Cserhát
A Cserhát Magyarország északi részén az Északi-középhegység egyik része. Északról az Ipoly völgye, keletről a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. Kőzetei és felszínformái is rendkívül változatosak. A két szomszédos hegységtől, a Börzsönytől és a Mátrától eltérően itt nem a vulkanikus kőzetek vannak többségben: a hegység nagyobbik része a földtörténet újkorában lerakódott üledékes kőzet.
A szűkebb értelemben vett hegység öt részre osztható. A Nyugat-Cserhát javarészt oligocén üledékekből áll – itt található az egész Cserhát legmagasabb pontja, a Naszály. Erősen felszabdalt, dombsági jellegű rész az Északi-Cserhát (Kopasz-Cserhát). A Központi-Cserhátban miocén korú vulkanitok és üledékek vegyesen vannak jelen. A Keleti-Cserhát (Pásztói-Cserhát) kőzetanyaga döntő részben vulkanikus. Délen a Cserhátalja szelíd dombjai helyezkednek el.
A Cserháthoz sorolják az Alföldbe mélyen benyúló, homokos-üledékes Gödöllői-dombságot, és a Salgótarján közelében, az országhatárnál emelkedő Karancsot, a „palóc Olümposzt”*.
2010. év Húsvét hétvégéjén kedvesemmel a Hatvan felöl közelítettük meg a Cserhátot, a hegység keleti oldalán vezető 21-es útról. Jobbágyiról nyugatra fordulva első állomásunk Szirák, ahol a Teleki-Dégenfeld kastélyt lehet megtekinteni.
A település XVIII-XIX. századból fennmaradt építészeti örökségéből a legnevezetesebb a ma szállodaként működő Teleki-Dégenfeld-kastély. Szirák első írásos említése 1219-ből származik: akkor a jeruzsálemi Szent János lovagrend itteni rendháza, a convent szerepelt a feljegyzésekben. A rendház a XIV. században megszűnt, Szirák pedig az esztergomi János lovagoké lett. A helység 1439-ben a bujáki várhoz tartozott, majd a XVI.század közepétől török uralom alá került. A török kiűzése után részben szlovákokkal települt újra. Sziráki történelmében említést érdemel a Teleki család: Teleki József (1790-1855) a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke volt. Teleki II. József (1811-1861) politikus, 1841-43-ban az országgyűlés főrendi ellenzékének egyik vezetője. A Telekiekhez kötődik a ma szállodaként működő kastély megépítése, amely 1748-ban készült barokk stílusban. A XIX. században klasszicista és romantikus stílusban átalakított épület dísztermében késő barokk falfestmény maradt fenn a XVIII. századból.**
Szirákról északra tartva Bért értük el, ahol Virágospusztán a Lázár kúria felé legelő tevékkel találkoztunk. A zöld jelzést követve a Nagy-hegy andezit sziklaplatóira tudtunk felkapaszkodni. A vulkáni kőzet öt- és hatszögletű, 30-40 cm átmérőjű, és 8-10 méter magas oszlopai ívben visszafelé hajlanak (homorúak). Ez a forma egyedülálló az egész világon, és messze földről vonzza ide a geológusokat.
A Kökényes-Radnót nemzetség ősi birtoka volt a falu. E nemzetségből származó Radnót halála után 1322-ben a helységet sógora, a Kacsics nembeli Simon kapta meg. Bér 1439-ben a bujáki várbirtokhoz tartozott. A török terjeszkedése idején, 1552 nyarán, Buják várának eleste miatt a hódoltság része lett. A török kiűzése után szlovákok települtek ide. Földesurai 1770-től az Esterházy hercegek voltak, de a család 1848-ban eladta valamennyi nógrádi jószágát.**
Bértől Szirákra visszaindulva, Kisbágyonnál északra fordulva Buják várához mehetünk fel. A vár alapjait valószínűleg a tatárjárás után rakták le, az öregtorony 1303-ban már állt. Csák Máté kiskirálysága alatt nagyobb harcok folytak ezen a helyen. Ma már csak romok láthatók.**
Mielőtt felérnénk a várhoz, balra kiágazik az út a Sasbércen lévő kilátó felé, mely korábban vadászházként üzemelt.
Idő fogytán további Szirák környéki látnivalókat már nem tudtuk sorra venni, ezért elindultunk Szécsény felé, ahol a szállásunk volt.
Szécsény felé félúton található Hollókő, a főút mentén szembeötlő jelenség a hatalmas fekete holló szobor a község bejárati útjánál. Húsvét táján itt hatalmas forgalommal kell megküzdeni, ahogy azt mi is tettük. Parkolóhelyeket alakítanak ki a mezőn, és onnan az ófaluba már külön busz megy fel, mivel bent már igen nehéz lenne egy gombostűnyi helyet is találni. Iyenkor e parányi településen a falu apraja-nagyja díszes népviseletet ölt magára és megelevenednek a húsvéti hagyományok. A fiúk kútvízzel locsolják a lányokat, az idősebbek pedig készítik a hímes tojásokat. A rendezvényt egész napos folklór programok, gasztronómiai ínyencségek, gyerekjátékok és kézműves bemutatók színesítik.
Hollókő mai arculatát egy 1909-es tűzvész utáni újjáépítésekor kapta, de az ófalu megtartotta eredeti településszerkezetét, a sok ősi elemet megőrző házakat. 1987 óta szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. A Kossuth és Petőfi utca lakóépületei fésűs beépítésben állnak, ez adja a falukép egyik sajátosságát. A sok ősi elemet megőrző mai házformára jellemző a kőlábazat, a két oldalon előreugró tető, melyet később már oszlopos, mellvédes tornáccal láttak el, a csonkakontyos, vízvezetős, díszített oromfalas nyeregtető és a leggyakoribb szoba - konyha - kamra - istálló alaprajzi elrendezés. Az ófalu egyik jellegzetes épülete XIX. század végén épült fatornyos katolikus templom is.
Az ófalunak azonban nemcsak a látványa érdekes. Működik itt Szövőház, Falumúzeum, Postamúzeum, Babamúzeum, Mívesház, számos népi kismesterségnek van itt képviselője, aki lehetővé teszi műhelye látogatását.**
Szécsény a Cserhát északi részén, az Ipoly mellett található meg. A műemlékekben gazdag, hangulatos kisváros környéke is vonzó a természetkedvelő turisták körében, elsősorban a közeli mocsárvilágot látogatják, ahol számtalan madár talált élőhelyet. Védett természeti érték a Borjúpást-rét és a beczúrfalvi kastélypark is.
Szécsény nevezetességeit a 22-es (a városban Rákóczi útnak hívott) főúthoz közel lehet megtalálni. A Pálos Templom tornyát követve a Haynald Lajos utcába gyalogolhatunk be, ahol sorakoznak a műemlékek. A ma is működő ferences rendház büszkesége a Rákóczi-szoba: itt szállt meg II. Rákóczi Ferenc, amikor a Borjúpást-réten tartott országgyűlésen vezérlő fejedelemmé választották. Pálos Templomot elhagyva a szépen felújított Forgách-kastélyhoz érünk, melynek óriási parkjában is sétát tehetünk. A kastély mellett a várfal maradványait is megtaláljuk a Vár téren. Innen a Rákóczi útra visszatérve elhaladunk Római Katolikus Templom mellett, majd a városháza előtt álló, kissé ferde, barokk stílusú Tűztorony előtt. Érdemes elmenni a városhoz tartozó Benczúrfalvára is, és megkeresni a híres festőművész, Benczúr Gyula emlékeit is. Várostól nem messze lévő Hugyagnál lehet átkelni az Ipoly "folyócskán", amely a trianoni szerződés szerint hajózható határfolyó, valójában itt még csak egy bővízű patak.**
Szécsénytől az Ipoly folyásával ellentétesen elindulva első jelentősebb műemléket rejtő hely Nógrádszakál. Az Ipoly mentén található dombokon meglepően impozáns Római-Katolikus Templom és Kálvária-domb könnyen észrevehető az úton haladva.
A falu plébániája középkori eredetű. A harang 1523-ból származik: egyike az ország 15, még a török hódoltság előtt öntött harangjának. A dombtetőn álló mai templom azonban csak 1894-ben épült.
A falu vasútállomása fölé magasodó Kálvária-dombon (más néven Kastély-domb, 240 m) áll a századfordulón épített kálvária. A dombtetőn álló kápolnától szép kilátás nyílik az Ipoly-völgyre, ugyanígy Rárósmulyad különös színezésű, 1910-ben vasbetonból épült római katolikus templomára is.
A községtől északra található természetvédelmi terület a Litke és Nógrádszakál között emelkedő andezittakaró része, amely valamikor az Osztrovszki-hegységhez tartozott. Hosszú évmilliók során az Ipoly "fűrészelte" le a hegység délkeleti nyúlványáról. A Páris-patak (a néveredet egyelőre tisztázatlan) igazából nem is patak, mert nincs állandó vízfolyás a medrében. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, meredek falú völgy hatalmas kövei között.**
Nógrádszakált elhagyva a mai szlovák határ előtt található Ipolytarnóc, amely természetes szabadtéri kiállítást ad a rég letűnt korokról.
A települést 1837-ben a Kubinyi Ferenc által felfedezett ősmaradvány-lelőhely tette nemzetközi hírűvé. A látványosság a község keleti határa mentén elterülő Ipolytarnóci Természetvédelmi Területen helyezkedik el. Másfél évszázados tudományos vizsgálat eredményeként 1986-ban geológiai tanösvény nyílt meg itt, amely világviszonylatban is páratlan jelentőségű leleteket őriz: egy ősi vulkáni katasztrófa által elpusztított trópusi dzsungel gazdag élővilágának maradványait. A terület az ország földtani örökségének gyöngyszeme. Túrahálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki és biológiai tanösvényekből épül fel. A kialakított útvonalat az Európa Tanács 1995-ben diplomával tüntette ki, s óta az összeurópai természeti örökséghez tartozik.
A védett területen az "ősvilági Pompei" vulkáni hamutakaróval betemetett kincsei, 24-féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák - köztük a felfedezés időszakában még 24 öles, mintegy 46 méteres ősfenyőmaradvány - láthatók, ötezernél is több szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat, 2000 állati lábnyom tárul fel évmilliók homályából a látogatók előtt.**
Utunk utolsó állomása az Ipolytarnóctól keletre fekvő megyeszékhely, Salgótarján volt. Tulajdonképpen ez a városka a Cserhát észak-keleti bejárata, közvetlenül a Karancs és a Medves hegyeknél. A város fölé két középkori vár, a Salgó és Somoskő magasodik.
Maga város egy egyszerű bányászváros, hosszan elterülve a környező hegyek völgyében. A városlátogatok számára a kínálat a bányamúzeum és Nógrádi Múzeum.
Túrázóknak már érdekesebb látnivalót ad például a Salgó vagy Somoskő várának színes bazaltorgonái. Salgó várából már nem sokat láthatunk, a romokból csak néhány fal maradt meg a bazalthegyen. A szomszédos Boszorkány-kő is hasonló meghajlott bazaltlemezeiről híres. Viszont Somoskő vára egyik tornyát már szépen felújították, és sok fal épen látható a várból. A várhegyet kettészeli az országhatár, ottjártunkkor szlovák hölgy adta a jegyeket. A várhegy északi részén egy igen érdekes íves folyású bazaltzuhatag látható, amilyet még a Badacsonyban sem igen látni.
Remélem felkeltettem a tisztelt olvasó érkedlődését, és szívesen szervez programot gyönyörű országunk eme részére is. Kellemes kirándulást kívánok!