Faágat lopni..
Miközben az éveken át főrendőröket lefizető, s
bűnszervezetben több százmilliós adócsalást elkövető
mulatótulajdonos nemhogy az előzetesből, de immár a házi
őrizetből is kikerülve újra szabadlábon intéz heti ügyeit a
pesti éjszakában, a Police.hu rendőrségi portálon azt
olvasni, hogy december elején a Készenléti Rendőrség
munkatársai tetten értek egy 35 éves férfit, aki „a
Tisza-gát partján lehullott faágakat gyűjtött össze és
tulajdonított el. A nagykörűi lakost a rendőrök
előállították a Szolnoki Rendőrkapitányságra, ahol a
meghallgatását követően őrizetbe vették”.
Persze hogy lecsukták, nem lehet mindenki szabadlábon.
Amivel nem pusztán arra kívánunk utalni, hogy miközben pár
faágért bezsuppolják az illetőt, addig a legnagyobb disznók
kint vannak, sőt, a hatóságoknak még sok milliárd forintos
áfacsalások ügyében sem nagyon akarózik vizsgálatot
indítani, s hogy egyáltalán. Hanem most inkább arra
lyukadnánk ki, hogy advent van, amikor nemcsak a
hatóságoknak, de a nemzet felvirágoztatásában egyre nagyobb
érdemeket szerző magyar arisztokráciának is megtelik a szíve
szeretettel és irgalommal, de főleg az elesettek iránti
aggodalommal.
Amiből adódik is mindjárt a kérdés, hogy vajon akad-e majd
egyetlen is közöttük, aki felkarolja ezt a férfit s
hasonszőrű társait némi tüzelő erejéig, s ha nincs mit
enniük, odaadják-e nekik a maradékot, ahogyan régen a
kegyelmesék szokták, noha a 35 éves nagykörűi férfi
kétségkívül brutálisan meglopta a közvagyont, s tán még a
Tisza-part védvonalát is veszélyeztette. S csakugyan: ha már
van Corvinlánc, vitézi rend, bethlenistvánozás, Kossuth
tér-visszaépítés, ispánozás, méltóságos uramozás, miért nem
akad ebben a rohadtul magyar, rohadtul keresztény és
rohadtul úri társaságban egyetlen Róbert bácsi sem?
Aki ingyenlevest mérne e szabadságharcos, nehéz napokban a
nyomorultaknak. A Városligetben, a Kálvin téren, bárhol a
városban s a város szélen, mint egykoron. S noha a
levesosztás nem olyan fennkölt foglalatoskodás, mint
futballklubot pénzelni, vagy egyszer s mindenkorra
leállítani a gravitációt, van hozadéka, az ingyenleves
ugyanis jól fizet: híre megy a jótevőnek, intézménnyé válik;
lám, Róbert bácsira lassan kilencven év múltán is emlékszik
az utókor.
Pedig a mai elit kiváltképp alkalmas volna Róbert bácsinak.
Róbert bácsi ugyanis a velejéig korrupt volt, csalásból és
sikkasztásból, a köz- és magánadományokat zsebre vágva
gazdagodott meg s szerzett előjogokat, bejáratos volt magas
hivatalokba, sőt a Főméltóságú Asszony kegyeltjeként szemet
hunytak a viselt dolgai fölött, ha nem is olyan mértékben,
mint a mai elitnél. Cserébe de facto moslékot, éttermi
maradékot adott a szegényeknek, igaz, legalább adott, s
közben nem röstellt maga is beállni levest mérni az emberek
közé.
A mai magyar úr viszont eleve irtózik a szegénységnek már a
látványától is, természetesen közérdekből: az ingyenlevesért
sorba álló ember ugyanis büdös és rontja a városképet;
csoda, hogy eddig még nem tiltották be az ingyenkonyhákat.
Ami azonban a falopást illeti, Ferenczi Krisztinától tudjuk,
hogy amikor nemrég a Tiborcz család traktorjával
szállítottak el Felcsút környékén vagy ötven köbméter
engedély nélkül kivágott fát rendőrségi következmények
nélkül, a környezetvédelmi hatóság azzal zárta le az ügyet,
hogy a fák kiirtása „nem gyakorol jelentős negatív hatást a
terület madárfajainak természetvédelmi helyzetére”. Ha a
nagykörűi férfinak szerencséje van, és a Tisza-gát körül is
megúszták a madarak, az komoly enyhítő körülmény lehet.
Megyesi Gusztáv
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
|