Mikulásra

 

Hogyha baj ér, bánat, szégyen, bízzál Mikulás süvegében.

Elhozza csillagos éjen ajándékát észrevétlen.

Cipődet ablakba tedd ki, kincseit szívedbe rejti,

Ahogy tette sokszor régen, megjött sűrű hóesésben.

 

Arcát senki meg ne lássa, rejti fehér nagy szakálla.

Találkozhatsz véle bárhol, megismered mosolyáról.

Kitől jót és szépet várhatsz, bizony Ő: a Mikulás az.

Csengettyűje szól a szánnak: Itt volt. De már messze vágtat.

 

Hiszen gondja van temérdek: Kincsét osztja a reménynek.

Aranyszarvas, hogy repítse, megérkezzen minden szívbe.

Hogyha jól és szépen várod, magadban is megtalálod.

Nemcsak várni, hogy mit kapnál: Az a legtöbb, ha te is adtál.

 

Ahol baj van, gond és bánat, oszd kincsét a kacagásnak,

Hogy minden arc felderüljön, sötét ágra harmat gyűljön,

Ezüst nyoma csengő szánnak:

Mosolya a Mikulásnak.