Ophélie Bretnacher eltűnésének lehetőségei.

A teljes sajtóanyagot lejjebb találod meg.

Lehetőségek:

1. Baleset.
   Ennek igen nagy a valószínűsége, szinte 100%. Ophélie 6 sör és 6 rövid után igen jó iramban nem megszokott útvonalon, a Lánchídon próbált átkelni a Rózsadombra vezető úton hazafelé. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy miért tette a nagy kitérőt, de valószínűleg a hídon rosszul lett, és hogy a hányadékot a Dunába eressze, áthajolt a korláton, és véletlenül átesett a korláton. Valószínűleg a holttest a csepeli szakaszon gátnál, vagy a rakodóknál megakadt, megbújt valahol (később egy áramlattal feljött), és szonárral ezért nem vették észre.
2. Öngyilkosság.
   Sajnos igen keveset tudtak meg a lány érzelmi életéről. Azt lehet tudni, hogy sokat ivott és szórakozott. Már 7 éve együtt járt egy francia fiúval, de úgy néz ki, hogy próbált itt Budapesten egy olasz fiúval is közelebbről megismerkedni, legalább is a nagy számú SMS-ekből ítélve. Elmondások szerint az ismerkedés nem sikerült, mert nem tudtak arról, hogy a fiú és a lány között közelebbi kapcsolat lenne. Ophélie még az utolsó SMS-ében is a fiúnak írt, és kikérte magának, hogy még nincs ott a fiú a buliban. Ezután köszönés nélkül távozott a Lánchíd irányába, valószínűleg ezt találta a legközelebbi hídnak, ahol a szerelmi csalódásának véget tudna vetni, majd leugrott a hídról. Elvileg nagy lehet a valószínűsége az öngyilkosságnak, de az érzelmi állapotának adatai hiányában nem lehet bizonyítani.
3. Emberrablás.
   Az adatok alapján korábban senki nem tudta, hogy a Lánchídon akar átkelni. Esetleg a Dohány utcai szórakozóhelyen említhette, így csak ők tudhatták, hogy merre megy. Esetleg az emberrablók csak találomra rabolhatták el őt, bár ez elég valószínűtlen. Mindenesetre elég nehézkesen tudták kivitelezni a Lánchídon az emberrablást, mivel igen magasak a korlátok (láncok), elég nehéz ott egy kapálózó embert átadni, és a kocsiba túszkodni. Ugyanakkor nem kértek váltságdíjat, és érdekes módon nem bántották, nem erőszakolták meg a lányt, mert a boncoláskor erre utaló nyom nem volt. A táskájából még a mobiltelefont sem vitték el, és rózsadombi albérletét sem fosztották ki. Így aztán bántatlanul, és értelmetlenül bedobták a Dunába. Ennek a valószínűsége szinte nulla.
4. Leánykereskedés.
   Ennek a valószínűsége ugyanannyi, mint az emberrablásnak. Nem bántották, nem erőszakolták meg, tehát leánykereskedelem céljára sem használták fel. Tehát értelme sincs a feltételezésnek.
5. Gyilkosság.
   A gyilkosság indítéka kicsit homályos. Ha esetleg tudta a francia barátja, hogy „meg akarja csalni” a barátnője, és Franciaországból elintéztette. Ugyanakkor a gyilkosok nem tudhatták, hogy a Lánchídon fog átkelni a lány, ha csak nem a Dohány utcai szórakozóhelyen is ott voltak, és valahogy követték, vagy említette nekik a lány az útvonalat. Persze ha lenne adat különleges részletekről is, akkor érhetőbb lenne. Például ha a lány uzsorás lett volna, vagy terrorizált volna valakiket, akkor nyilvánvaló az indíték, de semmi ilyesmi nem áll fent. Ismeretlenül pedig bárki miért lök be valakit a Dunába?

Ophélie Bretnacher december 4-én éjjel tűnt el a fővárosban. A rendőrség korábbi közlése szerint eltűnésének éjjelén a lány egy Dohány utcai szórakozóhelyen nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, majd nem a megszokott útvonalon indult el hazafelé. A térfigyelő kamarák által rögzített utolsó felvételek, amelyeken látható, éjjel háromnegyed kettőkor készültek a Roosevelt térnél. A diáklány táskáját két külföldi egyetemista találta meg a Lánchídon hajnali fél négy körül.

A térfigyelő kamerák felvételei alapján a lány a Deák tér és a Király utca kereszteződésében a Bajcsy-Zsilinszky út felé haladt. Onnan a Zrínyi utcán keresztül a Roosevelt tér felé ment, de nincs felvétel arról, hogy a lány felment volna a Lánchídra.

Amit tudni lehet, hogy Ophélie háromnegyed háromkor távozott a Dohány utcai Portside de Cuba nevű szórakozóhelyről, ahol diáktársaival szórakozott. A rendőrség bemutatta, és a sajtónak is odaadta a Deák tér közelében készült felvételeket, amik hajnali háromnegyed három körül készültek. Az elsőn az látszik, ahogy a biztos járású lány egyenletes tempóban jön a Dohány utca, Károly körút felől, elhalad a Madách térnél az árkádok alatt, majd a következő felvételen megfigyelhető, amint átkel a Király utca elején lévő gyalogátkelőhelyen, továbbhalad a Bajcsy-Zsilinszky út irányába, majd eltűnik a jobbra forduló kamera látómezejéből. Jobb kezében a táska, amit negyed négy körül talált meg két olasz járókelő a Lánchíd pesti hídfőjénél, a korlátnak támasztva.

A rendőrség a lehetséges útvonalakat számba véve találta meg azt a kamerát, ami a Zrínyi utca, Akadémia utca, Roosevelt tér találkozásánál, öt perccel hajnali három előtt még rögzítette, ahogy Ophélie áthalad egy zebrán, és a Lánchíd irányába tart. Ezután már egyetlen kamera - a két hídfőt figyelőket is beleértve - sem készített olyan képet, amin látható lenne a lány. Korábbi francia sajtóhírek szerint a köztéri kamerák rögzítették, amint Ophélie a Lánchídon sétál, ezt tehát most a rendőrség cáfolta.

A táskát megtaláló két olasz fiatalember 3 óra 23-kor tűnik fel a pesti oldali hídfőt pásztázó kamera képén, és a másik kamera képein látható az is, amint 3 óra 30-kor lejönnek a hídról. A megtalált táskát a benne lévő mobiltelefonban szereplő számok alapján vitték el a lány albérletébe a Rózsadombra. A két járókelő korábban semmilyen kapcsolatban nem állt a lánnyal, nem ismerték, nem találkoztak, közölte Seres Ernő kérdésünkre.

A rendőrség a Corvinus egyetem kurzusán részt vevő külföldi diákok közül körülbelül negyvenet hallgatott meg. A lánynak Magyarországon körülbelül öt közvetlen barátja volt, ők szintén a kurzus hallgatói voltak. Ők a rendőröknek elmondták, hogy jó kedélyű, modern gondolkodású lánynak ismerték meg, és heti kétszer-háromszor (!!!) együtt szórakoztak, de ezen kívül közelebbről nem ismerkedtek meg, a szakmai kapcsolatépítésen túl nem foglalkoztak mélyebben egymás lelkiállapotával (a rendőrök szóhasználatával: "adatszegény közösség volt"). A közös bulizásokkor néha szomorúnak látták a lányt, de nem kérdezték meg, hogy miért, ő pedig nem beszélt esetleges gondjairól.

Az eltűnés estéjén, december 3-án fél tizenegykor érkezett Ophélie a Portside-ba, előtte egy másik szórakozóhelyen már ivott egy sört és egy felest. Kihallgatott társai szerint a Dohány utcai szórakozóhelyen még hat sört és hat töményet (!!!) ivott meg. A rendőrség következtetései szerint a Budapesti Corvinus Egyetemen cserediákként tanuló 22 éves Bretnacher jól bírta az alkoholt, a kamera képei legalábbis ezt támasztják alá: "jó tempót menve, egyenesen haladt az utcán" - fogalmazott Seres Ernő százados. A baráti körből egy lány látta utoljára Ophélie-t, mielőtt köszönés nélkül otthagyta a bulit. A rendőrség szerint figyelemreméltó, hogy a lány ezúttal nem a szokott útvonalon indult lakhelyére, máskor ugyanis mindig a Nyugati térre ment, és ott szállt fel egy éjszakai járatra, ami hazavitte.

A sajtóban legutóbb megjelent információ, ami szerint Ophélie-nek volt egy olasz udvarlója, aki a lány eltűnésének másnapján hazarepült, a rendőrség szerint csak félig helytálló. Az olasz diáktárs valóban szoros baráti viszonyban volt a lánnyal, sokat beszélgettek, sms-eztek, de közelebbi testi, lelki viszony nem volt köztük, Ophélie-nek amúgy is volt egy francia barátja, akivel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Az olasz fiatalembernek pedig hetekkel előre megváltott repülőjegye volt haza, ezért távozott Magyarországról.

A rendőrök elemezték a lány telefonjának és laptopjának adatait is, ezek alapján térképezték fel kapcsolatait. Az, hogy az olasz diáktárssal közelebbi kapcsolatban volt Ophélie, kitűnik abból is, hogy a napi sms-forgalom közel 80 százalékát az olasz fiatalemberrel bonyolította le, az utolsó sms-t is neki küldte este fél tizenegykor, hogy miért nincs még ott a buliban.

A rendőrök a laptop vizsgálatakor azt találták, hogy a lány eltűnése után napokkal, december 8-án és 9-én adatokat töröltek róla. Mint kiderült, a lány édesapja törölt többek között egy olyan fotót, amin Ophélie Prágában egy söröskorsóval a kezében pózol. A kép egy korábbi külföldi kurzuson készült, és a lány apja a rendőröknek elmondta, azért törölte a képet, mert nem akarta, hogy úgy tűnjön, lánya "italozó életmódot folytat".

A vízi rendőrök 15 kilométer hosszon átvizsgálták a Dunát is, ebben segítettek a rajnai csendőrszázad szakemberei is, a magyarokénál korszerűbb szonárral kutatva a lány után a Lánchídtól Budapest határáig. A Duna lentebbi szakaszai megnézték azokat a helyeket, ahol egy holttest könnyen fennakadhat, a part menti településeknek pedig külön értesítést küldtek, hogy legyenek figyelemmel egy esetleg felbukkanó holttestre. Mindez egyelőre nem vezetett eredményre.

A rendőrség korábban azt közölte: nem teljesen helytállóak azok a sajtóban megjelent információk, ami szerint Ophélie-nek volt egy olasz udvarlója, aki a lány eltűnésének másnapján hazarepült. Az olasz diáktárs valóban szoros baráti viszonyban volt a lánnyal, sokat beszélgettek, sms-eztek, de közelebbi testi, lelki viszony nem volt köztük, Ophélie-nek amúgy is volt egy francia barátja, akivel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Az olasz fiatalembernek pedig hetekkel előre megváltott repülőjegye volt haza, ezért távozott Magyarországról.

Természetesen a rendőrségben is felmerült, hogy a lány esetleg emberrablás áldozata lett. A magyar jog szerint azonban nyomozás ilyen esetben akkor indul, ha váltságdíjat is követel valaki, ilyen azonban ebben az ügyben nem történt. Később emberrablás miatt kezdett nyomozni a rendőrség, és esetleg az olaszok lehettek az esetleges emberrablók. Három olasz fiatalember érintett az Ophélie-ügyben: egyikük az eltűnt lány diáktársa, aki jó viszonyban volt a lánnyal, és a táskát megtaláló két fiatalember is olasz, de ők nem ismerték a lányt korábban.

A lány olasz diáktársa az eltűnés éjszakáján a Portside de Cuba nevű szórakozóhelyen mulatott a többi diákkal együtt, a fiatalember - akivel rendszeresen sms-ezett a lány, az utolsó sms-t is neki küldte - hajnal ötig szórakozott társaival a Dohány utcai szórakozóhelyen, így mondhatni sziklaszilárd alibije van az eltűnés idejére.

A hírek szerint "gyanús körülmények közt hazamenekülő" olasz a táskát megtaláló pár egyik tagja volt, és nem az Ophélievel jóbaráti viszonyt ápoló diáktárs, a lány táskáját megtaláló két olasz fiatalember korábban nem ismerte a lányt, soha nem találkoztak. A véletlenek játéka, hogy egyikőjük szintén Budapesten tanul - igaz nem a Corvinus egyetemen - és barátja látogatóba érkezett hozzá. Albérletük a Fő utcában volt, hazafelé tartottak, amikor a lány táskáját megtalálták a Lánchídon.

Mivel egyikőjüknek több héttel előre megváltott repülőjegye volt haza, másnap el is repült Olaszországba. Társát többször is kihallgatták már a rendőrök, mindannyiszor következetes volt a táska megtalálási körülményeit illetően.

Az a feltevés, hogy a lány autóban távozott a hídról, több kérdést is felvet. A Lánchíd járdáját nagyjából 1,2 méter magas, legalább 1,5 méter széles korlát választja el a 2x1 sávos útpályától, ez pedig nehézkéssé teszi a beszállást. Igaz, legalább arra magyarázatot adna, hogy Bretnacher miért hagyta táskáját a hídon - nyilván letette, amikor átmászott a korláton és a híd tartószerkezetén. Bár a lánykereskedők az elmúlt években tényleg gyakran szemelnek ki külföldön nyaraló diáklányokat, nehezen elképzelhető, hogy a fent már részletezett nehézségeket leküzdve elrabolták. Ez esetben ugyanis legalább egy emberrablónak a járdán kellett volna várnia Bretnachert, akit aztán még a korláton is át kellett volna adnia. Egy másik emberrablónak a korlát másik oldalán át kellett volna vennie a lányt és be kellett volna tuszkolnia egy, a hídon várakozó autóba.

Két tanú, közöttük egy ügyvédnő azt mondta, hogy január 10-én, illetve 15-én - azaz majd egy hónappal eltűnése után - látott egy fiatal lányt, aki Ophélie Bretnacher-re hasonlított. A fiatal nő szerintük zavartnak látszott és kéregetett Budapest központjában. A két tanú az egyik rendőrkapitányságra ment, ahol azt mondták, hogy felismerték Ophélie-t a rendőrök által mutatott fotókon. Később azt állították, hogy amikor a rendőrségen elétették a lányról készült fotókat, a nő elbizonytalanodott és már nem állította határozottan, hogy a lányt látta. A rendőrök mindenesetre körbekérdezősködtek a környéken, de az arra gyakran megfordulók, például a környéken élő hajléktalanok, nem találkoztak a keresett lánnyal.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) február 18-án szerdán közleményben reagált a Bors című napilapban megjelentekre. A cikkben azt írták, hogy a francia L,Union szerint a rendőrség nem vett figyelembe több bizonyítékot a nyomozás során, így például annak a nőnek a vallomását sem, aki azt állította: két-három ember veszekedett egy sötét autóban a Lánchídon a lány eltűnésének időpontjában, ott, ahol a lány táskáját később megtalálták.

A BRFK közölte: tavaly decemberben egy szegedi nő elektronikus levélben tájékoztatta a Bretnacher család magyarországi ügyvédeit arról, hogy 2008. december 4-én látta, amint az eltűnt francia diáklányt a Lánchídon egy sötét autóba kényszerítik, majd elhajtanak vele.

Az ügyvédek tájékoztatták a rendőrséget a bejelentésről. A nyomozók soron kívül tanúként kihallgatták a szegedi nőt, "aki vallomásában beismerte, látomása volt". A nő "tanúkénti kihallgatásán beismerte, azért állította, hogy szemtanúja volt az eseménynek, hogy őt a hatóságok komolyan vegyék". A lány eltűnésének időpontjában Szegeden tartózkodott és az eltűnés konkrét körülményeit nem ismeri - közölte a BRFK.

A Csepeli Szabadkikötőnél két hónappal eltűnése után megtalálták Ophélie Bretnachert, és az elsődleges igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján a 22 éves nő halálát fulladás okozta, bűncselekményre utaló nyom nem merült fel, ezért a legvalószínűbb az, hogy öngyilkosság történt. A lányon ugyanazokat a ruhákat találták, amelyeket az eltűnése napján viselt.

A Reimsben megjelenő L,Union című francia regionális lap (Ophélie Bretnacher egy reimsi egyetem hallgatójaként cserediákként tanult Budapesten) internetes oldalán vasárnap közölt cikkében azt írta, hogy hozzájutott a boncolási jegyzőkönyv következtetéseihez, amelyek szerint semmilyen konkrét elem nem támasztja alá az öngyilkosságról szóló feltételezést. A magyar rendőrség viszont - írja a lap - ezt, a nyomozás kezdete óta valószínűsített feltételezést fogadta el véglegesen.

A lap azt állítja, hogy a boncolás alapján tényleg nincsen semmilyen bűncselekményre utaló nyom: sem fegyverrel, sem késsel elkövetett sérülést, sem fojtogatásra utaló nyomokat, és semmilyen egyéb sérülést vagy csonttörést nem találtak Ophélie Bretnacher testén.

A halál beálltának időpontja ugyanakkor nem egyértelmű a lap szerint. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény azt állítja: Ophélie legalább hat héttel a holttest megtalálása előtt meghalt. Vagyis a halál az eltűnés napja, december 4. és január 1. között következett be, de biztosan nem lehet tudni, hogy mikor.

A lap szerint a szakértők abban biztosak, hogy a lány jobb combjának belső részén talált kék folt a halál beállta előtt legfeljebb egy héttel keletkezett.

A toxikológiai vizsgálatok eredményét még nem kapták meg a magyar nyomozók, de a boncolás során minden leletből két példányt készítettek a magyar orvosok azért, hogy francia kollegáik is ellenőrizhessék: a munkát korrekt módon elvégezték - írja a lap egy, a nyomozókhoz közeli forrásra hivatkozva.

A L'Union azt is állítja: a két hete keresett hat személyből négyet megtaláltak: a taxisofőrt, a piros kabátos férfit, egy magyar nőt és egy francia turistát. Mindegyikük azt mondta, hogy nem is látta december 4-én a francia lányt, ezért a magyar rendőrség számára egyre világosabbnak tűnik, hogy Ophélie Bretnacher ügyét lezárhatják.

(Mint ahogy az később kiderült, a rendőrség mindvégig tudott arról, hogy a lányt a szórakozóhely előtt elraboltak, és az apjától váltságdíjat követeltek. A nyomozás az öngyilkosság irányában csak elterelő hadművelet volt. A lány apja nem fizetett váltságdíjat, ezért megölték a lányát.)