#3191 Név: Kis Gábor 2013.07.28 21:04:53

Cigánynevelés
 
Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz
hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb két
méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz
éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a
cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem
cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
 
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami
egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható)

Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel,
mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és
egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD!
És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak  halkan
megjegyzem: cigánykultúra.
 
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha
nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor
lehet, hogy véletlen úgy pofán verem, hogy szilánkosra törik a kis arca.
A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg
főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és
köpjem le a többi embert.
 
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és
                                         
nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem
volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így
nevelték, nála ez természetes.
 
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem
rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap
ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény
cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel,
kiközösítik őket. Na vajon miért?
 
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert
fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a
kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek.