Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden
nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A
másik beteg ember egész nap csak
feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról,
feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az
szokásos
ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát
az ablakon lát a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben,már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyá- sok mellett órákig,
egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a
kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte
őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
kérte,hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd
magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember és
megdöbbenve látta :........az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem .

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak

Tanulság:

Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.

Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat
osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma -
bármilyen sok is jusson - véges !!!

Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját, de szerencsét hoz Rád, ha
továbbítod azoknak, akiket kedvelsz és szeretsz.

Minél több embernek küldd el, ne tartsd meg magadnak ezt a levelet ! .

Egyszerűen csak küldd el azoknak, akiknek szerencsét kívánsz !
Szép napokat!