Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán.

A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el.

Mikor eljött a nagy nap, mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.

A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek.

A felső vezetés úgy döntött, hogy feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, és megfelelő segítséget nyújtsanak.

A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett, és heten kormányoztak.

A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.

Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.

A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék:
`Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´

A következő évben a japánok nyertek, immár 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst a rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is, és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően.

A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között...