Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza. A komornyik halkan megkérdezi:
– Na, mi van, te vén piszok? Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
– Nem, Preston. A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam.

Négy katolikus férfi és egy katolikus nő kávézott a Szent Péter téren.
Az első katolikus férfi azt mondja a barátainak: “A fiam pap, ha belép egy szobába, mindenki atyának szólítja”.
A második katolikus férfi mondja: “A fiam püspök. Amikor besétál egy szobába, az emberek ‘kegyelmednek’ szólítják”.
A harmadik katolikus úr dicsekszik: “A fiam bíboros. Amikor belép egy szobába, mindenki lehajtja a fejét, és azt mondja: ’eminenciás uram'”.
A negyedik katolikus férfi nagyon büszkén mondja: “A fiam a pápa. Amikor belép egy szobába, az emberek ‘Őszentségének’ szólítják.”
Mivel a magányos katolikus nő csendben kortyolgatta a kávéját, az egyik férfi finoman megkérdezi: “Nos …?”.
A nő büszkén válaszol: “Van egy lányom, 176 cm magas, karcsú, dús, hosszú szőke hajú, DD-s keblekkel, 48-as derék és 60-as csípő. Amikor belép egy szobába, mindenki azt mondja: “Ó, Istenem”.

Egy ausztrál farmer vödörrel a kezében elindul a közeli gyümölcsösébe, az útja egy tavacska mellett visz el. Arra lesz figyelmes, hogy a tóban 3 vidám, fiatal leányzó fürdik, a ruháik szétdobálva a parton. A  pucér lányok észreveszik, és kikiabálnak az öregnek: – Ne leskelődjön, addig úgysem megyünk ki a vízből, amíg el nem megy innen! A farmer egy kicsit felemeli a vödröt és visszakiált: –  Nem leskelődni akartam, csak a krokodilt jöttem megetetni!

(Az ötvenes évek eleje) A gyárigazgató megdorgálja az öreg biztonsági őrt, mert elkésett! – Pista bácsi, vegye tudomásul, hogy itt a gyárban éppen olyan fontos a pontosság, mint a katonaságnál. Volt maga katona? – Igen, voltam igazgató úr. – És mit mondott magának az ügyeletes tiszt, amikor elkésve ment be a laktanyába? – Azt, hogy “Ezredes úr, az ezred felsorakozott!”

(Házaspár este a szállodában) A férj a bárban szeretne inni valamit, de a felesége rendkívül fáradt, ezért úgy dönt, hogy inkább felmegy a szobájukba pihenni. Lefekszik az ágyra, amikor egy magasvasút robog el közvetlenül az ablak előtt, és úgy megrázza a szobát, hogy az asszony kiesik az ágyból. Azt gondolja, hogy ez csak valami véletlen esemény lehet, és újra lefekszik. Ismét egy vonat rázza meg a szobát, olyan hevesen, hogy a nő ismét a földre esik. Bosszúságában felhívja a recepciót, és az igazgatót kéri. Az igazgató azt mondja, szokatlan, ami történt, de mindjárt jövök. A szobában az igazgató tovább hitetlenkedik, de a feleség ragaszkodik hozzá, hogy ami történt, az igaz. “Nézze, feküdjön ide az ágyra, és ha elrobog egy vonat, meglátja, valami erő azonnal a földre dobja!” mondja neki, mire a férfi lefekszik a feleség mellé. De kisvártatva belép a férj, és dühödten ráförmed az igazgatóra: “Maga mit keres itt?!” Az igazgató higgadtan válaszol: „Én megmondom, de nem fogja nekem elhinni: a vonatra várok!”