Öreg kakas
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg
kakas
A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen
szólt öreg társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is.
Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a négy diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen
alantas alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért próbát tehetnénk...
- ... próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására
megkezdődött a verseny...
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a
hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres
tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti... .