Kalocsai Sárköz

Kalocsa, az ezeréves város

Ha Kalocsáról esik szó, talán mindenkinek más-más dolog jut eszébe: a fűszerpaprika, a színpompás hímzés, a pingálás, az érseki székesegyház vagy éppen az ország egyetlen női börtöne. Egy biztos: Kalocsa kis lélekszáma – 18000 fő – ellenére az ország kulturális emlékekben egyik leggazdagabb városa. A Budapestet a szerb határral összekötő 51-es főút mentén, a Dunától néhány kilométerre keletre, Bács-Kiskun megyében elhelyezkedő kisváros fontos idegenforgalmi központ, iskolaváros, és nem utolsósorban a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye székhelye.

A kalocsai érsekséget még Szt. István alapította, az esztergomi mellett másikként, történelmileg egyelőre nem teljesen tisztázott okból. Az 1009-ben már városias településként említett Kalocsa a középkorban virágzó város volt, ám a török korban hanyatlásnak indult. Ráadásul 1603-ban magyar hajdúk dúlták fel a városmagot. Ezért a török kiűzése után újjá kellett szervezni a főegyházmegyét, ehhez pedig újjáépíteni az egyházi központot. A XVIII. század közepén – immár negyedszer a történelem folyamán ugyanazon a helyen – impozáns főszékesegyház, mellette érseki palota könyvtárral, papi szeminárium és több reprezentatív barokk egyházigazgatási épület épült. Az érsekség újjáéledt, s ma az egyházmegye nagyjából Bács-Kiskun megye területét foglalja magában. Közben a XIX. században is történtek jelentős építkezések az egyre szépülő főutcán, mely az egyházi központhoz, a Szentháromság térhez vezet.

A Szentháromság teret sokan az ország egyik legszebb barokk terének tartják. Itt emelkedik a hatalmas főszékesegyház két égbe törő tornyával és mozgalmas homlokzatával. Mayerhoffer András, a hazai barokk nagy mestere tervezte. A monumentális, világos belsőben igazi barokk pompa fogadja a betérőt. A szószék aranyozott, és a négy evangélista egész alakos szobra díszíti. A főoltárkép Mária Mennybemenetelét ábrázolja, megkapóan szép. A főoltár mellett kétoldalt Szt. István és Szt. László egészalakos, életnagyságú kőszobra áll. A templom orgonája is külön művészeti alkotás, a pécsi Angster műhelyben készült az 1870-es években. A székesegyházra merőlegesen áll a térre néző, sárga homlokzatú érseki palota timpanonos épülete, melyet kőkerítés és gyönyörű kovácsoltvas kapu hangsúlyoz. Benne megtekinthető az érseki könyvtár sok könyvritkasággal: több mint 150 ősnyomtatványt, mintegy 500 antikva (XVI. századi) könyvet és 56 kódexet őriznek itt. Ennek ellenére nyilvános könyvtárként működik, hisz a felsoroltakon kívül állománya rengeteg különböző szakirodalmat tartalmaz. A székesegyház másik oldalán magas, mívesen faragott Szentháromság-szobor, a tér névadója áll. A többi oldalról is sárga homlokzatú barokk házak szegélyezte teret több szobor: Szt. István, Liszt Ferenc szobra és a három alakos hősi emlékmű díszíti. A székesegyházzal szemben kis ajándékbolt van, és a székesegyházban kegytárgybolt áll az utazók, zarándokok rendelkezésére. Mindez igazán impozáns, patetikus külsőt ad a térnek. A székesegyház mögött álló egyemeletes barokk házban található a Főszékesegyházi Kincstár, az egyházmegye területéről származó mintegy 110 műtárggyal. Láthatók itt gyönyörű kelyhek, úrmutatók, érseki pásztorbotok aranyból-ezüstből, hímzett miseruhák és Szt. Istvánnak a millenniumra készített hermája (ereklyetartó szobra) is. A Kincstár másik részében az egyházmegyéhez kapcsolódó időszaki kiállítások láthatók.

A térről indul ki a hosszú főutca, melynek egy szakaszát sétálóutcává alakították, és középen 2000. óta a leghíresebb kalocsai érsekek szobrai sorakoznak rajta (Asztrik, Csák Ugrin, Haynald Lajos stb.). A főutcán található a neves Viski Károly Múzeum. A XX. század elejének országos hírű néprajzkutatójáról elnevezett múzeum őrzi a Kalocsa környéki híres népművészet tárgyi emlékeit, a környék régészeti leleteit és jelentős numizmatikai (érme) gyűjteménye is van. Mindezekből szép állandó kiállítás látható a múzeumban, ahol megismerkedhetünk a kalocsai szállások magyar lakóinak, a római katolikus „potáknak” a viseletével és hímzésével. Ez a viselet és hímzés vált a XX. század elejére országos hírűvé, mint „kalocsai” hímzés. Valójában inkább a város környéki szállások (kisközségek), Homokmégy, Öregcsertő, Drágszél, Szakmár, Kalocsa-Negyvenszállás lakói őrizték ezt a gazdag népművészetet. Szintén a város főutcáján áll a Paprikamúzeum, ahol az országos hírű kalocsai fűszerpaprika termesztésének történetével, érdekességeivel ismerkedhetünk meg. *