EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL:

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők
élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a
legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a
vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és
röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik
be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi
ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon
írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak,
az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a
történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy
napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az
emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol
az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg
tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények
törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti
a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire
mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább
tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol
megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol
úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban
visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak
azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság
múlhatatlan...***
*