-EZ ANNYIRA IGAZ!!!!*


   *Istennel beszélget egy ember:
   *
  *Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a  Pokol.
  *Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az  embernek, hogy betekintsen
  *
   *A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy  nagy fazék, benne ízletes     raguval.
  *Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
  *Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és
halálsápadtak  voltak. Az összes éhezett.
    Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a  kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus   tálat és vett egy kanállal.

    De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a  kanalat a szájukhoz emelni.
   *A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

    Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
   Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
   *Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz
volt,  mint az előző szobában.

    Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét  elkezdett folyni a szent ember nyála.

    Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a  kezükben.
   *De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és  nevetve beszélgettek egymással*.
    *A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
    *Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
'képesség'  kérdése. ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek  csak  magukra     gondolnak.
    *
    *'Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.'


    Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet.
    Csak 7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
    Én megtettem... -ha efogadod! Áldott, szép életet!