Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs
felkészülve a
válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját,
egy idős
nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom,
kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet,
befolyásolod az
embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek
hiszed magad,
miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen,
persze hogy
ismerlek.
Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön
vagy nyeljen. Némi
gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem,
italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot
teremteni és mint
ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne
felejtsem, ő is
csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga
felesége, ügyész
úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az
ügyészt és az
ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem,
esküszöm, hogy
börtönben fog megrohadni.