Az amnéziás nemzet...

Az, amelyik elfelejteni kész a Don-kanyart. A csendőröket. A savany nyomort. A pökhendi dzsentri úrhatnámságot. A lerombolt országot. Márai igazságait. Kész felejteni mindent. A gettót, a szégyent. A morális lezüllést, a Volksbundot és hitler paroláját. Felejteni kész a Júdáspénzen visszakapott csonka Nagymagyarországot. Mely oldalt löki József Attilát, és már nem tudja Adyt. És tán már Radnótit sem. Amnéziás, Tőkésre hajazó, ócska, cinikus gazemberéra készül. Gyárilag elbutított, VV-n, Barátok közt-ön szellemileg tengődő nemzedékkel. Hígagyú cigányozással, újra masírozó rongyemberekkel. Félbolond nemzetvezetővel. Már átmosott agyú, a fasizálódás felé sodródó tömegekkel. Áruló, álbaloldali megélhetési politikusokkal. Minden elfelejtve hát... Oda a milliónyi emberélet adta tanulságok. Hiába tántorgott ki 3 millió, majd hiába folyt a vér 56-ban a pesti utcán. Illúzió volt 89. Illúzió Európa, és a Nyugat. Kiégett, elbutult, éhes lelkek. Bokázó, pénzéhes papok. Új földesurak. Szellemi pribékek.

Nem. Így nem szeretlek Magyarország. Ilyennek nem kellesz. Így nem akarlak !