Cs. Nagy László:
Mesélek...
Mesét mesélek majd neked, rengeteg mesét,
mindent ami elmesélhető.
Elmesélem, hogy hogyan születtél
és miért piros a háztető;
mesélek majd a folyóról, meg a tóról,
meg, hogy milyen nagyok a tengerek;
elmesélem neked, hogy a cipőfűző
a legszebb szó hogy' lehet...
Elmesélem, hogy szép szó még
a csók, a szív, meg a vér,
és azt is elmesélem neked,
az igaz barátság mennyit ér.
Elmesélem majd, miért sír a bohóc,
hogy a gonosz, miért vigyorog,
azt is elmesélem, hogy az ereszből
a májusi eső hogy csorog.
Elmesélem, mi az a kalucsni
és azt is, hogy mire való;
elmesélem neked, hogy milyen is
az a pajkosan hintázó hintaló.
Elmesélem hogyan úszik a csónak,
elmesélek minden madarat,
elmesélem miért jó, ha az ember
néha gyerek marad...
Elmesélem majd neked az ovit;
elmesélem a rétet, meg a füvet,
elmesélem hogy' ad tejet a tehén
és milyen a ló, mikor üget.
Elmesélem, a vak hogyan lát
és a néma miért hallgatag;
elmesélem súlyát a kimondott szónak,
és hogy miért piros a pirkadat.
Elmesélem, hogy mások mi mindent megéltek,
elmesélem a Holdat, meg a Napot;
elmesélem, hogy nekem miket meséltek,
elmesélem majd a holnapot.
elmesélem a virágokat, a tavaszt,
őszt, nyarat meg a telet,
azt is elmesélem, milyen haragudni,
és milyen, ha valaki szeret.
Elmesélem a záport, az esőt,
elmesélem a szelet;
elmesélem neked, milyen útra kelni
és milyen, ha valaki megérkezett.
Elmesélem neked, hogy milyen az élet,
azt is talán, hogy milyen a háború;
elmesélem, milyen boldogan nevetni
és hogy milyen, ha valaki szomorú.
Mesélek majd a mamiról
és elmesélem ott fönn azt a csillagot,
elmesélem azt is, hogy a többi közt
fényesebben miért ragyog...
Elmesélek neked minden mesét,
mindet, ami a kis buksiddal érthető,
így talán nem kell elmesélnem azt az egyet,
ami nem elmesélhető...
