Kedves Barátaink!

Bő egy hónappal Kovács Márton Ernő 1949-es riportjai után, ismét egy különszámmal jelentkezünk. Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 55. évfordulóján, egy 560 felvételből álló sorozat közlésével a forradalomra szeretnénk emlékezni. A Fortepan történetében ritkán előforduló szerencsés együttállásnak köszönhetően, ezúttal nem csak a fényképeket, de a szerzőt és a képek háttértörténetét is be tudjuk mutatni. Ezért rendhagyó módon egy hosszabb cikk született Nagy Gyuláról és a megrázó, felejthetetlen 56-os fényképeiről, amit itt tudnak elolvasni:

http://fortepan.blog.hu/

Azért megköszönni itt is meg lehet: köszönjük a szerző családtagjainak, hogy megosztották velünk a negatívokat, Pálinkás Zsoltnak, hogy önzetlen munkával digitalizálta a felvételeket, Révész Bélának, hogy segített a vonatkozó iratok felkutatásában és Varga Jánosnak, hogy előzetesen csoportosította a felvételeket.

55 évvel ezelőtt, 1958. június 15-én este, a halálbüntetések teljes titokban történő kihírdetésével végetért a forradalom története. A megtorlások még hosszan folytatódtak, de egyúttal kezdetét vette a felejtés. Jöttek a homályos, retusált, felismerhetetlen fényképek, aztán a nyolcvanas években már azok sem. Igy történhetett, hogy 1956 képeire nem emlékszünk, és a felkelő város, mint egy színpadi játék jelenik meg előttünk. Mintha nem a szüleink lennének a fotókon és nem Budapesten járnánk. Pedig íme, ezek voltak a szüleink és ez a mi Budapestünk, 1956-ban.