Talán ettől ilyen jó itt élni
Görbe tükör


EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők
élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a
legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a
vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában
és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem
érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az
egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az
újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a
világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak,
az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a
történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy
napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol
az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják
Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a
bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a
történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig
normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem
kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója.
Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az
árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a
demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az
ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem
vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy
meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan