Tisztelt Orbán Viktor Úr!
Mindenekelőtt köszönetemet szeretném kinyilvánítani Ön felé,
Mr.Orbán. Kissé megkésve, de a tudomásomra jutott, hogy az Ön hathatós
közreműködése nélkül nem biztos, hogy ilyen fényes győzelmet arathattam
volna Mr. Romney felett. Akit ön támogatott, aki javára kampányolt az
ön szája, egy bizonyos
Mr. Peter Szijjarto, aki egy fura alak, mint hallottam. Mindegy: sikeremet
megalapozta, mi több: kiteljesítette!
Ahol Ön jár, ott többé fű nem terem, ez köztudott Önről, mást nem is
igen tudok, csak ennyit: kedves, kicsi ország az Öné, hallok is egyet mást,
de beláthatja, immár ismét a világ első embereként más elfoglaltságom
is akad, minthogy azon töprengjek, mi lehet az oka az alábbiaknak: Ön megjelent Egyiptomban
- és másnap elzavarták azt a vezetőt, akivel Ön üzletelni kívánt, holott Ön
elégedetten ment haza: Egyiptom immár remek partner lesz. Mr. Mubarak azóta
is fogcsikorgatva emlegeti azt a látogatást: Egyiptomban nincsenek rózsás
börtönviszonyok.
De, ha ez direkt volt, akkor remek húzás volt, hogy utána elment
Líbiába; kezet rázni, üzletről, örök barátságról beszélni Mr Moammed
Kadhafival, aki vagy 40 évig prímán kezelte a helyzetet - de eztán bedőlt,
mint a forint tavaly Önöknél - ma Mr.Kadhafi a hetedik Paradicsomban szívja
a vízipipát, 77 bajadérral körülvéve.
Azonban szegény szaudi trónörököst sajnálom. Ön ellátogatott a
sivatag ékéhez a hajdani Boldog Arábia még megmaradt királyságába, tárgyalt
a trónörökössel - visszarepült szépséges közép-európai hazájába - hétfőre
virradóra a trónörökös elhalálozott.
Szegény grúz elnök se hitte volna. Pedig olyan szívélyesen fogadta
Önt a jó Szakasvili, hogy a pártja az Ön látogatása után közvetlenül
elveszíti a választásokat. A sor folytatható... pártok buknak el,
minisztereket váltanak le, természeti katasztrófák követik az Ön útjait...
szinte hihetetlen, bár mi amerikaiak nem vagyunk babonásak, de nem járt Ön
véletlenül New Yorkban, a Sandy előtt? Sorry!
Remek ötlet volt Öntől ellenfelem Mr, Romney támogatása. Ahogy
meghallottam, abban a pillanatban tudtam - csakis győzhetek, a kampány
inkább színészi feladat lett aztán, izgalom, kihívás.
Ugyanezt kínálom Önnek a következő magyar választásokra (bár hallom,
csalásra készülnek, diszkriminációra. Furcsa választási rendszert vezetnének
be, erre alkalomadtán alighanem odafigyelek).
Meg fogom Mr. Romneyt kérni: a 2014-es kampányában segítse Önt.
Nekem sajnos nem áll módomban, mint ahogy továbbra sem áll módomban fogadni
Önt a Fehér Házban - ilyen az élet, ahogy Önöknél mondják - sorry.
Amiket még hallok az Önök kormányzásáról - eleresztem a fülem
mellett. Méghogy maffia. Akkor a másik Unió, amelyik az én országom
mintájára alakult, nem tűrné - na én biztosan nem tűrném - majd egyszer
kiderül, hogy nem is léteztek Simicska és Nyerges nevű emberek abban a kis
hazában (ki se tudom mondani a nevüket, hát még hogy Schlett Csaba, meg Kaya
Ibrahim - vagy éppen Kósalajos), és nem voltak földmutyik, és nem írtak
ostoba alaptörvényt, gránitba vésve, amit aztán félóránként módosítanak. Nem
lehet igaz az a személyi jövedelem adózás sem, amihez a legeszementebben
ragaszkodnak, mindenféle elképesztő sarccal nyúzva a szegényebbeket. Kezdek
gyanakodni: jók egyáltalán az infóim, hogy Önöknél recesszióban van a
gazdaság? Mert csak hencegést hallottam, óriási sikereket, tündérmeséket.
Így azt sem hiszem el: nyugtasson meg: nem igaz, hogy Önöknél a legmagasabb
az infláció hetedhét határon. a szegénység meg lassan a legnagyobb.
Ezek azonban nem rám tartoznak: hálámat nem csökkentik, és nagyjából
olyan sorsot kívánok Önnek, első miniszter Úr, mint ami a csodaló sorsa
lett, miután Ön egy almával megkínálta. Addig verhetetlen csoda - attól
kezdve egy kripli, de ne legyen belőle virsli, jó lesz egy gumiistálló is.
(De nem analóg, isten ments! ég és föld. Egy olyan kedves állat - és még nem
is fintorog sose, teljesen normális ló).
Még egyszer köszönök mindent - thank you very much!
Barack Obama
|