„A minap szóba elegyedtünk a szomszédokkal, amikor kutyasétáltatásból jöttek vissza. Velük volt a cuki kislányuk is, akitől megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Azt mondta, hogy miniszterelnök. A szülei masszív progresszív-liberálisok, így megkérdeztem a kislánytól, mi lenne az első intézkedése miniszterelnökként. Azt mondta: "Ételt és lakást adnék az összes hajléktalannak." A szülei ragyogtak a büszkeségtől. "Wow... milyen nemes cél", mondtam. "De ehhez nem kell megvárnod, hogy miniszterelnök legyél", tettem hozzá. "Ezt meg hogy érted", kérdezte ő. Mire válaszoltam neki: "Átjöhetsz hozzám füvet nyírni, kigazolni, megmetszeni a sövényt, és kapsz érte 10 ezer forintot. Utána elmehetsz a bolthoz, amelyik előtt álldogálnak a hajléktalanok, és odaadhatod valamelyiknek a 10 rugót, hogy ezzel is hozzájárulj a kajájához meg a majdani lakásához." A kislány gondolkodott néhány másodpercig, majd a szemembe nézett és megkérdezte: "Miért nem jön át a hajléktalan csávó hozzád, csinálja meg neked a melót, és te magad adhatod neki oda a 10 rugót?" Erre csak annyit mondtam neki: "Üdvözöllek a jobboldalon". A szülei azóta nem beszélnek velem.”