A postára jön egy levél a Télapónak címezve, nem tudnak vele
mihez kezdeni, felbontják.
„Kedves Télapó! Én igazán nem hittem benned soha, hetvenéves
özvegyasszony vagyok, de ha tudnál küldeni tízezer forintot
tüzelőre, hát az nagy segítség volna.”
A postások összenéznek, gyűjtést rendeznek a néninek,
összejön ötezer forint, elküldik neki. Egy hét múlva megint
jön egy levél.
„Kedves Télapó! Annyira jó tudni, hogy mégiscsak létezel, és
lám, még az öregeken is segítesz. Köszönöm.
Utóirat. Legközelebb inkább hozd a kéményen át, most a felét
kilopták a kurva postások.”