Gerecse

2010. augusztus végén egy napos kirándulást tettem Tatabányára, majd 2014. február elején szintén egy napos kirándulásra mentem Tatára. Ezeknek az utazásoknak a tapasztalatain és persze a vonatkozó irodalmon alapul jelen írás, mellyel a Gerecse vidékét szeretném közelebb hozni a kedves Olvasóhoz. A fotókat is ezeken a kirándulásokon készítettem.

A Gerecse hegység a Dunántúli-középhegység, azon belül a Dunazug-hegyvidék részét képező, üledékes kőzetekből felépülő alacsony középhegység. Túlnyomórészt Komárom – Esztergom megye területén helyezkedik el, de kissé átnyúlik Fejérbe is. Északról a Duna völgye, keletről a Budapest – Almásfüzitő irányú 10-es főút és a párhuzamos vasútvonal, délkeletről a Zsámbéki-medence, délről az Etyeki-dombság, délnyugatról a Tatai-árok, északnyugatról pedig a Kisalföld határolja. A Vértestől a Tatai-árok választja el. A hegyvidék keleti része alacsonyabb, inkább dombvidék jellegű, míg nyugati részén vannak legmagasabb pontjai: a 633 méteres Gerecse hegy és az 545 méteres Pisznice hegycsúcs. A nyugati rész erdősebb is, barlangokban, természeti kincsekben gazdagabb. Itt terül el a Gerecsei Tájvédelmi Körzet. A Pisznice hegy oldalában egyedülálló római kori kőfejtő maradt meg az ókorban ott hagyott félkész sírkövekkel és a hajdani bányászok lakásainak romjaival. A Pisznice környéke ritka madarak fészkelő helye, ezért szigorúan védett, de látogatható terület. A Gerecsét szép turista-útvonalak hálózzák be. A hegység viszonylag sűrűn lakott, bár belsejében nagyobb város nincs. A közelmúltig meghatározó iparág volt a vidéken a barnaszénbányászat (Tatabánya, Oroszlány) és ma is fejtik a süttői mészkövet, valamint a tardosi „vörös márványt”, mely valójában márványosult mészkő. Mint már szó esett róla, a minőségi építőkő bányászatának a Gerecsében a római korig visszanyúló hagyományai vannak. Települései közt ma egyaránt találunk magyar falvakat (pl. Bajna, Gyermely) és német, „sváb” településeket (pl. Tarján, Máriahalom, Szomor, Agostyán, Vértestolna – utóbbi neve ellenére szintén a Gerecsében fekszik), sőt, néhány szlovák települést is (Vértesszőlős, Tardos). Néprajzilag is a Dunazug-vidék részét képezi a Gerecse területe. A környék történelmi múltú városi központjai Tata, Bicske és a távolabbi Esztergom voltak, Tatabánya modern ipari városként fejlődött naggyá. A gerecsei kirándulások egyik legjobb kiindulópontja a jó közlekedéssel rendelkező Tatabánya, ezért Tatabányát és a közeli Tatát e leírásban, a Gerecse kapcsán mutatjuk be.

Tatabánya Komárom – Esztergom megye székhelye, 70000 lakosú közlekedési, oktatási és ipari központ. A Vértes és a Gerecse közti Tatai-árokban, hegyektől és erdőktől övezve helyezkedik el. Mind a Gerecse, mind a Vértes kirándulóhelyei jól megközelíthetők a vasútállomás melletti buszpályaudvarról induló Volán-járatokkal. Budapestről a régi 1-es főút és a vele párhuzamos M1-es autópálya vezet ide, illetve velük párhuzamosan a Budapest –Győr vasúti fővonal, melynek gyorsvonatai megállnak Tatabánya pályaudvarán. Tatabányáról Oroszlányba vasúti mellékvonal vezet. A város négy régi község: Alsógalla, Felsőgalla, a névadó, 1897-ben létesült bányászkolónia, Tatabánya és Bánhida egyesítéséből jött létre 1947-ben, és így lett az akkori nevén Komárom megye székhelye 1950-ben. Ekkortájt Tatabánya az ország legnagyobb bányavárosa volt. Később, 1990-ben a megye nevét Komárom – Esztergomra változtatták, a megyeszékhely továbbra is Tatabánya maradt. Az eredetileg főként szénbányászati település – ahol a bányászatot az 1800-as évek végén kezdték meg - később szocialista jellegű iparvárossá épült ki nagy lakótelepekkel, megőrizve viszont szép természeti környezetét. A városban nem sok építészeti látnivaló van, főként az 1950-es években épült városközpont (Újváros) szocreál stílusú épületei (pl. a Tatabányai Múzeum a Szent Borbála tér 1. szám alatt és az 1953-ban Skultéty János által tervezett megyeháza a Fő téren) sorolhatók ide. A fő látnivaló a Gerecse oldalában, egy sziklafal tetején álló turul-szobor, mely a város jelképe, a város szinte minden pontjáról látható. Ez Európa legnagyobb madárszobra. Fején korona, karmai közt kard látható. A millenniumi ünnepségek alkalmával, 1896-ban állították fel, Donáth Gyula alkotásaként. A helyszínválasztást a közeli bánhidai csatamező indokolta, ahol 907-ben jelentős csata zajlott le. A honfoglaló magyar seregek itt verték szét Szvatopluk morva fejedelem seregeit. A szobor beleillik azoknak az emlékműveknek a sorába, melyeket a korabeli Magyarország különböző történelmi jelentőségű pontjain, állami kezdeményezésre, a Millennium alkalmával állítottak fel. A szobortól gyönyörű a kilátás a városra és a mögötte elterülő síkságra. Egészen Tatáig ellátni innen. A turul-szobor mellől turistaút vezet a Szelim-lyuk nevű barlanghoz, mely egy hatalmas teremből áll, és különlegessége, hogy a beszakadt tetején tátongó lyukon át besüt a Nap, így a barlangban nappal világos van. A barlangban ősemberi maradványokat találtak a régészek. A közelben egy geológiai tanösvényt alakítottak ki, melynek mentén különféle kőzetekből látható egy-egy nagyobb darab. A hegy tetején álló aknatorony a környékbeli bányaszerencsétlenségek áldozatainak állít emléket. A város másik nevezetessége a Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen (Vágóhíd utca 1.). Tatabányán egyébként bevásárlóközpont is van: a pályaudvar mellett álló Vértes Pláza jó bevásárlási lehetőséget nyújt.

Tatabánya és Tata között, az 1-es főút mentén fekszik Vértesszőlős község, melynek vasútállomása is van. A település az itt feltárt őskori emberi maradványokról nevezetes. Az ún. vértesszőlősi előember (becenevén „Samu”, ugyanis a régészek a maradványokat Samu napján találták meg) több mint 350000 évvel ezelőtt élt, a homo sapiens sapiens korai „előfutára” volt. A Vértes László régész által 1962-ben talált és feltárt leletek – melyek „Samu” szerszámait, eszközeit is magukba foglalják – nemzetközi szenzációnak számítottak annak idején. Ma egy sziklás hegyoldalban, a falu keleti szélén, az egykori kőbánya területén (Vértes László park 1.) tekinthető meg az úgynevezett előember-telep, ahol részben beltéri, részben szabadtéri kiállításon mutatják be „Samu” leleteit.

Tata 25000 lakosú festői kisváros. Tatabányához közel, szintén az 1-es főút, az M1-es autópálya és a Budapest – Győr vasútvonal mentén helyezkedik el, nagyállomása gyorsvonati megállóhely. Van egy másik állomása is, Tóvároskert, de a látnivalók mindkét állomástól nagyjából egyformán messze esnek. Tata középkori eredetű település, a XIV. században már mezőváros volt. Zsigmond és I. Mátyás király idején élte a fénykorát a tatai vár, a királyok szívesen tartózkodtak itt, a környéken vadászgatva. 1510-ben a városban országgyűlést tartottak. A török időkben a vár gyakran gazdát cserélt. A város a XVIII. század elejétől az Esterházy család birtokába került, akik birtokközpontjukat itt építették ki. Ebben az időben kezdett kialakulni a belváros mai barokk arculata. Ebben fő érdeme Fellenthali Fellner Jakab építésznek volt, aki Tata és a környék számos ma is álló pompás épületét tervezte. A városban ekkoriban alakult meg a fajanszmanufaktúra, melynek rokokó szobrai, festett edényei a magyar iparművészet remekei közé tartoznak. Tatán működött kőedénygyár is, egyszerűbb termékekkel, és a népi fazekasság is virágzott. A tatai népi kerámia díszítése nagyon archaikus, egyszerű, nem kapcsolódik semelyik másik magyar kerámiakészítő központ stílusához, egyedülálló. Az itt készült edényeket a XIX. században a Börzsöny vidékére, sőt a Kiskunságba is hordták eladni. Tóvároskert és a régebbi Tata város 1938-ban egyesült közigazgatásilag. Tatán született Fischer Mór porcelánfestő (1800-1880.), a herendi porcelángyár felvirágoztatója, Bláthy Ottó Titusz (1860-1939.), a transzformátor egyik feltalálója és dr. Kemecsi Lajos néprajzkutató (1969-), a budapesti Néprajzi Múzeum jelenlegi főigazgatója, a szentendrei skanzen korábbi tudományos igazgatója. A városban, a vár épületében működik a Kuny Domokos Múzeum (ejtsd: „Kuni”), mely egyben a megyei múzeumi igazgatóság központja is volt 2012-ig. Tatán több középiskola is található. Az egyikben, a piarista gimnáziumban volt tanár egy ideig a híres fizikaprofesszor, Öveges József (1895-1979.).

A város két fő részből áll, melyek mára összeépültek. Tóváros(kert) az Öreg-tó (Tatai-tó) keleti, míg a tulajdonképpeni Tata a nyugati partján helyezkedik el. Az 1-es út és ezáltal a fő forgalom a Tóvároson vezet keresztül. A kisvárosban még egy tó található, a jóval kisebb Cseke-tó. Ezeken kívül a külterületen is vannak tavak, összesen száznál több állóvíz és forrás található a város területén. Emiatt Tatát a „vizek városának” is szokás nevezni. Patakjaira hajdan sok vízimalom épült, mely által Tata fontos malomipari központ volt. Ma a városban kis mérete ellenére rengeteg látnivaló található, de ezek szétszórtan helyezkednek el a város területén, így minden látványosság megtekintéséhez elég sokat kell gyalogolni vagy autózni. A vasúti nagyállomástól a Bacsó Béla úton és folytatásán, a Petőfi utcán át érhető el a Cseke-tó és a partján elterülő Angolkert. A gyönyörű, ősfás kertet a XVIII. században létesítették, benne találhatók kétszáz éves platánok is. A kert érdekes dísze a Műrom, melyet Charles Moreau francia építész tervezett 1801-ben, és egy gótikus templomrom illúzióját kelti. A köveket a közeli vértesszentkereszti középkori kolostorromból és Szombathelyről szállították az építkezéshez, utóbbi helyről római sírköveket hoztak, melyek jól felismerhetők a falba építve, akárcsak a román kori vértesszentkereszti kőfaragványok. A Műrom alatt valaha egy csatornában víz folyt, mára ez sajnos szárazzá vált. A Műromtól továbbhaladva érhető el a tóparton a tatai olimpiai edzőtábor, melyet azért telepítettek ide, mert az 1948-as londoni olimpiára készülve itt találták leginkább hasonlónak az éghajlatot az esős, hűvös londonihoz. A tábort elhagyva a „Mecsethez” érünk, mely egy XIX. századi türbe-utánzat, tetején félholddal. A Műromhoz visszatérve, az I. világháborús emlékművet érintve jutunk a városközpontba, az Ady Endre útra, mely a belváros fő tengelye. Itt találhatók a bankok, üzletek, a Városháza és több szép historizáló stílusú emeletes ház. A közeli Országgyűlés tér az 1510-es tatai országgyűlés emlékét őrzi. Közepén áll az Óratorony vagy Harangláb, mely 1763-ban épült Fellner Jakab építész és Éder József tatai ácsmester munkájaként. Falán az országgyűlés emlékét emléktábla hirdeti, a belsejében lévő falazott fülkéről pedig azt tartja a hagyomány, hogy egykor városi fogda volt. A tér meghatározó épülete a tóvárosi kapucinus templom, mely barokk stílusban épült a XVIII. század közepén, Kuttner József és Fellner Jakab tervezte. A torony nélküli (jobban mondva kis fa huszártornyos) templomhoz az egykori rendház épülete csatlakozik, benne kegytárgybolttal. Figyelemre méltó a templom szép barokk berendezése, valamint a főhomlokzaton a két mozaik: az egyik Assisi Szent Ferenc stigmatizációját, a másik Páduai Szent Antalt ábrázolja, karján a kis Jézussal. A templom mellől induló Bartók Béla út vezet a várhoz, mely az Öreg-tó északi partján áll. Eredetileg a XIV. században épült gótikus stílusban, majd I. Mátyás király reneszánsz várkastéllyá építtette át. A török uralom alatt állaga leromlott, és csak a XVIII. században kezdték el újjáépíteni az Esterházyak. Mai neogótikus külsejét a XIX. század végén kapta, így szép ablaknyílásai, vonalai jórészt nem középkoriak. A várat vizesárok veszi körül, melyben haltenyésztés folyik, az árkon át a főkapuhoz XVIII. századi barokk híd vezet. A várépület három szintjén a Kuny Domokos Múzeum állandó és időszaki kiállításai tekinthetők meg télen-nyáron, hétfő kivételével naponta. A múzeum nevét a francia származású, Tatáról elszármazott Dominique Cuny-ről, magyarosan Kuny Domokosról kapta, aki a budai fajanszüzem megalapítója volt 1784-ben. A múzeum földszintjén ajándékbolt van, ahol szuveníreket, és a múzeum kiadványait, valamint képeslapokat lehet kapni. A várban 2014. elején a következő kiállítások láthatók: római kori és román kori kőtár a megye területéről származó faragványokkal, a megyei régészeti ásatások középkori emlékei, a reneszánsz bútorművészet és lakásbelsők, „az Esterházyak Tatán”, a tatai fazekasság története, tatai fajanszok, tatai céhes emlékek és időszaki modern képzőművészeti kiállítás. A termekből szép kilátás nyílik a tóra, de a múzeumban fotózni csak külön fotójeggyel lehet. A kiállítási anyag nagyon gazdag és látványos. A vártól nyugatra, nem messze a tóparton áll a volt Esterházy-kastély sárga barokk épülete, Fellner Jakab alkotása, mely ma üresen áll. Előtte a tóparti sétányt több szobor díszíti, többek közt Öveges József mellszobra (Tóth Béla, 2002.), valamint a tóból kiálló mesterséges sziklán Keresztelő Szent János szobra (Nagy Kovács Mária, 1943.). A kastély mögötti Hősök terén egy szép, első világháborús emlékmű áll, mely szokatlan módon fekvő helyzetben ábrázol egy kürtöt fújó katonát. A téren áll az egykori zsinagóga, mely ma a Görög-római Szobormásolatok Múzeumának ad otthont. Innen továbbhaladva, „toronyiránt” érhető el a római katolikus Nagytemplom, mely barokk stílusban épült a XVIII. században, Fellner Jakab munkájaként. A monumentális belső barokk berendezése figyelemre méltó. Déli irányban innen továbbhaladva a Kálvária-dombhoz jutunk, melynek barokk szobrai míves alkotások, mellettük a középkori eredetű és barokká alakított Kálvária-kápolna áll, és a közeli Fellner Jakab kilátóból (egykori sörétgyár) gyönyörű a kilátás a városra. A Kálvária-domb mellett geológiai tanösvény húzódik, ahol a hegyoldalban a földtörténeti harmadkor majdnem teljes rétegsora tanulmányozható. Tatán érdemes még megnézni az egykori Nepomucenus-malomban helyet kapott Német Nemzetiségi Néprajzi Múzeumot (Ungarndeutsches Museum), mely a magyarországi németek viseleteit és népművészetét mutatja be. Több régi, XVI-XVIII. századi egykori malomépület érdemel még figyelmet, például a Cifra-malom, a Pötörke-malom, valamint az Öreg-tó partján álló barokk vízi vágóhíd. Az Ady Endre út 22. szám alatti Kristály Szálló is nevezetes épület. 1766-69. közt épült, a XIX. század végén emeletet húztak rá. Sokáig a város közéleti központja volt. Vendége volt többek közt Ferenc József, Vilmos német császár, Kazinczy Ferenc, Görgey Artúr és Jókai Mór. Tatától északra található a városhoz tartozó Fényes Fürdő (Fényes fasor 1363/14.), mely gyógyfürdőként is üzemel. A várostól keleti irányban, néhány kilométerre fekszik a közigazgatásilag szintén hozzá tartozó Agostyán falu, amely mellett, a Vértestolnára vezető országút mentén húzódik az Agostyáni Arborétum. Főként örökzöldek láthatók itt, az erdészeti tudományos célból létrehozott kertben.

A Gerecse területén még több kisebb rangú látnivaló kínálkozik, elszórtan. Így a már említett pisznicei kőbánya remek kirándulóhely, ahol egyedülálló római kori felhagyott kőbánya tekinthető meg, de érdemes megnézni Bajna községben a XIX. század eleji klasszicista Sándor Móric (más néven Sándor – Metternich) - kastélyt, vagy egy jellegzetes sváb falu, Máriahalom szép régi parasztházait és a falu Úny felőli szélén álló kápolnát, amely – amint azt német nyelvű felirata tanúsítja – az 1831-es kolerajárvány elmúltának emlékére épült. Tokodon a római katonai tábor maradványait érdemes megtekinteni, Bajóton a római katolikus templom, Nyergesújfaluban a barokk római katolikus templom, a Kernstok Galéria és a Sánc-hegyi falmaradványok szintén megtekintésre érdemes látnivalók. A Gerecse festői hegyei közt bújik meg a nagy múltú Péliföldszentkereszt barokk temploma és kolostora, mely régóta a Szent Kereszt tiszteletére szentelt búcsújáróhely. Annak idején még a távoli Palócföld lakói is felkeresték ezt a szép természeti környezetben fekvő kegyhelyet.