Őrség, Hetés és Muravidék

Őrség (magyarországi rész)

Az Őrség Vas megye délnyugati részén, illetve a szomszédos Ausztria és Szlovénia területén terül el. Magyarországi részét Alsó-Őrségnek, ausztriai részét Felső-Őrségnek, szlovéniai részét tágabb környezetével együtt Goričko-nak („dombvidék”) nevezik. Az Őrség a középkorban a Magyar Királyság gyepű (határ-) vidéke volt, ahová a honfoglalás után határőrző családokat telepítettek le. Ők a katonai szolgálat fejében mentesültek az adóterhek alól. Még ma is nagyrészt annak a magyar lakosságnak a leszármazottai élnek a magyarországi Őrségben, akiket még határőrökként ide telepítettek. Ám a török idők után a terület (mely 18 szabadalmas községből állt eredetileg) lakossága jobbágysorba süllyedt, és a vidék elég szegény, elmaradott határövezetté vált. A szocializmus idején jugoszláv-magyar határsávnak számított, így iparát nem fejlesztették. Csak a rendszerváltás után kezdett el fejlődni a vidék, épült ki jobban idegenforgalma, helyreállították a Zalalövő-Bajánsenye-Muraszombat nemzetközi vasútvonalat, mely az egyetlen vasúti összeköttetés Szlovéniával.

Szalafő jellegzetes őrségi szeres település. Ez azt jelenti, hogy zárt központja nincs, a házak kis csoportokban (szerekben) szétszórva helyezkednek el a dombokon. Minden szernek külön neve van. Régi állapotában maradt meg a műemlékké nyilvánított Pityerszer házcsoportja, melyet falumúzeumnak rendeztek be. Szakvezetéssel látogatható. Megfigyelhető itt az ún. kerített ház, mely három oldalról zár körbe egy udvart, a lakóház és a gazdasági épületek egymáshoz tapasztva épültek. A másik érdekesség az emeletes kástu (élelemtároló), melyből eredeti helyén ez az egy maradt meg az országban. Egyébként a Pityerszer házai is fából épültek, zsúpfedéssel. Ezek az építőanyagok az egész Őrségre, Hetésre, Muravidékre jellemzőek voltak, későn váltotta fel őket a tégla és a cseréptető. Szalafő festői dombjai közt, a Csörgőszeren egy magántulajdonban lévő népi mesterség-gyűjtemény tekinthető meg, ahol a tökmagolaj-ütés 1930-as évekbeli módját mutatja be a tulajdonos.

Hegyhátszentjakab az Őrség keleti szélén fekvő kis község. Nevezetessége a mesterséges, idegenforgalmi célokra kiépített, fürdésre, horgászásra is alkalmas Vadása-tó, a falutól egy-két kilométerre. A faluban román stílusú templom áll.

Az Őrség egykori igazgatási központja egyébként Őriszentpéter volt, itt lakott az őrkapitány. Az apró városban Árpád-kori templom látható.

Magyarszombatfa és a szomszédos Gödörháza híres fazekas központ volt, illetve ma is az. Ezt a két falut Velemérrel együtt a „gerencsérek földjé”-nek is nevezték. Magyarszombatfán ma is nyolc fazekas dolgozik a helyi hagyományos stílust követve. Az őrségi tűzálló edények nem díszítésükkel, hanem gazdag formavilágukkal tűnnek ki. Hagyományosan a legkelendőbb termék a tejes köcsög volt errefelé. A faluban egy régi boronafalú házban tájházat és fazekas kiállítást rendeztek be, az egyik melléképületben az égetőkemencét is bemutatják.

Velemér elsősorban középkori gótikus templomáról nevezetes, mely gyönyörű freskóival az országban egyedülálló. Mégpedig azért, mert a név szerint ismert festő, Aquila János a szentélyben saját önarcképét is megfestette a XIV. században. Ez a középkori művészetben nagy ritkaság. A falakon többek közt a Szent László-legenda és bibliai jelenetek láthatók. Az egytornyú, csúcsíves ablakú templom ma a falutól távolabb, egy erdőben áll. Valaha a templom körül volt a falu, de a török időkben elpusztult, és később települtek át lakói a mai helyére. A Fő utcában dolgozik Dávid Éva keramikusművész, aki hagyományos habán edényeket készít. Ez nem helyi jellegzetesség, sőt a környékre nem is volt jellemző. A művésznő iskolákban tanulta mesterségét. A habán edények többek közt Felvidéken voltak jellemzők, fehér mázzal és kék-sárga-zöld virágos festéssel, általában emberábrázolás nélkül. Készítőik eredetileg a Svájcból elűzött újkeresztény felekezet tagjai (a habánok) voltak.

Zalalövő ugyan nem tartozik szorosan az Őrséghez, annak keleti peremén található, de itt is megálltunk. A kisváros szép katolikus temploma mellett erdei búcsújáró helyéről nevezetes, melyet egy forrás körül építettek ki 1945-ben, a II. világháború befejezésének tiszteletére. A kegyhely a szép kőbe foglalt forrásból és kődomborműves kálvária-stációkból áll.

Hetés

Hetés érdekes kistáj az Őrség és Göcsej szomszédságában. Egy része Magyarországhoz, másik része Szlovéniához tartozik, a Lendva és a Kebele patakok közt terül el. Neve valószínűleg a „hetes” szóból ered, mely egyházigazgatási vagy közigazgatási egység emlékét őrizheti. Ennek ellenére ma nem hét, hanem általában tizenegy falut sorol ide a néprajztudomány. Településszerkezete, népi kultúrája Göcsejhez áll legközelebb. Itt is viselték az asszonyok a különlegesen hajtogatott szögletes fejkendőt, vagyis a pacsát, és felső ruházatukat fehér lyukhímzés díszítette. A férfiak fehér bőgatyában, fehér hímzéses vászoningben és piros csíkokkal díszített fehér kötényben jártak és persze kalapot hordtak. Hetés másik néprajzi jellegzetessége a gazdag szőttes mintakincs volt. Mindezekből Szlovéniában, a Lendvai Múzeumban látható színvonalas kiállítás.

Hetés magyarországi falvai közül többek közt Nemesnép és az egykori kis mezőváros, Csesztreg a nevezetesebb. Nemesnépen ma is áll az 1793-ban épült fazsindelyes, szoknyás református fa harangláb, melyet nemrég Zala megye „csodái” közé is felvettek. Nemesnépen és a környező falvakban 2010. nyarán az ELTE néprajzos hallgatói építészhallgatókkal együttműködve nagyszabású néprajzi gyűjtésbe kezdtek.

Lenti Hetés szélén fekvő kisváros a szlovén és a horvát határ közelében. Főterén áll a hatalmas, barokk római katolikus plébániatemplom. Belső festését id. vagy ifj. Dorffmeister István készítette, mennyezetfreskói érdekesek. Szépek a szenteket ábrázoló üvegablakai is. A templom körüli téren több emlékmű, Szent István- és Szentháromság-szobor is látható. A városban gyógyfürdő is működik.

Muravidék (Szlovénia)

A mai Szlovénia Mura folyótól keletre eső részét Muravidéknek (Prekmurje) nevezik. Ez valójában mesterséges elnevezés, mert a terület néprajzilag, tájilag nem egységes. Északkeleten az Őrség és a Vend-vidék nyúlik be, délkeleten a Hetés és a Lendva-vidék húzódik. A Muravidék név a szlovén Prekmurje „Murántúl” kifejezés fordítása, amely Ljubljanából nézve értendő. A Muravidék ma vegyes nemzetiségű autonóm területnek számít, ezért a magyar falvakban a feliratok kétnyelvűek, a magyart is hivatalos nyelvként használják ezen a területen. A szlovéniai magyarság túlnyomó többsége itt él, mintegy 6500 fő. A magyarokon és a többségi vend-szlovén népcsoporton kívül élnek a városokban horvátok, szerbek és más nemzetiségűek is. A vendek nyelvjárását nem kezelik hivatalos nyelvként, pedig az irodalmi szlovéntől jelentősen eltér. Ma is vita tárgya, hogy a vendek tkp. szlovének-e, vagy önálló nép?

A muravidéki és egyben a szlovéniai magyarság kulturális központja Alsólendva vagy egyszerűen Lendva (Lendava). A magyar határ mellett fekvő 4000 lakosú városkában magyar nyelven is játszó színház, hangversenyterem, magyar vonatkozású tárgyakat is őrző múzeum található. A város nevezetességei a főutcán álló barokk római katolikus templom és a századfordulós polgárházak, a város fölé meredeken magasodó hegyen álló várkastély, a szőlőhegy a kápolnával, a már említett, Makovecz Imre tervezte színház valamint az egykori zsinagóga. A városra és a várra a környező dombokról gyönyörű a kilátás. A Lendvai Galéria és Múzeum 1973. óta működik a várkastélyban, mely egykor a Bánffyak tulajdona volt, és a XVIII. században nyerte el mai alakját. A múzeumnak néprajzi, régészeti, történeti állandó kiállítása, valamint lapidáriuma és Zala György emlékkiállítása van. Lendván született ugyanis Zala György, a századforduló egyik legkiválóbb magyar szobrásza. Fő műve a budapesti Hősök tere teljes szoborcsoportja. A múzeumban dolgozik Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, aki feleségével, Bihar Máriával együtt sokat tesz a szlovéniai magyarság hagyományainak megismertetéséért, kutatásáért. A városban, a főutcán még látható egy kiállítás Lendva polgárosodásáról, nyomdászatáról és ernyőgyártásáról is. 1904-től ugyanis itt működött a Monarchia első esernyőgyára.

Muraszombat (Murska Sobota) a Muravidék legnagyobb városa. Épületeinek nagy része modern, ám jelentős műemlék a barokk, egykori Szapáry-kastély, mely körül őspark terül el. A kastélyban kapott helyet a Muraszombati Területi Múzeum, mely néhány éve a legjobb európai múzeum éves díját nyerte el. Kiállításai végigvezetik a látogatót a vidék múltján, ízelítőt adnak néprajzából. Itt magyar néprajzi anyag gyakorlatilag nincs, csak szlovén, és nincsenek magyar feliratok sem. A kiállítások mindenesetre színvonalasak. A néprajzi kiállításon látható néprajzi szobák nagyon hasonlítanak az őrségi füstös házak szobáira, és látható, hogy az itteni vendek anyagi kultúrája nagyon hasonló volt a magyarokéhoz a XIX. században.

A magyar határ mellett fekvő kis Kapornak (Krplivnik) faluban gazdag helytörténeti gyűjtemény található. A valaha egy nagygazdacsalád lakta kőházban a helyi pálinkafőzést bemutató kiállítás, valamint néprajzi kiállítás látható egy helyi paraszti hagyományoknak megfelelően berendezett enteriőrrel. A múzeumot a mellé telepített méhes és pálinkafőző kunyhó egészíti ki.

Tótlak (Selo) községben áll Szlovénia egyetlen középkori körtemploma (rotunda). A templom kör alakú teréhez félköríves szentély csatlakozik, a kupolát és az oldalfalakat több korszakból származó gótikus festmények díszítik. Ezek igazán művészi színvonalúak. A templom teteje zsindelyfedésű, és a tetőből legfelül kis négyzetes torony emelkedik ki. A templom anyaga tégla, a tető alatt fűrészfogas tégladíszítés fut körbe.

Bántornya (Turnišče) falu szintén középkori templomáról nevezetes. Ez a templom falusi viszonylatban igen nagy, szentélye hálóboltozatos. A szentélyt és a hajót is a már említett Aquila János gótikus festményei díszítik. Érdekes, hogy közvetlenül e templom mellett áll egy szintén katolikus, neoromán stílusú templom, melyet ma használnak a helyiek. Berendezése viszont barokk, oltárainak aranyozott szobrai figyelemre méltó alkotások. Bántornya és Velemér templomai valaha az egész hetési magyarság számára az egyetlen templomba járási lehetőséget jelentették, ugyanis nem minden faluban volt templom, sőt temető sem. Csak a legutóbbi időben létesültek a hetési falvakban kápolnák és kis temetők.

Összességében elmondható, hogy Magyarország délnyugati csücske és a szomszédos, történelmi magyarországi terület látnivalókban, néprajzi érdekességekben, táji szépségben igen gazdag. Ezen leírás nem is tartalmazhat minden látnivalót a környéken, csak a jelentősebbek kerültek említésre.*