Lezuhan egy amerikai magánrepülőgép. Az utasok egyike - egy vérbeli amerikai manager - túléli, és valahogy eljut egy lakatlan szigetig. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő. A manager megörül:- Remek, végre valaki megmentett!!!
- Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
- Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából, és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám, biztos régen volt már társasága?
Át is eveznek a sziget másik felére. A manager teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nő.
- Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
- Van saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül, és kortyolgatja a Martinit.
- Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A manager szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van...
- Igen. - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tett meg...