Stoni fal, Horvátország
A Peljesac-félszigeten fekvõ stoni fal a 14. században épült, miután a Ragusai Köztársaság 1334-ben megvásárolta a félszigetet. A védelmi célokból épített fal a korabeli Európa legnagyobb szabású erõd-város projektje volt, melynek építése a feljegyzések szerint 18 hónapig tartott. Elõször a félsziget egyik végétõl a másikig terjedõ védvonalat húzták fel, majd a félsziget déli részén lévõ Ston és északi részén lévõ Mali Ston városát építették fel. Pelješacot az összesen öt és fél kilométer hosszú nagy fal választja el a szárazföldtõl. A falat negyven toronnyal és öt erõddel erõsítették meg. Az eredeti falból öt kilométernyi szakasz maradt fenn, a többi a 17. és 20. századi földrengésekben pusztult el.
Trója fala, Törökország
Homérosz Illiászából ismerhetjük Trója legendás városát, mely a mai Törökország északnyugati részén fekszik. A területet Heinrich Schliemann kezdte feltárni az 1870-es években. Az ásatások során kiderült, hogy 9 város épült egymásra az idõk során. Trója VI. rétegének, a „homéroszi” Trójának városát 10 m magas fal védte, melynek kõbõl épült alja befelé dõlt, ezen állt a függõleges agyagfal. A védmûvet két nagy bástya egészítette ki. Trója híres falai mai napig láthatók, számos turista keresi fel a romokat minden évben.
Hadrianus fala, Nagy-Britannia
A majdnem 2000 éves fal volt az elsõ erõdítmény Nagy-Britanniában. Hadrianus falát a római korban Britannia provincia határára építették, hogy megvédjék a Britanniai kolóniáikat a skót portyázó törzsektõl. Építését a római Hadrianus császár rendelte el 122-ben. A Corbridge-tõl Carlisle-ig húzódó 117 km hosszú mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles falat 9000 katona építette fel nyolc év alatt. A falat kb. 1500 méterenként erõdökkel egészítették ki. Két erõd között meghatározott távolságban két-két bástyát helyeztek el. A Római Birodalom bukása után a helyiek a fal köveit elhordták házaik építéséhez. Bár ma már csak egyes szakaszai láthatók, Anglia egyik legnépszerûbb turistalátványossága ma is. A Hadrianus fala részét képezi az UNESCO által nyilvántartott „ A Római Birodalom Határai” elnevezés û világörökségi csoporthelyszínnek.
Nagy Zimbabwe, Zimbabwe
A Nagy Zimbabwe egy komplex épületegyüttes, amelyet a 11-15. században a sona nép épített. A Zimbabwe szó jelentése „kõházak”. A falakat habarcs nélkül, szabályos sorokban elhelyezett, téglatest formára faragott gránittömbökbõl rakták ki. Az építményeket nem fedték be, nincsenek íves szerkezetek, kupolák. A maradványok három épületegyüttesre oszthatók, amelyek az „Akropolisz”, „Nagy karám” és a „Romok völgye” fantázianeveket kapták. A Nagy Zimbabwe hatalmas falrendszere az afrikai civilizáció legnagyobb kõbõl épült mûve, mely 1986 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.
Sacsayhuaman, Peru
Az Inka Birodalom fõvárosával, Cuzcóval egyetemben a Sacsayhuaman falkomplexum 1983 óta a Világörökség részét képezi. A hatalmas formára vágott kövekbõl álló fal, kötõanyag nélkül, egymáshoz szorosan illeszkedik. A fal egyes részei teraszosan egy, a város fölé magasodó dombon helyezkednek el nehezen áthatolható labirintusként, így valószínûsíthetõ, hogy egykoron erõd funkcióját töltötte be az építmény. A szakértõk szerint a falrendszernek rituális szerepe is volt – nevének jelentése: a Nap háza -, és egy Nap-templomot is magában foglalt. A spanyolok kõforrásként használták a falrendszert, hogy azok építõanyagként a gazdag spanyol telepesek házait gazdagítsa.
Az a tény azonban, hogy Sacsayhuaman nagyobb része még napjainkban is áll annak köszönhetõ, hogy hatalmas köveit (átlagosan 50 tonnát nyomnak, de nem egy közülük meghaladja a 120 tonnát) a spanyolok sem voltak képesek megmozdítani. Kifaragásukhoz és megmozdításukhoz szinte földöntúli erõt kellett kifejteni.
Babiloni fal, Irak
Babilon több százezer lakosának biztonságát óvó hatalmas falrendszerrõl Hérodotosz így írt: „ A falak tetején egymással szemben emeletes épületeket húztak fel, közöttük pedig egy négyes fogatnak is elegendõ utat hagytak. A falakon körben száz torony áll, amelyek, akárcsak az ajtók és küszöbök, bronzból készültek.”A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a külsõ falak mintegy 8 kilométer hosszúak voltak. A város nagyobb része az Eufrátesz bal partján feküdt, de a túlsó oldalra is átterjedt, a közlekedést híd könnyítette meg. A két királyi palota (az északi és déli palota) közvetlenül a folyóparton, a belsõ fal két oldalán helyezkedett el.
Mellettük állt a világhírû Istár-kapu, amelynek ma már csak 15 méter mély, téglákból álló alapozása és égetett cserepei maradtak meg. Ezeket összeállítva a kapu rekonstruált magassága 14,3 méter lehetett. A rajta látható állatábrázolások (Adad bikái és Marduk sárkányai) máztalan, bitumenbe ágyazott téglákból álltak a talajszint közelében, feljebb pedig dombormûves, mázas téglákból. Az õsi Mezopotámiai városállam Istári kapuja az eredeti ókori világ csodái között is szerepelt, rekonstruált mását a berlini Pergamon Museumban tekinthetjük meg.
Siratófal/nyugati fal, Jeruzsálem
Siratófal más néven Nyugati Fal a második templom idejébõl (Kr. e. 516 – Kr. u. 70) való támfal Jeruzsálemben. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását, míg a Nyugati Fal név pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez.
Aurelianus fala, Róma
Rómát, mint a legtöbb várost az ókorban, fal vette körül. Ezek a falak a város terjeszkedésével a történelem során máshova kerültek illetve újak épültek. Az egyik ilyen városfal, melyet Aurelianus császár építette a 3. században, a betörõ barbárok ellen és az akkori Rómát vette körbe. A Róma hét dombját körülvevõ falak hihetetlen nagyok voltak, a 8 méter magas 3 méter széles falon 30 méterenként egy õr állt. Ez a fal nagyjából még ma is épen van, és látogatható is.
Ávila fala,Spanyolország
Az 1130 m-es magasságban fekvõ spanyolországi Avilát három oldalról hegyek határolják. Története a római idõkig nyúlik vissza, a mórok elfoglalták majd VI. Alfonz 1038-ban végleg visszafoglalta. A román stílusú 88 gránitbástyával megerõsített 9 kaput magába foglaló monumentális városfalat 1090 körül kezdték építeni. Az óvárost körülvevõ fal, a mai napig jól karbantartott, eredeti állapotában van. Spanyolországban ez az egyetlen olyan város, melynek teljes egészében megmaradt a városfala.
Konstantinápoly, Törökország
Konstantinápoly falai, melyek a mai Isztambul terültén állnak, egykoron teljesen körbevették a várost, még a tenger felõli oldalon is. Nagy Konstantin vezetésével 413-ban kezdõdött meg a nagyszabású városfal-építkezés, amivel biztosítani akarta a külsõ városrészek védelmét. Akkoriban a birodalom nehéz harcokat vívott a hunokkal. A városfal nem sikerült túl jól, hiszen a 447-es földrengés a 96 tornyából 57-et ledöntött. A helyreállítás nem tartott sokáig: két hónap alatt végeztek a restaurálással. A helyreállított védõrendszer 20 km hosszú volt, a külsõ falak 8 méter, míg a belsõk 12 méter magasak voltak. A város elfoglalásához a törököknek ezt kellett áttörniük.
Kínai Nagy Fal, Kína
A Kínai Nagy Fal építése i.e. 210 körül kezdõdött, a legutolsó szakaszokat az 1600as években építették, ezeknek a maradványai azok, amelyek ma a turisták számára is bejárhatók. A kínai uralkodók által építtetett fal feladata volt, hogy megvédje a Kínai Birodalom északi határait a nomád törzsek betörésétõl. Becslések szerint leghosszabb kiterjedésekor elérte a 10.000 kilométert. Ma ennek nagyjából a fele látható, és csak igen kicsi szakasza látogatható. 1987 óta a világörökség része.
(vilagutato)