számú boronafalú, füstös konyhás népi lakóház eredeti helyén áll, 1848-ban épült.

Kaposvártól keletre, a 61-es főútról Dombóvár irányába haladva, majd balra letérve, illetve Kaposvárról vagy Dombóvárról személyvonattal érhető el Taszár község. Bár a falu neve a régi magyar nyelvben „fegyverkovácsot” jelentett, ez nincs összefüggésben Taszár közelmúltbeli katonai szerepével. Az eredetileg a magyar hadsereg tulajdonában lévő laktanya és katonai repülőtér akkor kapott fontos szerepet, mikor az 1990-es években, a délszláv háborúk idején amerikai NATO-csapatok állomásoztak itt. Mióta távoztak, szinte az egész hatalmas objektum elgazosodott, gondozatlanná vált, és üresen áll. Azonban az egykori laktanya területén egyedülálló katonai repüléstörténeti múzeum található, amely látogatható is, előzetes bejelentkezéssel. A múzeumot az amerikaiak által épített, egykori ökumenikus tábori templomépületben rendezte be Tarlósi József nyugdíjas katona, aki hivatásos tisztként évtizedekig szolgált a taszári bázison. Az ő és társa kalauzolásával tekinthető meg a gondosan összeállított gyűjtemény. Az egykori templomépületben, mely valójában egy hangárra hasonlít, rengeteg repülős relikvia látható: egyenruhák, repülőgép alkatrészek, a magyar katonák felszerelésének darabjai és külön díszhelyen a repülősök kitüntetései, zászlói. Az egyenruhákat fel is lehet próbálni, a katapult székébe be lehet ülni, sőt, az udvaron kiállított régi harci repülőgépekre fel is lehet mászni. Amikor ott jártunk, nekünk ingyenesen mutatták be a múzeumot, csak annyit kértek, hogy a szóróanyagaikból vigyünk az ismerőseinknek. Annak is érdekes lehet ez a kiállítás, aki egyébként kevésbé érdeklődik a katonai tárgyak iránt, ezen kívül a „legendás” taszári bázis egy részét is láthatja az ide látogató. Tarlósi József képei

Szigetvár és Kaposvár közt nagyjából félúton, a Republic együttes dalából ismert 67-es út mellett terül el Bőszénfa kisközség. A falu nevezetessége az itt működő, a Kaposvári Egyetemhez tartozó, látogatható szarvasfarm. A körülkerített erdős területen vezetéssel testközelből lehet megnézni gímszarvasokat, őzeket és vaddisznókat. A vezetés során sok érdekességet elmondanak ezekről a Magyarországon honos állatfajokról. A festői dombos-erdős, zselici tájon található farm célja a környező erdők és részben külföldi országok vadállományának utánpótlása. Emellett a szarvasok húsát és barkás agancsát is értékesítik, utóbbit azért, mert anyagának a férfiasságot fokozó hatást tulajdonítanak. Bőszénfán a főút mellett presszó is található. A Bőszénfát körülölelő zselici (zselicségi) erdős dombvidék jelentős része tájvédelmi körzet, a területen sok nagyvad (gímszarvas, dámszarvas, muflon) él a szabadban is. Az erdőkben a bükkösök és gyertyános-tölgyes erdőtársulások a jellemzők. A tájvédelmi körzetben turistautakat alakítottak ki. A Zselic déli fele már Baranya megyéhez tartozik. A zselici falvak többnyire irtáseredetűek, valaha a disznótartás volt a helyiek fő megélhetési forrása. A disznókat a dús erdők makkjával táplálták (makkoltató legeltetés).

Nagyatádtól keletre, közúton érhető el Lábod, ez a Lábodi-Rinya mentén fekvő belső-somogyi község. A falu határában, a Lábodi-Rinya folyócska völgyében felduzzasztott tavak festői erdős környezetében vidraparkot hoztak létre, mely a faluból egy elég rossz minőségű földúton közelíthető meg, autóval is. Itt belépő ellenében a medencében úszkáló vidrákat lehet megnézni, és a tavak körül szép tanösvény vezet körbe. A tanösvény mentén fából épült kilátó is van, ahonnan nagyon szép a kilátás a tavas-mocsaras vidékre.

Somogy megye délnyugati részén, ott, ahol a Dráva eléri a magyar határt, terül el Vízvár község. Barcs vagy Nagykanizsa - Berzence felől közúton, vagy Pécs - Barcs, illetve Gyékényes felől vasúton közelíthető meg. Távolsága Barcstól vasúton 24 kilométer, de közvetlenül Pécsről is indulnak ide vonatok. A falu egyik érdekessége, hogy – mint ahogy a képeken is látható – egyes házak előkertjében újabban nyáron kis banánfák zöldellnek, mutatva a vidék klímájának mediterrán jellegét. A vízvári Dráva-parton – mely a horvát-magyar határt is képezi – az ártéri erdőben, ősfás környezetben tanösvényt alakítottak ki táblákkal, padokkal, asztalokkal. Megfigyelhető itt a Drávának, mint Magyarország egyik legeredetibb állapotában meghagyott folyójának ártéri világa, és a folyón át Horvátországba, az egykori Belovár – Körös vármegye területére is át lehet látni. Már Trianon előtt is belső határ húzódott itt, a Dráva vonalán Magyarország és Horvát – Szlavónország között. A vízvári Dráva-szakasz a Duna – Dráva Nemzeti Park kezelésébe tartozik. *